Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-564

283 A nemzetgyűlés 564. ülése 1926. évi május hó 31-én, hétfőn. kantákat akarták segélyezni. Ennek az adónak még a végrehajtására s-em került sor s most, amikor az uj rokantadót megszavazta a nemzetgyűlés, egészen látatlanul és szerényen kicsúsztatok ezt a törvényt, amennyiben belevették azt a rendelkezést, hogy az ilyen és ilyen évben, ilyen és ilyen szám alatt alkotott törvény ezzel hatályát veszti. A legtöbb _ ember persze azt sem tudja, hogy miféle törvény ez; azt hiszik, hogy ez az uj törvény rende Lkezése folytán hatályát vesztett törvény valami felesleges és ósdi Mir vény, amely ezzel félre lesz téve. Nem látják, hogy ezzel a törvénnyel annakidején épen azt akarták megadóztatni, aki a háború alatt fel volt mentve. Ezt az akkori nemzetgyűlés — nem mi, mert akkor nem voltunk itt — nagy örömmel szavazta meg abban a hiszemben, hogy most milyen nagyszerű dolgot csinált. Senki seni gondolt arra, amire a minister már akkor gondolt, hogy ezt a törvényt nem fogják végrehajtani. Ez a törvény rueni más, mint egy hangulatkeltő törvény, mely csak arra volt jó, hogy ennek elfogadásával más törvényeket is megszavaztassanak a nemzetgyűlés által. Ugyanezt látjuk más intézkedéseknél is, Itt van a bányatárspénztárak központosításáról alkotott törvény. Az erről szóló törvényjavaslatot benyújtotta a minister 1925 január havában. Ez a törvény tulajdonképen nem is törvény, osak felhatalmazást ad a ministemek arra, hogy a bányatárspénztárakat rendeletileg központosítsa. Ezt a törvényjavaslatot a nemzetgyűlés itt egyhangúlag elfogadta, ahhoz minden párt hozzájárult. Maga a minister jelentette ki, hogy az ujabbkori jobbágyság szűnik meg ennek a törvénynek végrehajtásával. És azt, amit mindenki^ helyesnek és jónak tartott s aminek ellenkezőjét maga a minister ilyen súlyos szavakkal bélyegezte meg, mai napig sem hajtották végre. A múlt év októberében tárgyalta le ezt a törvényjavaslatot a nemzetgyűlés, október óta a mai napig elmúlt körülbelül hét hónap s hét hónap alatt odáig sem jutott még ez a kérdés, hogy a minister ur ankétot hívott volna össze ennek a kérdésnek a megbeszélésére, amelyen foglalkoztatni kívánta volna az érdekelteket — a munkáltatókat és a munkásokat, — hogy mondják el az előadói javaslatról véleményüket. Mondom, az egész kérdés még odáig se jutott, hogy az előadói javaslat elkészült volna. Ilyen körülmények között azt mondani, hogy itt alkotmányos kormányzás folyik, — mikor a minister anélkül, hogy ezért bárki őt felelősségre vonná, ilyen törvény végrehajtását, amely ezier és ezer embert a, nyomorúságba taszít, minden szó nélkül foganatosíthat — nem lehet. Önkéntelenül is mosolyogni kell azon, hogy a munkanélküliségről szóló javaslat előadója abban a beszédében, amellyel a közgazdasági társaságban ezt a javaslatot bekonferálta, azt mondotta, hogy a szociális problémákat nem a szociáldemokraták vetették fel. Mi egyáltalában nem akarunk versenyezni ezen; a téren az előadó úrral. Én ezt csak mint egy tényt kívántam leszögezni annak illusztrálására, hogy azoknak a javaslatoknak a végrehajtása is, amelyeket mi hozunk ide és amelyek a mi sürgetésünkre kerülnek a törvényhozás elé — hisz a kormány egyetlen-egy szociális javaslattal se állt elő, — hónapokig' késik, csak azért, hogy a> kormány ez alatt is lehetőséget nyújtson a munkáltatóknak, hogy megtakarítsák azokat a járulékokat, amelyeket a. törvény életbelépése után, kénytelenek volnának