Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-565

B16 A nemzetgyűlés 565. ülése 1926. évi június hó 1-én, kedden. amelyeket hirdetnek, konzekvenciáit levonni. À Világ esetében az történt, hogy egy lapszusért, egy elszólásért, egy elírásért szüntették meg a lapot. (Csöngedy Gyula: Hányadszor irta el magát?) Itt nem a Világ, hanem a kormány bűnéről beszélhetünk; mert a sajtószabadjáig elve szerint, az 1848-iki, azt hiszem a XVIII. te. 1. §-a szerint gondolatait Írásban és szóban mindenki szabadon terjesztheti. Ennek ellensúlya a sajtóbiráskedás; de nem lehet egy kormány kezébe, letenni az egész sajtójogot, a sajtó egész életét, mert ez a »ma nekem. holnap neked« elve, a kormán y pedig nem a nemzet, a kormány csak egy kormány, amelynek élete lehet 24 órás, vagy lehet 15 esztendős. A kormány halandó, a kormány megbukhatik, a kormány politikai nézetei lomtárba kerülhetnek, (Gaaî Gaston: Mást vallottak a proletárdiktatúra alatt!) Köszönöm szépen. Hányadszor van ez máma! (Renczes János: Amíg így beszél, mindig!) Szeretném tudni, miért van szükség arra, hogy önök állandóan igazolják a bolsevista módszereket? (Gaal Gaston: Nem mi tanácskoztunk itt a vörös parlamentben, hanem önök!) Én nem tanácskoztam, de nekem tökéletesen mindiegy, hogy az a bolsevizmus vagy ez, amely most van, uralkodik-e itt az országban. (Zaj a jobboldalon.) Persze, önöknek ez a diktatúra felel meg, nekem azMnhin a parlamentarizmus. Ismétlem, egy lapszusért kioltják egy sajtóorgánum életét. {Ellenmondások a jcbbvlda^on.) Kérdem, van-e önöknek fogalmuk arról, mi a redakeiós munka? (Perlaki György: Van!) Tudják-e, mit jelent az éjszakai órákban 25— yO—40 ember szellemi munkáját egyeztetni, közös nevezőre hozni? Hát van olyan jogrend, van olyan jogszolgáltatás a világon, ameiy egy elszólásért, egy lapszusért halálbüntetést mér ki? Ebben az esetben igenis elszólás volt (Ellenmondások a jobboldalon.), sőt ennél még kevesebb: Írásjelek helytelen, téves alkalmazása. (Ellenmondások a jobboldalon ) Ha ilyenekért sajtóorgánumok életét kioltják, akkor az egész helyzet bizonytalan és problematikus, De önök biztonságban érzik magukat, biztosak abban, hogy ehhez hasonló lapszusok tömegéért, sajtóvétségek és bűntettek tömegéért az önök orgánumait: a Nemzeti Újságot, az Uj Nemzedéket nem fogják megrendszabályozni. Önök ma biztosan ülnek a nyeregben, legalább azt hiszik; az ellenzéki sajtó pedig hadd pusztuljon, hadd vesszen el, arra rászabadítják a belügyministert, a belügyminister közegeit és védelmezik azt az álláspontot, amely nem védelmezhető. A belügyminister úrról valamelyik lexikon feljegyezte, hogy fiatal korában újságíró volt. Azt olvasom róla, hogy az Egyetértésnek, akkor ellenzéki lapnak munkatársa volt, tehát van fogalma a szerkesztőségi munkáról és arról, mit jelent lapot szerkeszteni, 30—40 ember munkáját átnézni néhány rövid óra alatt, azokat egyeztetni. Ha tehát maga az egész nemzetgyűlés a maga tájékozatlansága következtében követelné egy ilyen sajtóorgánum beszüntetését, a belügyminister urnák, mint volt újságírónak volna kötelessége odaállani és azt mondani: nincs igazatok, mert ez elirás, amely a munka gyorsaságában és hevében megtörténhetik; nem nyúlhatok tehát az utolsó fegyverhez; megintem vagy pert inditok ellene, megtorolta torn a sérelmet, amelyet elkövetett, de nem vágom le a nyakát, mert ilyen lapszus mindenkinél előfordulhat; ettől nem tehetem függővé egy sajtóorgánum életét. A sajtóval, a sajtó