Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-565

314 A nemzetgyűlés 565. ülése 1926. évi június hó 1-én, kedden. Nincsen? (Halász Móric: Állítom, hogy nincs!) Halász képviselő ur túlságosan tájékozatlan. (B. Podmaniczky Endre: Bizonyitsa be az ellenkezőjét! — Halász Móric: Tessék csak bizonyítani!) Ön nem ismeri a kormánypárti újságokat! (Lendvai István: Halljuk a névsort, mert erre én is kíváncsi vagyok! Hát melyik a kormánypárti?) A kormány az ellenzéki sajtót, az ellenzéki hangot teljesen elnémítja. (Héjj Imre, Lendvai István: Pl. a Népszavát! — Azért van csupa ellenzéki újság!) A Népszava másfél év óta van kitiltva az utcáról. A kolportázst, a terjesztés lehetőségét tehát korlátozzák, a perek r özönét zúdítják kormányparancsra az ügyészek a lap ellen. A büntetéspénzekkel már nem tudom hol, milyen magas régiókban tartunk, 20—30—40 milliós büntetéseket szabnak ki. Mi lehet ennek más a célja, mint a terror és a megfélemlítés, az ellenzéki hang elfojtása, (Héjj Tmre: Rendcsinálás!) a bírálat visszafejlesztése? Miért kell egy kormánynak, ha erkölcsi alapon áll, az ellenzéki sajtótól, az ellenzéki hangtól félni, miért kell ezzel az ellenzéki! tevékenységgel szemben a braehium eszközéhez nyúlni? Még ennél is klasszikusabb egy polgári ellenzéki újságnak sorsa, a Világ esete. A frankkampány elején, amint méltóztatik tudni, a kormány néhány napra betiltotta a Világ megjelenését előre megállapított határidővel. (Halász Móric: Nagyon alapos oka volt rá!) Később kitűnt, hogy a Világ-nak igaza volt, mert olyan alaposan csinálták, hogy végül kitűnt, hogy a Világ közleménye megfelelt a valóságnak. (Halász Móric: Nem igaz, konstatálom!) Akkor a belügyminister ur azt mondta, hogy ennyi idő kell a frankkérdés kibontakozására. Tudniillik a belügyminister ur^ szempontjából ez a bűnügy nem megtorlást és nem lebonyolítást, hanem kibontakozást igényelt, a belügyminister ur ki akart bontakozni a frankügyből. Nyolc napot szánt a kibontakozásra, ha az sikerült volna. Mindenesetre nagy judiciumra vall, hogy azután még egy félesztendeig tartott a dolog és most virul újra. Később azután ugyancsak a frankügyből kifolyólag négy hónappal a kibontakozásra szánt nyolc nap eltelte után a belügyminister iir kegyetlen tollvonással rátette a bicskát ennek a lapnak ütőerére. (Derültség jobbfelől. — B. Podmaniczky Endre: Tollvonással rátette a bicskát? Hogy lehet az? — Héjj Imre: Ez benne lesz a naplóban, szórói-szóra, hadd lássák ezt a gyönyörű szóvirágot! Nehogy kijavítsa!) A lapot betiltották. Akkor azt gondoltuk, hogy csak néhány napról lesz szó, mert nem tételeztük fel azt a merészséget, hogy a kormány maga is hosszabb időre gondol, mint néhány napra, sőt hallottunk a ministerelnök ur környezetéből megjegyzéseket, hogy maga is belátja, hogy felületesen járt el e kérdésben, ideges volt. odatolták eléje az aktát és gyors felhevülésében valahogy elnézte a dolgot és aláirta. (Héii Imre: Most mondta ezt?) Ez a ministerelnök ur közvetlen környezetéből derült ki. (Héjj Imre: Melyik az a közvetlen környezet?) A napokból már több mint egy hónát) lett. ennek a felületesen végrehajtott ténynek ötödik hetében még mindig nem látjuk, hogy a kormányelnök ur elhamarkodott cselekedetét igyekeznék visszacsinálni. Elnök: Az ülést egy órára