Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.
Ülésnapok - 1922-563
270 r A nemzetgyűlés 563. ülése 1926. dése értelmében az indítvány felett legközelebbi ülésünk végén fog a Ház vita nélkül dönteni. Az ülést 5 percre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Az idő előrehaladván, a vitát megszakítom. T. Nemzetgyűlés! Mai ülésünk folyamán jutott tudomásunkra a váratlanságával kétszeresen megdöbbentő gyászhír, (A Ház tagjai felállanak.) hogy Vazsonyi Vilmos képviselőtársunk, belső titkos tanácsos, volt magyar királyi igazságügyminister Badenben, ahol üdülést keresett, ma reggel fél nyolc órakor hirtelen elhunyt. Még csak néháiny hete múlt, hogy itt láttuk soraink között harcos temperamentumának egész teljességében s az állapotáról érkezett legutóbbi hírek közeli hazajövetel érői szóltak. S ime e pillanatban már az a szomorú kötelesség hárul reám, hogy elvesztéséről emlékezzem meg, melynek érzet© mindnyájunkat áthat, amikor egy mindenkitől elismert nagy tehetségnek még- Java erejében történt váratlan összeomlásáról kell tudomást szereznünk. Mert annak elismerésében, hogy Vazsonyi Vilmos kiváló tehetség volt, akire kezdettől fogva az átlagon felül emelkedő hivatás várt a közéletben, épugy nincs a Ház tagjai között véleményeltérés, mint ahogy nem lehet senki köztünk, aki mindig- tisztelettel ne adózott volna puritán jellemének, önös érdekeket nem ismerő szándékainak, melyekkel a közélet harcaiba egész szivét és lelkét belevitte. Harcos lelkület volt elsősorban; éles fegyverekkel küzdött támadásban és védekezésben egyaránt s ennek természetes következménye volt, hogy éles ellentéteket is idézett föl; épugy osztogatott, mint kapott is sebeket, melyek a politikai életben exponált és vezéri tehetségekkel megáldott egyéniségek közpályájától elválaszthatatlanok. A történeti Magyarország gondolatának és hivatásának nemzetfentartó jelentősége tekintetében vallott felfogása bent a parlamentben és ezen kivül sokban eltérhetett a nemzet nagy többségének meggyőződésétől, de mindezeket az ellentéteket már életében is expiálta az, hogy a bolsevizmus felforgató törekvéseivel a legélesebben helyezkedett szembe s ma e szomorú pillanatban az elhunyta fölött érzett őszinte megilletődéssel engeszteli ki az az elismerés, hogy a maga elveinek követésében mindenkor a hite szerint legjobb szolgálatot igyekezett teljesiteni hazájának. És kiengeszteli különösen a tisztelet az iránt á tevékenység iránt, amelyet a szorosabb értelemben vett politikai mezőn kivül ugyan, de a politikai élettel kapcsolatosan mint gyakorlati jogász fejtett ki. A múlt évtizedek legnagyobb politikai pőréiben emelkedett kimagasló tekintélyre fényes tehetsége, melyet az igazság keresésében mindig ragyogó ékesszólással érvényesített. Közpályájának zenitjére, az igazságügyministeri székbe is ez a széleskörű jogászi r tudásával kivivott tekintély emelte olyan társadalmi rétegből, amely az ő személyében először jutott közéletünk ilyen magas polcán érvényesülésre. Azt hiszem, hogy midőn a gyászhirnek még egészen közvetetten hatása alatt igy tekintünk vissza Vazsonyi Vilmos érdemes és értékes közpályájára, mindnyájunk lelkében csak az őszinte részvét megilletődése kérhet tolmáesoévi május hó 29-én, szombaton. lást s ezért a t. Nemzetgyűlés egyhangú hozzájárulására számithat az az indítványom, hogy jelhunyt képviselőtársunk emlékét mai ülésünk jegyzőkönyvében örökítsük meg, ravatalára koszorút helyezzünk . s gyászoló családjához részvéttáviratot intézzünk. (Helyeslés.) Ha méltóztatnak hozzájárulni, ezt a nemzetgyűlés határozataként mondom ki. Egyúttal felhatalmazást kérek a t. Nemzetgyűléstől, hogy a Budapest székesfőváros II. (északi) választókerületében megüresedett képviselői hely betöltésére nézve a 102.803/1922. számú rendelet értelmében sorrend szerint következő pótképviselő behívása iránt az elnök ur a megfelelő intézkedést megtehesse. (Helyeslés.) Azt hiszem, kimondhatom, hogy a Ház a felhatalmazást megadjaRubinek István képviselő ur, mint a mentelmi bizottság előadója kivan jelentést tenni. Rubinek István, előadó: T. Nemzetgyűlés! Van szerencsém beterjeszteni a mentelmi bizottság jelentését Fábián Béla, Gaal Gaston, Klárik Ferenc, Erődi-Harrach Béla és Peyer Károly képviselő urak egy-egy rendbeli, Vanczák János képviselő ur hétrendbeli és Rupert Rezső képviselő ur háromrendbeli mentelmi ügyében. Tisztelettel kérem, méltóztassék a jelentéseket kinyomatni, szétosztatni és napirendre tűzetni. Elnök: A jelentések ki fognak nyomatni, szét fognak osztatni s napirendre tűzésük iránt annak idején fogok a t. Nemzetgyűlésnek javaslatot tenni. Most pedig napirendi javaslatot teszek. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket hétfőn, f. hó 31-én délelőtt 11 órakor tartsuk és annak napirendjére tűzessék ki az 1925/26. és az 1926127. évi állami költségvetésekről szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Méltóztatnak-e napirendi javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Jelentem a t. Háznak, hogy a f. évi május hó 21-én tett elnöki bejelentésnek megfelelően a hétfői ülésnapon a tárgyalásra szánt „idő utolsó fél órájában Haller István képviselő ur összeférhetlenségi ügyében megtörténik az összeférhetlenségi itélőbizottság 12 rendes és három póttagjának kisorsolása. Tudomásul vétetik. Következnek az interpellációk. Sorrend szerint következnék Pakots József képviselő ur interpellációja. A képviselő ur tudomásom szerint kérelmet kivan a t. Házhoz előterjeszteni. Pakots József: T. Nemzetgyűlés! Kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék hozzájárulni, hogy interpellációmat a következő interpellációs napon mondhassam el. (Helyeslés.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a kérelemhez hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Következik Kiss Menyhért képviselő ur interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Forgács Miklós jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. igazságügyminister úrhoz. 1. Van-e tudomása arról hogy az 1877: VIII. és 1883 : XXII. te. rendelkezéseivel szemben az ingatlanokra 8%-nál magasabb kamatbekebelezések történnek? 2. Minthogy a föld teherbíró képességét meghaladják a törvények által megállapított kamatokon felüli bekebelezések, hajlandó-e intézkedni a tekintetben, hogy a törvényesen megengedett kamatlábnál magasabb összegek be ne kebeleztethessenek? 3. Hajlandó-e az elmúlt két esztendőben
