Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.
Ülésnapok - 1922-565
A nemzetgyűlés 565. ülése 1926. évi június há 1-én, kedden. 313 képviselő bejelentett gyűlését bármely hatosáig, akár szolgabíró, akár rendőri hatóság ne enegedélyeizte volnál (Halász Móric: Nem is lázított soha egyetlen egy sem!) Hogy nem lázítottak, azt Halász képviselő ur, ön álla pit ja meg, viszont, hogy mások lázítani fognak, azt a képviselő ur már előre tudja és az ön lelki rokonai, a vidéki szolgabirák és a vidéki rendőrkapitányok is mindig előre tudják, hogy 'ki mit fog mondani, (Héjj Imre: Politikai divat! Következtetés!) A polgári jogokban azonban következtetéseknek helye nincsen. Vagy megvan a szólás joga mindenkinek s akkor szabad ország vagyunk, ha pedig nincsen meg, akkor valamennyiünknek el kell ismernünk, hogy terror alatt nyögünk. (EUenmondások a jobboldalon. — Elnök csenget.) Tudtommal igen sokan ülnek ott a túlsó oldalon, akik 1918-ban ezen az oldalon ültek. (Felkiáltások a jobboldalon: Kik azok?) Elég sokan vannak; eddig én magam 30 forradalmi kormánybiztost olvastam meg (Lendvai István: Tessék rájuk olvasni!), akik most égre-földre esküsznek a Bethlen-féle reakciós politika mellett. (Zaj.) Rájuk olvastam, de ők nagyon jó keresztényi lélekkel egymásnak megbocsátanak! (Lendvai István: Az a baj. hogy a zsdóknak is megbocsátanak!) Lehetett bárki akármilyen állásban, csak az kell most, hogy a mai időkben zokszó nélkül támogassák a Bethlenkormányt és álljanak be abba a szavazómasinába, amely itt, ebben a Nemzetgyűlésben minden javaslatot megszavaz. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: A képviselő ur egy párt ellen sértést követett el ,eizért kénytelen vagyok rendreutasitani. Kérem a, képviselő urat, méltóztassék az ilyen sértésektől tartózkodui, mert a házszabályok ismételt sértések esetén a szómegvonást irják elő. Propper Sándor: Az ellenzék, különösen a szociáldemokrata képviselők egyéni szabadsága, igen nagymétrékben korlátozva van Tessék egyszer kísérletet tenni, ha az urakat érdekli és ha meg akarnak győződni a valóságról vagy ha azt hiszik, hogy ez nem igaz, tessék a meghirdetett szociáldemokrata beszámológyüléseket megnézni, megtekinteni azt a hadsereget, amely oda kivonul, azt a nyilt és titkos hadsereget, amely a szociáldemokrata képviselőt kiséri; mihelyt leszáll a vonatról, titkos rendőrök raja veszi körül a szociáldemokrata képviselőt, Tessék megnézni, hogy a vidéken, ahol a szociáldemokrata képviselő ebédel, ai mellette levő asztalhoz letelepszik minimum 3—4 detektiv. (Tamássy József: A vidéken nincs is detektiv) Tamássy képviselő ur ne teltesse magát olyan naivnak, ugyanazzal a vonattal küldenek Pestről detektiveket, már csak azért is..mert az praktikusabb, mert azok jobban ismerik az illető képviselőket. (Zaj jobbfelől.) Megszoktuk, hogy önök minden pan ászt kiröhögnek és kinevetnek. (Nagy zaj a jobboldalon. — B. Podmaniczky Endre: Micsoda kifejezés!) Kérem önöket, szerezzenek személyes tapasztalukat s nézzék meg, hogy mi történik? Ha nem volna igaz, nem mondanánk el ezeket s ha nem volna igaz, nem állana fel a belügyminister ur sem — nem állott volna fel számtalanszor — és nem igyekezett volna megcáfolni ál utasainkat. Itt van eery másik gyönyörű eset. A közelmúlt hónapokban végzéseket adtak ki a különböző^ városok rendőrkapitányságai, hogy a gyűléseken a frankkérdésről beszélni nem