Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.
Ülésnapok - 1922-565
A nemzetgyűlés 565. ülése 1926. évi június hó 1-én, kedden, 299 tanácsnak, amelyeknek egyáltalán nincs ezekben a perekben semmiféle praxisuk, amelyek más szempontok szerint Ítélkeznek. Az volna kívánságunk az igazságügyminister úrhoz, hogy a 38-as tanácsot, amely már évek óta foglalkozik ezekkel az ügyekkel, egészítse ki, ezt a tanácsot erősítse, amely már ismeri ezeket a dolgokat, amelyben már megvan a kellő szociális megértés és belátás, amely okvetlenül szükséges ezeknek az ügyeknek tárgyalásához. Ami azután a megítélt követelések végrehajtását illeti, az teljesen csődöt mond a kényszeregyezségeknél, teljesen csődöt mond akkor, amikor a cég időközben kényszeregyezséget, kényszerfelszámolást csinál. Az uj kényszeregyezségi rendelet 21. §-ában a heti fizetéseket a kén?, r szeregyezség dacára is végrehajthatóknak nyilvánították, a havi fizetéseket azonban csupán 2 millió korona erejéig. A rendeletnek ez az intenciója nagyon helyes volt, csak az a baj, hogy a végrehajtás a gyakorlatban magán a kényszeregyezségi bíróságon megakad. Meg kellene keresni, mi az oka, hogy a kényszeregyezségi bíró olyan mereven megakadályozza az árverést, megakadályozza a jogorvoslatot, megakadályozza azt, hogy ezek az emberek a követeléseikhez hozzájuthassanak. A kezemben van egy kényszeregyezségbe jutott cég levele, amelyet a tisztviselőihez intézett és amelyben azt írja, hogy: »a budapesti kir. törvényszék utasítására kénytelenek vagyunk állását azonnali hatállyal felmondani«. Kimondottan tehát a törvényszéknek, a kényszeregyezségi bíróságnak utasítására mondanak fel a tisztviselőknek és amikor a bíróság a felmondást elrendeli, ugyanakkor a tisztviselőknek megszolgált fizetésüket nem adják ki. A bíróságnak a kényszeregyezségben tehát a legelső intézkedése az, hogy pénz nélkül kitegyék az illető tisztviselőket az utcára. A tisztviselők e követeléseiket bejelentették a bíróságnál és kérték a bíróságot, hogy utasítsa a vagyonfelügyelőt az azonnali kifizetésre. A biró azonban nemcsak hogy nem intézkedett, nemcsak hogy nem utasította a vagyonfelügyelőt az intézkedésre. — ahogyan nemcsak ebben az egy esetben, hanem számtalan más esetben 'is megtörténik — hanem, dacára annak, hogy a cég a követeléseket teljes 100%-ig elismeri, nem intézkedik, hogy az elsősorban biztosítandó tisztviselői fizetések a kényszeregyezségben biztosítva legyenek. Ezzel szemben ennek a bírónak az első vagyoni természetű intézkedése az, hogy a részvénytársaság a vagyonfelügyelőnek fizessen 200 millió korona vagyonfelügyeleti költséget, — akkor, amikor semmiféle módot nem talált, hogy a tisztviselői fizetéseket biztosítsa a vagyonból. Mi azt tartjuk, hogy a vagyonfelügyelő szerepe valóban fontos egy-egy kényszeregyezségnél, de hogy exisztencia kérdése volna ez nála, hog'yha rögtön meg nem kapta volna ezt a 200 millió koronát, akkor talán holnap nem tudott volna enni, mint ahogyan ez a tisztviselőknél megtörtént: ezt nem tudjuk belátni. Ha pedig a kény szeregyezségi bírónak vagyoni természetű intézkedésre joga van, — amint joga van — akkor nem tudjuk elismerni hogv a legelső vagyoni természetű intézkedése az kell hogy legyen, hogy a vagvonfelüaryíelő 2Ö0 milliót vegyen fel a kényszerfelszámolásbóL Egy _ másik kényszeregyezségi ügynél a z egyik tisztviselőnő háromhavi megszolgált fizetését nem kapta meg, dacára annak, hoa-y iogerős, Ítelete van, amely a fizetését megítéli. Végrehajtási, ütőn