Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-565

A nemzetgyűlés 565. ülése 1926. évi június hó 1-én, kedden. 315 lyekben az volt, hogy a ministerelnök ur a helyettes ministerelnök úrra bizta a döntést a Világ- kérdésében; a küldöttséget, amely nem jelentéktelen férfiakból állott, amely az egész magyar sajtó képviseletében óhajtott a ministerelnök urnái tisztelegni, a ministerelnök ur már nem fogadta azon a jogcímen, hogy sürgősen Genfbe kell utaznia és a genfi kérdésekkel! kell foglalkoznia, — de megnyugtatta a közvéleményt abban a tekintetben, hogy rábízta a döntést a ministerelnök urat helyettesitő népjóléti minister úrra és naiv lelkek ezekből a kommünikékből azt olvashatták ki, hogy ez az a bizonyos megoldás, ez az a bizonyos aranyhid, amelyen a kormány vissza akar vonulni. A küldöttség ezeknek a kommünikéknek alapján azután a népjóléti minister urnái, mint a ministerelnök ur helyettesénél tisztelgett és a legnagyobb meglepetésre és a legnagyobb megdöbbenésre azt a választ kanta a népjóléti minister úrtól, hogy a ministerelnök ur a döntés jogát magának tartotta fenn. Ezt a bursikóz tempót nem lehet másnak minősiteni, — tessék elhinni — mint hogy ez éretlen suhancokhoz méltó, de nem méltó egy ország kormányához, amelynek minden tekintetben és minden körülmények között bizonyos erkölcsi magaslaton kell trónolnia. Ha kormánykörökből jön az a biztatás vagy jön az a hiradás, hogy a távozó ministerelnök fizikai idő hiányában a helyettesére bizza valamely kérdésben a döntést, akkor annak, törik-szakad, ugy kell lennie; akkor itt nem szabad félreértésnek támadnia: akkor annak a helyettesnek valóban fel kell ruházva lennie azzal a hatáskörrel, hosry a ministerelnök helyett ebben a kérdésben döntsön. Nem tudom, a ministerelnök ur mennyiben hibás ennek a hírnek terjedésében vagy terjesztésében, hogy: a helyettese fog dönteni. Mindenesetre a ministerelnöki tekintély itt az, amely legmélyebben van megsebezve. A ministerelnök ur olvashatta azokat a kommünikéket, amelyek ugy szóltak, hogy ő Vass népjóléti minister úrra bízta a döntést: ha ez nem állt fenn. akkor kötelessége lett volna ezt megcáfolni és azzal a küldöttséggel, amely végeredményben mégis a magyar sajtó munkásaihói állott, nem lett volna szabad a bolondját járatni. T. Nemzetgyűlés! Gazdasági konzekvenciái is vannak a Viláe- betiltásának. Hiszen a kormány pragrammjához egészen stílszerűen igazodik az exiszteneiák rombolása: néhány száz exisztenciának lerombolása, néhány száz kétségbeesett családdal több vagy kevesebb; ez valószínűen meg sem kottyan a kormánynak. De amikor ilyen borzalmasan nagy a nyomorúság és ilyen nehéz az elhelyezkedési lehetőség, akkor mégsem kellene két kézzel odaállani — és épen a kormánynak — ós tovább rombolni az exiszteneiákat. Kimutatták •számszerűen, hogy a Világ betiltása 400 lelket érint gazdaságilag. 