Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-563

264 A nemzetgyűlés 563. ülése 1926, Rassay Károly: A t. pénztigyminister ur, ha jól emlékszem, Sándor Pál képviselőtársam felszólalására azzal válaszolt, hogy a forgalmi adó tekintetében azért nem tudta beváltani igéretét és ami talán még fontosabb. az 1925: XXXVI. tc.-ben részére adott utasítást, mert az érdekeltek nem tudtak megegyezni. Nem tudom, hogy a pénzügyminister ur mely érdekelteknek kolliziójára gondolt, de azt hiszem, a minister urnák nem feladata hogy ilyen fontos kérdésben tétlenül nézze, páholyból, az érdekeltek huzavonáját, hanem az a feladata, hogyha felismeri a rettenetes veszélyeket, amelyek ebből a kérdésből a nemzetre származnak, törvényben adott hatalmánál fogva, belenyúljon (östör József: Mint máskor!) és a nemzet, valamint a termelés egyetemes szempontjai szerint, rendezze ezt a kérdést. (Östör József: Máskor sem nézi, megegyeztek-e az érdekeltek!) És nem szabad megállani a terhek csökkenése tekintetében ennél a lépésnél. Elsősorban is vissza« kell térnem a kiadási rovathoz és súlyos szemrehányást kell tennem a kormánynak. À kormány a részére adott felhatalmazással bőven és sok meggondolás nélkül élt az egész vonalon. Mi 1924-ben felhatalmazást adtunk a kormánynak, a szervezeti reformokra, a közigazgatás egyszerüsitésére is és a kormány ezen a téren teljesen tehetetlennek mutatkozott, (Strausz István: És a takarékossági bizottság!) A takarékossági bizottság tárgyalásai ugy, ahogy nyilvánosak, mert hivatalosan nyilvánosak, sokszor azonban nem nyilvánosak; én erről nem tudhatok. Lényegében azonban nem látok semmiféle olyan szervezeti összevonást, amely jelentős voln állami budget szempontjából. Sőt tovább megyek: nemcsak az állami költségvetés szempontjából. Mert én a költségvetés egyszerűsítését, a szervezeti reformot nemcsak azért kívánom, hogy ezáltal a kiadási tételek csökkenését érjem el, hanem azért is, hogy végre a közigazgatás népszerűbb, egyszerűbb és — ki merem mondani — erkölcsöseim legyen. Egyszerű közigazgatás az, amely ellenőrizhető, amely ott áll az egész közvélemény ellenőrzése alatt, amely nem vész el, az akták között és a bürokrácia rejtekhelyein. (Ugy van! bálfelöl.) Azt láttam, hogy a kormány a gazdasági életre vonatkozólag szivesén hangoztatja a vállalatok koncentrálásának gondolatát. Ezt nem tudja keresztülvinni a saját portáján, márpedig itt is áll a lex minimi elve: minél kevesebb befektetéssel, minél nagyobb eredményt kell elérni. És ha mi beszélünk többtermelésről a gazdasági életben, ezt a többtermelést elsősorban ott a büróban, a közigazgatásban, az állami adminisztrációban kell elérni. T. Nemzetgyűlés! A kormánynak el kell háritani azokat az akadályokat, melyek a magyar gazdasági élet újjáéledésének útjában fekszenek. Nagy örömmel hallottam és olvastam Paupera t. képviselőtársam ezirányu kezdeményezését, Végre le kell számolnunk azzal, hogy a földhitel kérdésben gyökeres lépést kell tennünk. Vissza kell adnunk a magyar föld becsületét, hitelét. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Éneikül a hitel nélkül gazdasági regenerálódás Magyarországon lehetetlenség. Hirdetjük és valljuk, hogy a magyar föld az alapja minden Gazdaságnak és ugyanakkor fen tartjuk a korlátozásokat és itt nemcsak a földreformra gondolok, mert mint bölcsen méltóztatik tudni, a földreformtól függetlenül megvannak az ingatlanátruházás korlátai. El keli hárítani ezeket a korlátokat, hogy igy a legnagyobb érték végre a hitel alapjául szolgálhasson. Szembe kell nézni bizonyos demagóg jelszaévi május hó 29-én, szombaton. vakkal. