Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-563

"À nemzetgyűlés 563. ülése 1926. mánnyal való együttérzésre, a kormány által való bátorításra hivatkozhassanak akkor, ha a kormány tényei, nyilatkozatai, egyszóval az egész kormányzati szellem már eleve kizárná. azt, hogy ilyen védekezés hitelre találjon, már eleve kizárná az érzelmi vagy politikai közösség látszatát. A ministerelnök ur, — nem is beszélvén az igen t. belügy minister úrról — amint azt az elmúlt hónapok története mutatja: ma sem hagyott fel azzal a kacérkodással, amelyet évek óta folytat az ellenforradalmi erőkkel és jelszavakkal. (Peyer Károly: A belügyminister most adott gyűjtési engedélyt az egyik olyan titkos szervezetnek, amelynek létezését letagadta! — Perlaki György: Ha gyűjt, nem lehet titkos szervezet!) Ezt látjuk, t. Nemzetgyűlés, a frankhamisitási bűnügy kipattanásának első kezdetétől fogva, és ez a szellem kulminált abban a kijelentésben, amelyben Magyarország ministerelnöke a vádlottak padján ülő herceg Windischgraetzet és rajta keresztül a frankhamisitási bűnügy tetteseit a gentleman és a hazafi érdemrendjével tüntette ki. (Horváth Zoltán: Gyalázat! — Lendvai. István: Derék emberek! — Zsirkay János: Önzetlen, becsületes hazafiak! — Peyer Károly: Jankovich is a harisnyájába dugta a hamis frankokat! — Drozdy Győző: Hír György kalandor, a többi gentleman! — Zaj.) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urakat minden oldalon, ne méltóztassanak a szónokot zavarni. Rassay Károly: Kitüntette azok után, amikor épen herceg Windischgraetz Lajos volt az, aki a tárgyalás során félnyilatkozataival, féltagadásaival, sokat sejtető hallgatásával ugy állította be az egész frankhamisitási bűnügyet, mint egy félhivatalos akciót, (Horváth Zoltán: Ez a gentleman!) Megdöbbentő jelenségek ezek, amelyekkel szemben értelmetlenül áll az egész ország, megdöbbentő jelenségek, amelyeket nem parallirozhat semmiféle bírói Ítéleti megállapítás, szimptomák, amelyek az én megítélésem szerint, sokkal súlyosabban esnek mérlegbe, mint a kormánynak a bűncselekmény elkövetését megelőző esetleges mulasztásai vagy hibái, mert a múlt hibáira egy békés fejlődés és evolúció érdekében lehet, sőt kell fátyolt vetni, de szemünket nyitva nem tartani a jövőt fenyegető r veszedelem előtt, könnyelműség és lelketlenség. (Ugy van! a hal- és a szélsőbaloldalon. — Lendvai István: Békés fejlődés nincsen addig, mig trianoni béke van! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Maga csak szavalja a frázisait!) Az elmúlt idők kormányzati gyöngeségeiért és mulasztásaiért (Zaj. —Elnök csenget.) mi nagy árt fizettünk... (Horváth Zoltán és Lendvai István közbeszólnak.) Elnök: Horváth Zoltán^ és Lendyai István képviselő urakat kérem, méltóztassanak csendben maradni. Rassay Károly: ... joggal hihetjük tehát, hogy a veszedelem örvényének szélén ... (Horváth Zoltán közbeszól.) Elnök: Horváth Zoltán képviselő urat ismételten kérem, méltóztassék csendben, maradni. (Lendvai István közbeszól.) Lendvai István képviselő urat is ismételten kérem, méltóztassék csendben maradni. Rassay Károly: ...joggal hihettük tehát, hogy most az örvény szélén a ránk szakadt veszedelmek felismerése után végre levonják a tanulságokat. Ezt várta az ország a t, ministerelnök úrtól és a t. kormánytól, személyi kérdéseken felül várta ezt, vártam én is és azt^ hiszem, joggal vártam. Éveken keresztül a békés NAPLÖ. XLIV. évi május hó 29-én, szombaton. 