Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.
Ülésnapok - 1922-565
A nemzetgyűlés 565. ülése 1926. évi június hó 1-én, kedden. 301 szemközt tapasztaltam, kérném, hogy most a nyilvános ülésen is méltóztassék velem szemben gyakorolni. (Erődi-Harrach Tihamér: Tényleg most is jóindulatának adott kifejezést! — Kováts-Nagy Sándor: A képviselő ur tévedésben van, mert nem beszéltem!) A szólásszabadság egyik garanciája, a mentelmi jog, ellenzéki képviselőre nézve nem létezik. Siettek Farkas István t. képviselőtársam mentelmi ügyét ide hozni, mert diszciplináris következményekel volt egybekötve, de nem sietnek, lusták, hanyagok a mentelmi joggal akkor, amikor egy másik képviselőnek, még röviddel ezelőtt a t. ministerelnök ur családi kirándulásai részesének, mentelmi jogát a biróság a legsúlyosabban megsértette. A mentelmi bejelentés megtörtént, hogy Hir György képviselő úrral szemben arra vetemedett Töreky biró ur, hogy amikor őt mint tanút kihallgatta, letartóztatással fenyegette meg. (Zaj és felkiáltások jobb felől: Rendre!) Elnök: Csendet kérek! A képviselő urat kérnem kell, méltóztassék egy magas biról állásban lévő biróval szemben parlamentáris kifejezéseket használni. Ha a képviselő ur figyelmeztetésemnek nem tenne eleget, kénytelen volnék a házszabályok szigorával eljárni a képviselő úrral szemben. (Helyeslés jobbfelöl. — Rothenstein Mór: Éljen a szólásszabadság!) Rakovszky István: Nem akarok erre semmit sem mondani. Nagyon hálás lettem volna, — mert a házszabályok egyik pontja azt mondja, hogy a mentelmi jog felett az elnöknek is kell őrködnie — ha ez már eddig meg lett volna torolva ép ugy, mint ahogy a t. elnök ur megtorolta most az én kijelentésemet. Mert az a biró megtette, hogy azt a képviselőt megfenyegette azzal, hogy nyomban letartóztatja, mint tanút. Kérdezem a t. igazságügyminister urat: volt-e ehhez neki joga, igen vagy nem? A másik dolog pedig az hogy bár precedens van arra. hogy a legsúlyosabban megbüntettek egy birót, aki ezt a visszaélést elkövette ez a biró — nem tudom, milyen kifejezést használjak hogy ne kapjak ismét cenzúrát — megsértette annak a képviselőnek házi jogát is, mentelmi jogát, házkutatást rendjelt el nála anélkül, hogy mentelmi joga fel lett volna függesztve. (Egy hang jobbfelől: Tessék ellene fegyelmi feljelentést tenni! — Rassay Károly: A mentelmi jogot talán mi fogjuk elbirálni! Talán a járásbirósághoz vigyük? — Zaj. — Elnök csenget.) Ez a legkrasszabb bizonyítéka annak hogy itt a legelemibb alkotmányjogok sincsenek biztositva. (Barla-Szabó József: Foglalkozott már ezzel a mentelmi bizottság!) Nem tudom, mivel foglalkozott a mentelmi bizottság, mert ez a mentelmi sérelem a mai napig sincs megtorolva; az egyetlen megtorlás az a kemény szó volt amelyet én használtam itt az illető biróval szemben. (Zaj. — Elnök csenget.) Evvel szemben sajtószabadság nincs s a konszolidáció legnagyobb dicsőségére a mai napig nem esküdtszékek bíráskodnak sajtóügyekben. Hová jutottunk 1926-ban? Ha átlapozzuk az 1844. évi, az uj büntetőtörvény megszerkesztésével megbízott bizottság kisebbségi véleményét, azt látjuk, hogy az már 1844-ben követelte nemcsak sajtóügyekre, hanem közönséges^ bűntettekre nézve is az esküdtszéki intézmény életbeléütetését. Igaz,, hogy akkor kis emberek írták alá ezt a kisebbségi véleményt: egy Deák Ferenc, egy Klauzál Gábor, egy Szemere Bertalan stb. Ezek irták alá a kisebb