nem tud kapni semmit, a NAPLÓ. xwv. törvényszéktől kérte tehát, hogy utasítsa a vagyonfelügyelőt a fizetésre. A biró, Nagy István törvényszéki biró, aki a másik ügyben is a 200 milliós kiutalás gazdája, elutasitja ennek a tisztviselőnőnek kérelmét s amikor a kényszeregyezségi tárgyaláson a tisztviselőnő újból kéri a kiutalást, a biró ezt a kérelmet még csak jegyzőkönyvbe se vette. Erre ez a tisztviselőnő felszólalt e szabálytalanság ellen és kérte a szabálytalanságnak jegyzőkönyvbe vételét. A biró ur ezt a felszólalást sem vette jegyzőkönyvbe, egészen egyszerűen nem vette tudomásul. Közben a cég áruraktárát a vagyonfelügyelő követelései, a házbér, a közadók, a folytatólagos rezsi-költségek, a közadósnak megélhetési költségei teljesen felemésztik és itt áll a tisztviselőnő kijátszva, a maga jogaitól, törvényesen megítélt követelésétől elütve. ÍBaticz Gyula: Teljesen védtelenül kiszolgáltatva!) Az TJnio színházi részvénytársaság kényszeregyezségi perében 1925 november 14-én befejezték a tárgyalást, a jóváhagyó végzést 1926 március 23-án bocsátották ki. Százezer korona mee-szolgált fizetéseket nem fizetnek ki. közben pedig a részvénytársaság ingatlan eladásokkal milliárdos transzakciókat csinál, de ezek az, apró százezer koronás követelések nem kerültek kifizetésre ! Ami a csődöket illeti, t. Nemzetgyűlés, ott azután teljesen és tökéletesen elvész a tisztviselőnek és az alkalmazottnak keresete, mert a csődnél egyáltalán semmit sem kap, ugyanakkor, amikor arra nem fordítanak gondot és azt nem vizsgálják meg a kényszerfelszámolásoknál, a kényszeregyességéknél és csődöknél, hogy mennyiben vezetett a kényszerfelszámoláshoz és a csődhöz például a részvénytársasági igazgatók autózása, (Ugy van! a balés a szélsőbaloldalon.) milliárdos fizetése, (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) a részvénytársasági igazgatósági tagok sokmilliárdos tantiémje; (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldaton.) nem vizsgálják, hogv a részvényesek hogyan károsulnak meg. amikor pedig 30—40— 50 milliós fizetésekkel alkalmazzák ezeknél a részvénytársaságoknál az igazgatókat és horribilis fizetésekkel alkalmazzák ugyanannál a vállalatnál az összes rokonokat, sógorokat, komákat, testvéreket! (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Rakovszky István: Teljesen ugy van! — Baticz Gyula: Családi dinasztiák rabolják el a nemzet vagyonát! —Lendvaí István: Mindenütt vannak családi dinasztiák!) Akkor, amikor a tisztviselők éhbérekért végzik el a munkát és felettük tucatjával vannak igazgatók egy és ugyanazon családból és hozzátartozóikból, a leépítésnél első természetesen a tisztviselők kidobása fizetés, végkielégítés nélkül. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldaton.) Mire azután a tisztviselő fizetése eljut a bíróságnál a megítélésig, addig a vállalat esődbe vagy kényszerfelszámolásba jutott. Ezeket a körülményeket nem vizsgálják és a büntetés elől menekülnek azok, akiknek vétkes könnyelműsége fosztotta meg a tisztviselőket és a részvényeseket is járandóságaiktól. Ezekre a kérdésekre a tisztviselői kérdésekkel kapcsolatban fel kellett hívnom a nemzetgyűlés figyelmét. Fel kell hivnom újból az igazságügyminister ur figyelmét is arra, hogy a munkaügyi bíróság eljárási szabályzatain könnyítsen, a munkaügyi bíróság személyzetét gyarapítsa, hogy a^ tisztviselők, az alkalmazottak a maguk fizetése után ne sirva nézzenek, hanem megszolgált fizetéseiket valóban meg is tudják kapni, 45