400 ember kenyere, exisztenciája van vele összenőve. Hát olyan jól megry a sorunk, — hogy igy tegyem fel a kérdést — hogy szemrebbenés rélkül rombolhatjuk vagy tűrhetjük tovább az exiszteneiák rombolását? De nem is ez a döntő, noha ez is rendkívül fontos, a döntő itt az. hogy a sajtószabadság elve és intézménye vált illnzórinssá, Hová jutunk, ha egy belügyministeri tollvonással sajtóorgánumok életét lehet betiltani, családok százait lehet kenyértelenné tennil! (Szomjas Gusztáv: Amikor ők csinálták, egyetlen újság NAPLÓ. XLIV. nem maradt meg a Vörös Újságon kivül! Ök beszélnek sajtószabadságról!) Kérem, ha Szomjas képviselő ur itt lett volna délelőtt, ezt a közbeszólását megtakarithatta volna. En már megkaptam ezt a szemrehányást ma délelőtt, de engem nem illet, mert én a Vörös Újságot nem szerkesztettem, én a Vörös Újság korszakát nem helyeseltem. (Felkiáltások jobbfelől: A maguk korszaka volt!) De önök e magatartásukkal igazolják a diktatúrát, (Mozgás és zaj jobbfelől.) igazolják a bolsevista módszereket! Én önöktől a bolsevista módszerek alkalmazását, — ezt mondottam délelőtt már — csak akkor tudom akceptálni és elfogadni, ha olyan bátran és őszintén kiállanak, mint a bolsevisták és megmondják, hogy »Bolsevisták vagyunk!« Ha önök a bolsevista módszereket perhorreszkálják, akkor t. uraim, ott kezdjék el a dolgot, hogy ne alkalmazzák a bolsevista módszereket. Márpedig ez itt bolsevista rendszer. Ugyanezt cselekedték a bolsevisták is, amiért azután ellenük az irtóhadjáratot önök meginditották. Most hasonló módszerekkel kormányoznak és amikor mi ezt itt számon kérjük, minduntalan azzal jönnek, hogy 1919-ben is igy volt, mert akkor a Vörös Újság egyedül jelent meg. De akkor ne tessék kacérkodni a demokráciával, a jogrend, a polgári konszolidáció jelszavaival és fogalmaival. Vagy az egyik vagy a másik, a kettő nem fér össze. Egyrészt bolsevista módszereket alkalmazni, bolsevista módszerekkel kormányozni, másrészt a polgári konszolidációt és jogegyenlőséget hirdetni (Zaj és mozgás a jobboldalon.) ez a kettő egymást kizárja. Tessék vagy az egyiket csinálni s akkor ennek konzekvenciáját levonni vagy ne tessék bolsevista módszereket alkalmazni s akkor azután joggal hirdethetik a polgári jogyegyenlőséget és a konszolidációt. A jogegyenlőséget és a konszolidációt hirdetik, szóval, elméletben, de a gyakorlatban az ellenkezőjét csinálják. (Szijj Bálint: Ha igaz volna ez, akkor nem is beszélhetne itt!) Ne tessék szememre vetni, hogy itt beszélek, mert én itt 14.000 érett választó megbízásából beszélek. (Zaj a jobboldalon.) Tegyenek róla, hogy ne beszélhessek itt. (Zaj a jobboldalon. — Elnök csenget.) Ez minden vágyuk, akaratuk, gondolatuk; tegyék tehát, kezükben a hatalom, nem sok kell hozzá, egyetlen lépés kell a nyilt diktatúrához s akkor elérik, hogy teljesen egyedül lesznek s nekünk nem lesz jogunk itt beszélni. Próbálják meg tehát ezt a módszert. (Egy hang a jobboldalon: Önök már megpróbálták!) Próbálják meg ezt a módszert és önök, akik közül igen sokan kevesebb jogon ülnek itt, mint én... Elnök: A képviselő urnák nincsen joga kétségbe vonni, hogy végleg ieazolt képviselő urak nem egyenlő jos:on volnának képviselők. Propper Sándor: Viszont a képviselő uraknak joguk van ezt az én személyemmel kapcsolatban kétségbe vonni. Elnök: Ha ezt valaki kétségbe vonta volna, az illető képviselő urat is hasonlóképen figyelmeztettem volna. (Kabók Lajos: Nagyon türelmetlenek, pedig még nem is régen folyik a vita!) Propper Sándor: Az én felfogásom az hogy az erőszak kormányának nincs erkölcsi joga a sajtószabadság elnyomására; viszont demokratikus kormányzatnak nincs rá szűk sége. Nekem változatlanul az a nézetem, hogy vagy méltóztassanak nyíltan a diktatúra álláspontjára helvezkedni, méltóztassanak nyíltan az abszolutizmust vallani és gyakorolni; vagy méltóztassanak azoknak a jelszavaknak, 47