felfüggesztem, (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. A szó folytatólag Propper Sándor képviselő urat illeti, Propper Sándor: Tisztelettel kérem a tanácskozóképesség megállapítását. Elnök: Minthogy a Ház nem tanácskozóképes, az ülést Öt percre felfüggesztem; (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. A szó Propper Sándor képviselő urat illeti. Propper Sándor: T. Nemzetgyűlés! A szünet előtt a kormány sajtóellenes magatartásának bírálatával foglalkoztam; ott kívánom folytatni. Amidőn a belügyminister ur a Világot bizonytalan időre betiltotta, a régi praxis alapján néhány napra gondoltunk csupán és azt hittük, hogy a kormány néhány nap múlva lehetővé fogja tenni ennek az ellenzéki polgári sajtóorgánumnak megjelenését és lehetővé fogja tenni a lap körül foglalatoskodó 400 léleknek kenyérkeresetét. Most már egy hónapja elmúlt és a kormány még mindig nem vette revízió alá ezt a sajtóellenes intézkedését és ami a legjellemzőbb, anyagilag is ráfeküdt erre a lapra. A Világ előfizetői és hirdetői régi előfizetési tartozásukat és hirdetési pénzeiket küldték be a Világnak postautalványon és ami uj és hihetetlen, az az, hogy a posta ezeket a Világnak címzett pénzeket nem továbbította. Hogy milyen jogon, milyen alapon, arra nézve bajos volna feleletet adni vagy kapni. Hogy a posta milyen címen állott be a kormány szervévé, hogy a posta milyen címen állott oda spicli szolgálatot teljesíteni, azt nem tudjuk, de tény az, hogy a posta elhagyta a köteles semlegességet és megcselekedte azt, hogy a betiltott Világ címére küldött pénzeket visszatartotta, illetőleg visszautalta a küldőknek. T. Nemzetgyűlés! Eddig ugy tudtuk, hogy a posta semleges terület, másrészt pedig üzlet, amelyet a maga teljesítményeiért a felek megfizetnek. A postának nincs joga keresni azt, hogy a pénzküldemények kinek a címére mennek, a posta nem lehet külön cenzúrahivatal, nem állapithatja meg bizonyos postai küldeményeknek eredetét és rendeltetését. A posta nem végezhet politikai szolgálatokat a mindenkori kormánynak. Merem állítani, hogy ilyesmi még a Bachkorszak alatt sem fordult elő. Bach, aki kvázi megszállás jogán tartotta itt terror alatt Magyarországot, aki idegen ember volt, aki az ellenség megbízottja volt, ehhez a rendszabályhoz nem mert folyamodni postát nem merte megtenni az állam spiclis szolgálójává. T. Nemzetgyűlés! Amidőn a Világ beszüntetése ellen bizonyos akció megindult, amidőn meglehetősen jelentékeny helyekről követelték a Világ betiltásának visszavonását, kijelentések hangzottak el kormányférfiak részéről; interpelláció tárgyává is tették, kormánytámogató részről Petrovácz ur volt az, aki interpellációt intézett a belügyministerhez a sajtószabadság ellen. Petrovácz ur, akinek minden szabadság sok, Petrovácz ur, akinek minden mozgási szabadság fáj, Petrovácz ur ösztökélte a kormányt^ hogy ne adja vissza a Világ megjelenési jogát. Akkor tette a belügyminister ur azt a kijelentést, amelyet nyugodtan ugy lehet minősíteni, hogy balkézzel vakarta a jobbfülét; nem mondott határozott választ, sejtetni engedte azt is, hogy újra engedélyezi a Világ megjelenését; de akinek ez kedves volt, azt is kiolvashatta az ő válaszából, hogy nem fogja engedélyezni. A genfi ut előtt azután .a kormány sajtóirodája látta el a közvéleményt bizonyos közlésekkel és kommünikékkel, ame-