működésével a kormány nines megelégedve. Ha a sajtó túllépi a maga • hatáskörét, ott van a biróság; hiszen, önök megbízhatnak Schadl urban és Töreky urban, nyugodtan megbízhatnak bennük, egészen nyugodtan elfogadhatják a sajtó kezelésének ezt a módját, hiszen a legutóbbi néhány esztendő sajtójogi történelme meggyőzhette önöket arról, hogy Schadl urnái is és Töreky urnái is igen jó kezekben van az a sajtóellenes gondolat, amely a kormányt ebben a kérdésben irány itja. Tessék tehát a bírósághoz menni és a cenzúrázó tevékenységet tessék rábízni az olvasóközönségre. Az a jó sajtó, amelyet az olvasóközönség annak minősít. Ha valamely sajtóorgánum irányának és törekvésének nincs talaj közönségben és a közvéleményben, akkor ez megszűnik, meghal. Itt van pl. a Szózat és a Nép esete. Ezt a két szélső ellenforradalmi, reakciós, uszitó sajtóorgánumot nem kellett hatalmi szóval megszüntetni, még eljárni sem kellett ellenük, meginteni, megrendszabályozni sem kellett őket.^ Megrendszabályozta maga az olvasóközönség, ez a legfőbb és legmegbízhatóbb cenzor, amely ugy nyilatkozott, hogy a Szózat és a Nép irányára nincs szükség a magyar közéletben és a magyar közvéleményben és Ernszt prelátus urnák és érdek-testüleltének minden milliárdja kevés volt ahhoz, hogy ennek a két sajtóorgánumnak életét meghosszabbitsa, ezt a két halódó újságot életre galvanizálja. Nem lehet belenyugodni abba, hogy egy ember rendelkezzék a sajtó feletlt. hogy a sajtó élete a belügyminister ur szeszélyétől függjön. Egy rosszul sikerült vadászat vagy^ valami családi vagy társadalmi kellemetlenség, vagy félreértés, vagy akármicsoda, ami emberi dolo<r, embertől ered és tévedésen alapulhat, nem lehet elég alap arra, hogy a sajtó életét iránvitsa és befolyásolja. A ministerelnöki tekintélynek ilyen könnyelmű lejáratása után, amidőn a ministerelnök szavát dezavuálták azzal, hogy a ministerelnök helyettese nem dönthet ebben a kérdésben, szeretném tudni, mi fog történni tovább, hogy a Világ ujraengedélyezése kitől függ, kinek kezében van ez a jog. Én változatlanul kitartok a mellett az álláspontom mellett, hogy ez nem függhet mástól, mint a sajtószabadság elméletétől és helyesen érteh mezetit gyakorlatától. Nálunk ma ez egy kissé másként van. Szeretnék egy kis őszinteséget: állna fel már egyszer egy minister ebben a nemzetgyűlésben és adna egy egyenes kérdésre ea'yenes választ. Ez az, amit nálunk nem lehet elérni. A kérdések tömegeit tesszük fel s nincs ezekre egyenes válasz, csak kertelés, taktikázás, a közvélemény félrevezetése. Ezen valahogy változtatni kellene s jó lenne, ha valamelyik minis1er ur volna olyan kegyes és a sajtószabadság érdekében s nem utolsó sorban 400 ember kenyere érdekében volna szíves végre megmondani, mi a célja a kormánynak ezzel a módszerrel, miért tiltotta be a Világot, mikor akarja visszaadni a megjelenés jogát, miért nem tartja tiszteletben a sajtószabadságot, miért csak az ellenzéki sajtón van a pallosa és mikor fog ezzel a sajtóellenes magatartásával szakítani. Amidőn a reakció tobzódásáról beszélek, szóvá kell tennem azt is, hogy ez az ellenforradalmi reakciós szellem Rakovszky belügyminister ur szelleme amely beszivárgott mindenhová és mindenhol érvényesült, sajnos, beférkőzött, beszüremlett ide a nemzetgyűlésbe is. Érzés dolga ez, de konkrét tényekkel alá lehet támasztani, hogy a jobboldal részére a nemzetgyűlés küzdőporondja szabad játékszín, a baloldal, az ellenzék részére azonban vessző-