szabad. (Halász Móric: Természetes!) Ezt ön természetesnek mondja," de viszont rögtön nem olyan természetes akkor, ha jobboldali képviselőről van szó. (Rakovszky István: Természetes, csak nem törvényes!) Budapesti gyűléseken, igy az egyik legutóbbi gyűlésen, amelyet jobboldali képviselők tartottak meg, szabadon, minden korlátozás nélkül dicsőithettók a frankhamisítást. (Héjj Imre: Hol, tessék megmondani!) Itt Budapesten az t Ébredők egyik gyűlésén! Egy fajvédő képviselő dicsérte; tessék a lapokat elolvasni. Ha valaki dicséri a frankhamisítókat, ha valaki azonosítja magát velük és hazafias cselekedetnek minősiti a frankhamisítást, akkor annak szabad erről beszélni; aki pedig bírálja és el akarja háritani az országról ezt a gyalázatot és veszedelmet, annak nem szabad róla beszélni. (Csontos Imre: Három hónapig beszélhettek az urak róla! — Lendvai István: Én a zsidó veszedelmet akarom elháritani, ebben sem értek egyet! — Derültség.) Az egyesülési és gyülekezési szabadság terén ázsiai állapotok vannak, sőt még annál is rosszabbak, (Lendvai István: Persze, palesztiniai állapot van! — Derültség.) mert Ázsiában szabad gyülekezni és igy a mi állapotainkat nem lehet ehhez hasonlitani. (Lendvai István közbeszól.) Egészen lehetetlen dolog, hogy itt az embert állandóan terrorizálja ikülönösen egy olyan ur, (Lendvai István: Maga nem terrorizáll) aki annakidején, amikor tettel kellett volna a hazafiasságot bizonyítani, elment egy zsidó orvoshoz (Lendvai István: Nem mentem el, hazugság!) és kunyorált egy orvosi bizonyítványt, hogy beteg, hogy ne kelljen a frontra kimenni. (Lendvai István: Hazugság! Hazugság!) Az ilyen szájhős hazafiasságából már épen elég volt. (Lendvai István közbeszól.) Elnök: Lendivai képviselő urat kérem, méltóztassék végre csendben maradni! Különben is a képviselő urat már ismételten figyelmeztettem! (Kabók Lajos: Azt a levelet mégsem lehet letagadni!) Kabóík képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni. (Zaj. — Csontos Imre: Sok szónak sok az alja! Igy a hosszú beszednék is!) Propper Sándor: Ezt ön már sokszor bebizonyította! És amilyen a helyzet az egyesülési és gyülekezési jog terén, ugyanaz a helyzet a sajtószabadság terén is. A kormány a maga intézkedéseivel terror alá helyezte a magyar sajtónak különösen azt a részét, amely a kormány politikájával szemben áll. (Halász Móric: Emlékezzünk a Vörös Újságra!) Meghonosította a cenzúrának a legveszedelmesebb fajtáját. Formailag a cenzúrát ugyan megszüntette, ennek helyébe azonban a maga sajtójogi rendszabályait ültette, amelyek a sajtót nemcsak korlátozzák, befolyásolják, hanem egyenesen a sajtó életére törnek, életét veszélyeztetik. (Ellenmondások jobbfelől.) Ellenzéki lapokat a kormány nem engedélyez. (Héjj Imre: 1919-ből vesszük a példát!) Rendiben van, de akkor viszont ismerjük el, hogy most is bolsevista uralom van. (Felkiáltások a jobboldalon: Azt már nem!) Ismétlem, rendben van, de akkor nincs joguk perhorreszkálni az elmúlt dolgokat, nincs joguk ennek a korszaknak embereit üldözni s különösen nincs joguk visszamenni példáért 1919-re, Nagyon furcsa, hogy 8 esztendővel a háború befejezése után akad Európában ország, ahol egy lap meginditásához kormány elnöki vagy kormányjoiváhagyás kell. Természetes, hogy azután a kormány ezt a palló s jogát néma kormánysajtóval szemben érvényesiti. (Halász Móric: Hisz nincsen, tudja ön is, hogy nincs!)