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon. — Dénes István: Éljen a földreform!) T. képviselőtársam, azt hiszem, elég világosan beszélek; nem szükséges, hogy ezt külön kommentár kisérje. Természetesen utaltam arra, hogy nemcsak a földreformra gondolok, de a földreformtól függetlenül megvannak az ingatlan átruháizás korlátozásai, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) a vármegyei gazdasági albizottságok, a földmivelésügyi minister, vagy az Ofb. utján, (Zaj a séélsőbaloldalon. —• Eh ök csenget.) amelyeket le kell építeni, meg kell szüntetni. (Horváth Zoltán: A kurzus találmánya! — Friedrich István: Hol volt akkor a kurzus!) Ennek eredete visszanyúlik a háborúba, amikor a behívások miatt felfüggesztették az árverést, amikor nem akarták, hogy elkótyavetyéljék az ingatlanokat, míg a katonáik

1 odakünt a harctéren küzdenek, esetleg elpusztulnak. De megszűnt az ok, és ott maradt az őr-bódé, melyet egyesek igyekeznek fentartani, mert némelykor igen jó menedéket ad bizonyos céloknak. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt kell már egyszer végre elpusztítani. T. Nemzetgyűlés! Át kell térnem most már arra, hogy ezeken a könnyítéseken kivül mik azok, amelyek véleményem szerint a gazdasági élet regenerálódásához elvezetnek. Hiába könnyitjük mi az életet ezeken az utakon. Hiába könnyitjük mi az adóterheket, hiába hárítjuk el ezeket a forgalmi akadályokat a gazdasági élet fejlődéséből, szükség" van még valamire, egy hatalmas beruházó programúira. Amikor én a beruházási programmról kívánok beszélni, akkor elsősorban egy alkotmányjogi aggodalmamnak kell kifejezést adnom. Én nem tartom alkotmányosnak az eddigi rendszert, amikor a kormány utólagosan egy jelentésben számol be száz- és százmillió aranykorona elköltésének történetéről. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt látjuk a mostani megajánlási javaslatban is. Már pedig én tudom, hogy mi adtunk a kormánynak felhatalmazást arra, hogy a kiadási tételek fedezésére szükséges összegeiket ha máskép nem, rendeleti utón is megszerezhesse, de arra, hogy a költségvetés keretén kivül álló beruházásokat rendeleti utón állapítson meg, tudomásom s'zerint a kormánynak felhatalmazása nincs. Nagyon jól emlékszem arra az időre, amikor ha a költségvetés megszavazása után szüksége merült fel annak, hogy egy járásbíróságnál egy kis szárny-traktust kiépítsenek, akkor erre külön törvényjavaslatot kellett benyújtani és tekintet nélkül az összegre, meg kellett szavaztatni a törvényhozással. Ebben a tekintetben nekünk vissza kell mennünk a régi alapokra. Lehetetlenség az, ami most is történik, Jelezve van az 50 millió korona, amely beruházásokra lesz forditva, de mert formai okokból ennek felszabadítása nincs meg, a kormány majd utólagosan fog a törvényhozás előtt elszámolni arról, hogy ezt mire használta fel. Egyfelől azt mondani, hogy ezek óriási beruházások,^ másrészt ezeket az óriási beruházásokat egészen automatikusan beosztani és felhasználni — véleményem szerint — nem alkotmányos eljárás. Anélkül, hogy belemennek a beruházási Programm részleteinek érdemi vitájába, rá kell mutatnom arra, hogy ez a beruházás nem elegendő. Hogy már most mi az ok, azt el kell dönteni. Vagy nem igazi beruházási célokra használtatik fel vagy pedig nem elegendő. Én azt hiszem, a jelen körülmények között, mind a két ok fenforog. Nem tudom elképzelni, mik-épen jelentkezzék a hatása annak a beruházott összegnek,