Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-565

300 A nemzetgyűlés 5$5. ülése 1926. évi június hó 1-én, kedcfcn. T. Nemzetgyűlés! Rendszerváltozásra van szükség ezen a téren is. Ne a vagyont, hanem a gyengét védelmezzék! Rendszerváltozásra van* szükség minden téren és mivel ennek a rendszerváltozásnak még a nyomát sem tudom felfedezni az állami életnek egyetlen területén sem, azért bizalommal a kormány iránt nem tudok viseltetni és a törvényjavaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Láng János jegyző: Rakovszky István! Rakovszky István: T. Nemzetgyűlés! Előttem szólott t. képviselőtársamnak szép, alapos beszédével én nem foglalkozhatom bővebben, mert — egészen őszintén kijelentem — azzal az alapos tudással, amelyet ő nekünk beszédében bemutatott, ezen a téren nem rendelkezem, és csak sajnálattal konstatálhatom azt, (Zaj a jobboldalon. — Halljuk! Halljuk!) hogy ezek a felszólalások, amelyek erről az oldalról elhangzanak, nem találják meg a kritika visszhangját a túloldalon, amely elsősorban lenne hivatva a kritikára. Nekem, mint ellenzékinek, csak a legritkább esetben állhat fenn kötelességem, hogy én az ellenzéki oldalról történt felszólalásokat kritika tárgyává tegyem. Az én kritikám a kormányzati rendszer, a kormányzat mulasztásai, a kormány hibái ellen irányulhat, ez az ellenzéki politikus főfeladata és én ennek a feladatnak gyenge erőimhez képest eleget is kivánok tenni. Ha egy politikai rendszer tévútra jut és hogy ha azok, akik ezt a rendszert inaugurálják, a nemzetet, vagy a nemzetnek egy részét erre a tévútra szorítják, lehet, hogy nagy dolog történhetik, de üdvös dolog nem történhetik, mert a tévesztésnek és a tévedésnek az a végzete, hogy amikor a megvalósulás stádiumába lép, az felismertetik, mint tévedés és nem vezethet máshová, mint katasztrófához. Katasztrófában vagyunk. Katasztrófába vezetett minket az a nem őszinte politikai rendszer, amely el akarja hitetni, hogy itt teljesen alkotmányos állapotok vannak, holott itt minden csak talmi, talmi alkotmány, (Ugy van! Ugy van! a balés a szélsőbaloldalon.) talmi igazság, talmi törvényesség, talmi demokrácia minálunk egy burkolt, nem őszinte abszolutizmus uralkodik. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Zaj és élénk derültség a jobboldalon.) Teljesen joguk van e felett nevetni. Elhibáztam a szót: nem burkolt abszolutizmus, nyilt diktatúra van ebben az országban, (Zaj és élénk derültség a jobboldalon. — Rassay Károly: Hallatlan! Ez parlamentáris viselkedés