269 fejlődés, a gazdasági kérdések és a regenerálódás szempontjából sokszor meggyőződésem ellenére súlyos vádakat viselve érte, a népszerűséget veszélyeztetve érte, regarddal viseltettem a magyar kormány iránt. Éta hittem azokban az Ígéretekben, hogy a békés fejlődés útjára, a nyugati kulturállamok kormányzati útjára akarja vinni az országot. Joggal várhattam az országgal együtt én is, hogy most itt az örvény szélén, amikor meglátta mindenki a veszedelmeket, a ministerelnök ur nyíltan fogja felhívni az országot, hogy a forradalmi és ellenforradalmi jelszavakkal szakítva, végre a nagy nemzeti koncentráció útjára lépjen. Ne méltóztassék összetéveszteni a dolgokat. Én nem a hatalomban való osztozkodási koncentrációt gondolom, én a munkának, az önfeláldozásnak és a felelősségnek összefogását vártam volna a kormánytól. Vártam volna egy szóval, hogy a magyar kormányzat felemelkedik az önkritikának arra az erkölcsi magaslatára, amelyet gróf Apponyi Albert t. képviselőtársunk ugy fejezett ki, hogy közállapotainkban minden lehetséges, csak egy nem: a statusquo ante. (Helyeslés.) És ezzel szemben marad minden a régiben, nemcsak marad, ma már ott tartunk, a kormány nem azt hirdeti, hogy nem követett el hibákat, hanem az elért eredmények után azt mondja, hogy a kormányban található fe] a kormányzás mintaképe, a kormányzati bölcsesség és a kormányzati energia példája, Tovább folyik a végzettel való kockajáték, amelyben tétként ott fekszik ma mindaz a remény és vágy, amelyet a szanálási Programm elindulása alkalmával magunk elé kitűztünk: a közgazdasági élet újjáéledése;, a belpolitikai konszolidáció, tragikus szociális helyzetünkből való kiemelkedés, külpolitikai helyzetünk megjavulása, amik ma még mind csak ködös vágyak és én ki merem mondani, hogy épen ezen őszinteségnélküli politikánál fogva messzebb esnek a megvalósulástól, mint estek talán akkor, amikor a nemzet elindult a maga áldozatos utján két és fél év előtt, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A helyzet azonban adva van. A harcot keresni önmagáért a harcért perverzitás, sokszor lelkiismeretlenség, de vannak helyzetek, amelyekben a politikai küzdelem elől kitérni a kötelesség cserbenhagyása és gyávaság lenne. Én ugy látom, hogy ezzel a kormányzattal szemben mindazoknak, akik elkötelezték magukat a haladás és a demokrácia gondolatának csak egy kötelességük lehet: szembe állani teljes mellel, megkísérelni, felrázni a nemzetet apátiájából. (Ugy van! Ugy van! Éljenzés és tavs a bal- és szélsőbaloldalon.) és feltárni előtte azt a helyzetet, azokat a veszedelmeket, amelyek ezen sza,kadék szélén rá várnak! (Lendvai István: Komédia!) Én ugy látom, hogy ez a mi kötelességünk, ez az én kötelességem és én ezt a kötelességet a nemzet komoly érdekeinek szem előtt tartásával, de elhatározottsággal és kímélet nélkül teljesíteni fogom. A javaslatot nem fogadom el. (Hosszantartó helyeslés, éljenzés és tavs a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Jelentem a t. Háznak, hogy Halász Móric t. képviselő ur a házszabályok 196. §-ának második bekezdése alapján indítvány nyiijtott be aziránt, hogy 1925/26 és az 1926/27. évi állami költségvetésekről szóló törvényjavaslat tárgyalásának tartamára az ülések ideje napi 12 órában állapittassék meg. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Már is! — Essetrgályos János: Itt lesznek az urak a tizenkét óra alatti) A házszabályok 196. ^-ának második bekez40