fizetni. Ezt a rendszert kivánja a kormány továbbra is fentartani és az az elfogadott törvény, amely az m nemzetgyűlési választásokat lesz hivatva lebonyolítani, ilyen szellemben van összeállítva. Abban is fenn van tartva a nyilt választói jog, sőt a többség, az előadói javaslattal szemben, még azt a pár vidéki kerületet is nyílttá deklarálta, azokat t. i., ahol maguk is belátták a munkások függő helyzetét. Hátra van ennek a törvénynek a másik ! része: a választók összeírása. Nem elég, hogy az állam egy ilyen igazságtalan és nyilt választójogot létesít, hanem ezt még kiegészíti azokkal a rendelkezésekkel, amelyek alapján a választó a törvénybe felvehető. Sehol se kérnek a választótól olyan igazolást, aminek a választó nem tud eleget tenni. Minden államban megelégszenek vagy egy megállapított életkorral, vagy egy megállapított műveltségi fokkal, amelyet az irás- és clvasnitudással kielégítettnek tekintenek. Nálunk egy egész különleges helyzetet teremtettek és kimondták, hogy választói jogot annak adnak, aki igazolni tudja, hogy a négy elemi iskolát elvégezte. Nem

1 tudom, hogy a négy elemi iskola elvégzése olyan műveltségi fok-e, amely nem egyenlítődik ki azzal, hogy valaki írni és olvani tud, mert azt hiszem, teljesen elegendő volna egy ilyen kellék felvétele. Annak idején a napilapok nem egy kézirást nyomattak le, amelyeknek a tulajdonosairól megállapították, hogy nem tudnak írni vagy olvasni. Be emellett csak visszaélések voltak lehetségesek. Kérdem én, szabad-e a magyar államnak törvényben olyan rendelkezést felvenni, amely rendelkezésnek az állampolgárok saját hibájukon kivül nem tudnak eleget tenni! A napokban volt a kezemben egy község igazolása, amelyben értesiti az illető munkást, aki hozzá fordult és kérte az iskolai bizonyítványát, hogy nincs módjában kiállítani az iskolai bizonyitványt, mert azok a naplók, amelyek azokról az évekről szóltak, az iskolában elvesztek. Azért, mert annak az iskolának felületes igazgatója volt, vagy abban az iskolában tűzvész pusztított, vagy valami más adta elő magát, az illető munkás nem tudja igazolni a négy elemi iskola elvégzését s igy őt a választói névjegyzékből kihagyják. De ez még a dolognak egyszerűbb része. Kísérelje meg egyszer valaki megszállott területről beszerezni az iskolai bizonyitványt. Hány olyan munkás van, aki ma Magyarországon él, magyar állampolgár, itt is született, de családi vagy valami egyéb körülmények folytán nem itt végezte az iskoláit, hanem a tőlünk elszakított területeken végezte el a négy elemi iskolát! Próbáljon ma ez a választó odafordulni ahhoz a községhez, a községi jegyzőhöz, vagy ahhoz a községi iskolaigazgatóhoz — aki talán érzésben és gondolkodásban ma ellenséges érzülettel viseltetik velünk szemben — és próbáljon attól iskolai bizonyitványt kérni. Megkapja-e azt? Én nem egy esetben próbáltam nemcsak Iskolai bizonyítványt kérni, hanem anyakönyvi kivonatot, halálozási anyakönyvi kivonatot beszerezni. Mondhatom, hogy ez nagyon körülményes dolog s ha az illetőnek nincs ott egy személyes ismerőse,^ akit megkérhet arra, ho*ry járjon el az érdekében az ottani községi jegyzőnél vagy községi iskolánál, egyenes uttoii, egyszerű irásra nem létezik, hogy megkapja ezt az összeiráshoz szükséges kelléket. Hát szabad az állampolgárok százait és ezreit ilyen címen kihagyni a választók névsorából és szabad őket ezért, hogy nem tudják igazolni a, négy elemi iskola elvégzését, ilyen helyzetbe hozni s ki lehet őket ezérit hagyni a