ségi véleményt, amely csak a bekövetkezett események miatt nem emelkedett törvényerőre. (Esztergályos János: Mik voltak ők turócszentmártoni Rakovszky hoz képest! — Erődi-Harrach Tihamér: És a budapesti Esztergályoshoz képest!) Olyan házszabályunk van, amely a rendes parlamentáris tárgyalást lehetetlenné teszi, amely egyenesen az ellenzék kifárasztására van bazirozva, amely az ő szűkkeblű, szűk látókörű intézkedéseivel az ellenzékbe egyenesen bele akarja fojtani az érvelés erejét. Itt minden szabadság hiányzik, csak egy nagy szabadság van: a panama szabadsága. (Ugy van! Taps a szélsőbaloldalon.) Mi ennek a következménye! A hatalomnak átsiklása a felelős kezekből felelőtlen kezekbe, politikai alkalmi érdekszövetségek létesülése, amelyek a közhatalomban résztvesznek láthatatlanul, de azért érezhetően és eredményesen. Az egyik oldalon van egy elnyomott nemzet, a másik oldalon ezeknek az érdekszervezeteknek hatalmaskodása, amelyek a felelős kormányzatot is nem egyszer dezauválják, nem egyszer meggátolják ténykedéseiben. Az egyik oldalon a kérkedő bűn, a másik oldalon üldözése azoknak, akik tiltó szavukat fel merik emelni a bűn ellen. Az egyik oldalon a nemzet kétségbeesése, a másik oldalon, az érdekszövetkezeteknél pedig az a tudat, hogy ők maguknak mindent megbocsáthatnak és megengedhetnek, Konszolidáció az, ami a ministerelnök szájába ezeket a szavakat adta: »ez már nem élet?« Arra van hivatva egy ministerelnök, hogy defeí izmust hirdessen? Arra van hivatva egy ministerelnök, hogy ezt mondja: »ez az élet nem élet?« (Zaj jobbfelől — B. Podnianiczky Endre közbeszól.) Senkinek a beszédét nem hallgatom olyan figyelemmel, mint báró Podmaniczky képviselő ur beszédét, (Derültség a b:il- és a szélsőb a loldalon.) Ez a szónoklatnak leghatalmasabb megnyilatkozása. Elkezdte ezt a beszédet a nemzetgyűlés legelső napján s mai napig sem végezte be. (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) Igaza van a ministerelnök urnák, hogy ez nem élet. Látjuk az egyik oldalon a gyors, feltűnő meggazdagodást, a másik oldalon pedig a végtelen tömegnyomort. (Zaj a jobboldalon.) Én ismerek t. képviselő urak, nem zsidókat, magas állásban levő urakat, akik szegényen jöttek ide (Z®j és felkiáltások a jobbold Jon: Halljuk! Kik azok?) és ma nagyon gazdagok. (B. Podmaniczky Endre: Halljuk! Ki az?) Kérem, méltóztassanak Eckhardt Tibor úrhoz fordulni. (B Podmaniezky Endre: Forduljon maga!) Ha érdekli, hát forduljon maga. Engem közelebbről nem érdekel. Azelőtt az egyik oldalon luxus, a másik oldalon szegénység, most az egyik oldalon luxus, a másik oldalon a bűntények tömegöngyilkosságok sorozata. Három állandó rovat van az újságokban: az első az autószíerenesétlenségek, a második a tömeges öngyilkosságok és a harmadik a kormányzósértések rovata. (Meskó Zoltán: Sajtószabadság van! — Zoj a jobboldalon. — Saly Endre: Rosszul vannak odaát az urak! — Rothenstein Mór: Miért oly idegesek?) Elnök: Csendet kérek! Rakovszky István: Mezőssy Béla ... (Zaj a jobboldalon. — Neubauer Ferenc: Mezőny után szabadon!) Mindenesetre ismeretesebb politikus, mint a t. közbeszóló képviselő ur s bár nem akarom a képviselő urat a legkevésbé sem sérteni, mindenesetre több érdeme volt a nemzet érdekében kifejtett tevékenységével, mint amennyiről a t. képviselő urnák alkalma volt bizonyságot tenni, mert ő becsületesen, tisztességesen, nagy tudással és tiszta kézzel kezelte 45'