1

? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Kováts-Nagy Sándor: Sok országban van diktatúra, de nálunk nincs és remélem, nem is lesz! — Neubauer Ferenc közbeszól. — Rassay Károly: Nem ez volt Neubauer képviselő ur programmja még egy évvel ezelőtt! — Zaj.) Csendet, kérek! Rakovszky István: T. Nemzetgyűlés! Lehet abszolutisztikusán kormányozni, lehet alkotmányosan, parlamentárisán kormányozni, de mindkét esetben nem szabad szem elől téveszteni az erkölcsi és az irott törvények rendelkezéseit. Az erkölcsi törvények -alapján, az irott törvények alapján még egy abszolutisztikus uralom is jobb egy olyan parlamentáris uralomnál, amely ezt a két fő elvet, amelyen egy egészséges politikai rendszer egyedül alapulhat, szem elől téveszti. Mi bár az utolsó időkben ritkábban, de mindig konszolidációról hallottunk. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Hallottuk a ministerelnök urat dicsekedni azzal, hogy ime rendes, konszolidált állapotok vannak Magyarországon. (Ugy van! jobbfelöl.) Mi a konszolidáció jele? Teljes alkotmányosság, a közszabadságok teljes érintetlen biztosítása, amely abból áll, hogy mindazok a garanciák, amelyeken a közszabadságok alapulnak, érintetlenül fennálljar nak. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Kérdem a t. többséget: teljes alkotmányosság, konszolidált állapot-e az, hogy immár nyolc év múlt el anélkül, hogy a polgári szabadságnak, az alkotmányos jogoknak teljessége garantálva lennel Hol van a szólásszabadság itt ebben a teremben? (Zaj a jobboldalon.) Mert itt ebben a teremben kellene lennie szólásszabadságnak. (Györki Imre: Kizárják a képviselőket!) Itt szólásszabadság sem az irott rendelkezések szerint, sem az önök magaviselete szerint nincsen. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon. — Neubauer Ferenc: Kevesebb is jó lenne belőle! — Hajós Kálmán közbeszól.) Kérem képviselő ur, Parisból visszautazván, bizonyára sok tapasztalattal rendelkezik és én nagyon fogok örülni, ha a t. képviselő ur feláll ós engem megcáfol. Örültem volna, ha a t. képviselő ur Windisehgraetz pere alatt szintén itt lett volna. T. Nemzetgyűlés! Szólásszabadság?! Én a legnagyobb tisztelettel haj lom meg- a t. elnök ur intézkedései előtt, de belátom, hogy maga a t. elnök ur is nagyon sokszor kényes helyzetbe kerül, mert neki talán akarata ellenére is köizbe kell lépnie, ha heves támadások történnek a kormány ellen, mert nincs itt az, akinek kötelességszerűen itt kellene lennie, majdnem soha nincs a parlamentben az. aki a többség vezére, hogv megvédje a többséget a támadáisok ellen. (Derültség és felkiáltások a jobboldalon: Genfben van a niinisterelnök ur!) Tudom a párisi újságokból, hogy Genfben van. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Rassay Károly: Nem értem a kormánypártot, miért olyan nyugtalan, ha ilyen ellenzéki felszólalás történik!) Rakovszky István: Nagyon megértem, hogy nyugtalan, amikor én felszólalok. Szólásszabadság-e az, hogy amikor itt egy képviselő az ellenzéken e túlszigoru. drákói házszabályok mellett elveti a sulykot, nem elégszenek meg azzal, hogy őt rendreutasítsák, ami nagy megrovás, nagy büntetés min dien önérzetes képviselő számára (Kováts-Nagy Sándor: De nem használ!) és minden képviselőnek óvaíkodnia kell.attól, hogy az elnököt abba a kényelmetlen helyzetbe hozza, hogy vele szemben diszciplináris jogát érvényesítse. (Kováts-Nagy Sándor: Nem követik, ez a hiba!) A parlamenti szólásszabadság sincs meg, amely pedig utolsó menedéke lenne a közszabadságok egyikének, talán a legfontosabbikának. Azt látom, hogy a kisebbséget drákói Ítéletekkel, az ülésekről való kitiltással, pénzbírságokkal nemitják és nyomják el. (Derültség a jobboldalon.) Hallottam a túloldalról is nagyon súlyos kijelentéseket, de mean ismerek egyetlenegy esietet sem, hogy a túloldalról valakit kirekesztettek volna. Ez nem egyenlő mérték! (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Kováts-Nagy Sándor: Mert nem ismétlődnek az illetőnél ezek a dolgpk!) Nem ismétlődnek? A túlsó oldalról épenugy ismétlik a sértő közbeszólásokat, mint itt. (Zaj jobbfelől. — Kováts-Nagy Sándor: A képviselő ur sem durváskodik soha!) Elnök: Csendet kérek! Rakovszky István: Azt a jóindulatot, amelyet a t. képviselő úrtól az ülés kezdetén négy-