Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-563

A nemzetgyűlés 563. ülése 1926. évi május hó 29-én, szombaton. 261 a lefokozott igények sem tudnak kiel égitest találni. Nekünk e jelenségek előtt nem szabad, behunynunk a szemünket és nem elegendő, ha el akarnak bennünket kápráztatni két billió beruházással, mert akármekkora megerőltetés is ez, az élet ellentétele itt van, amely előtt nem szabad behunynunk a szemünket, amelyet meg kell látnunk, amellyel foglalkoznunk kell és ha nem tudjuk megoldani, legalább hangot kell neki adni itt a parlament előtt, (TJgy van! TJgy van! a baloldalon.) Ezért kell hangsúlyoznom nekem, hogy a munka- és keresetnélküliség valóságos képét nem a főbiztos ur jelentésében mutatkozó statisztikai számokban találjuk megDe legyen szabad itt még egy körülményre utalnom. A mi viszonyaink között a munkanélküliség és keresetnélküliség nem azonos fogalmak, (Ugrón Gábor: Bizony nem!) mert a munkának általános, szociális szempontból csak akkor van jelentősége, ha biztosítani tud olyan jövedelmet, hogy a munkának célját az egyén és család fentartását el tudjuk vele érni(Ügy van! TJgy van! a baloldalon.) Márpedig én ki merem mondani azt, hogy Magyarországon óriási rétegek vannak, amelyek számára a munkaalkalom nem jelenti egyúttal azt a kereseti alkalmat, amely biztositaná a minimális életfeltételek megszerzését. (TJgy van! TJgy van! a bal- és a szélsőbal oldalon. — Sütő József: Hatféle adót fizet- a munkás!) Hiszen csak nem régiben szóvátette egyik képviselőtársunk a bányaiparnak súlyos helyzetét, melyből megdöbbenéssel láttuk, hogy a legsúlyosabb iparágban 32.000 korona napi keresete van egy munkásnak. Ehhez hasonló jelenséggel találkozunk a gazdasági életnek majdnem minden terén. Kevésbé tudom ellenőrizni de a hozzám befutó panaszokból azt kell látnom, hogy a földmunkásság nyomora még talán ennél is nagyobb. (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) A szőlőmunkásoknak 20—25-000 korona napi keresete, sőt vannak helyek, ahol a kereset nem üti meg a napi 16.000 koronás mértéket sem. (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Ezek jelenségek, ezek kiáltanak, ezeket meg kell hallani, ezekkel szembe kell nézni, ezek mellett nem lehet a polgári társadalomnak sem közönyösen továbbhaladnia. (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Sándor Pál t. képviselőtársam emiitette az előbb a magántisztviselők kategóriáját. Teljesen igaza van. Ma már a magántisztviselői karban a 800.000 és egymilió koronás fizetések kezdenek mindinkább kevésbé ritkaságszámba menni, kezdenek mindinkább általánosakká lenni. Ma ott tartunk, hogy egy—másfél millióért mérlegképes könyvelőket kapni. (Sándor Pál: Kétmillió már nagy fizetés!) Hová vezetnek

1 ezek a viszonyoki Nem elegendő, ha begubózzuk magunkat a költségvetés számszerű adataiba és elzárkózunk az élet rettenetes viszonyainak látása és szemlélése elől. Mit jelent ez emberi szempontból, nemzeti szempontból, szociális^ szempontból? De legyem szabad felvetnem a kérdést: mit jelent ez gazdaság^ szempontból? Hát hiszi azt valaki, hosy a körülzárt piacú Magyarország valamikor is el tud érni a közgazdasági élet regenerálódásához, ha ezeket az óriási rétegeket nem tudja mint fogyasztóközönséget bekapcsolni? Ezekkel a jelenségekkel nekünk szembe kell néznünk es keresnünk kell az orvoslás módját. (Strausz István: Erre kérünk programmât a minister úrtól! ~ Sándor Pál: Annak nincs programmá a!) T. képviselőtársam, én megpróbálom az én NAPLÓ. XLiy. felfogásomat előadni; lehet, hoigy hibás, die mindenesetre több, mint amikor a kormány padjairól az ezekkel a bajokkal való foglalkozásról semmit sem hallunk. A munkanélküliség abszolút számainál az1 hiszem, még elszomorítóbb képet nyújtanak azok a relatív számok, amelyek ábrázolják, hogy a magyar ipar miképen hanyatlik naprólnapra és miképen veszti el produktivitását. Nem akarok itt beszélni a malomiparról, amely valamikor Magyarországnak legfőbb ipara volt. Érzem, hogy ott oly súlyos okok vannak, hogy azokat egykönnyen elhárítani nem lehet, bár itt sem lehet a non possumus álláspontjára helyezkedni. De meg kell állapitanom, hogy a textiliparon és a szesziparon kivül Magyarország minden iparágában dekadencia mutatkozik. Csak pár adatot leszek bátor felsorolni. Itt vannak a szénbányák, amelyekre ép az előbb utaltam. A szénbányák az 1923. évi átlagos 57.000 vagon termelésével szemben 1926 első negyedében átlag havi 44.000 vagon szenet szállítottak. Méltóztatnak látni a hallatlan csökkenést. A szállitás az idei becslés szerint április—május hónapokban alig fogja meghaladni a 34—35.000 vagont. De ugyanez a helyzet a többi iparágban is. A fafeldolgozó ipar súlyos válságát jelenti az a körülmény, hogy az a r munkáslétszám, amely ebben az iparban még 2 és félévvel ezelőtt foglalkoztatva volt, ma lecsökkent 35%-ra. A meglévő cementgyárak évi termelési képessége 75.000 vagon. Ezzel szemben az elmúlt esztendőben a termelés végösszege 22.000 vagon. (Walko Lajos kereskedelemügyi minister: Az idén már javult!) Lehet, hogy valamennyire javult, de azt hiszem, inkább csak a lelkek reménysége, hogy javulni fog a beigért beruházási programmal kapcsolatban, hogy azonban ebből mennyi fog valóra válni, azt csak a későbbiek során fogjuk megtudni. Erre nézve van nekem már direktívám, a továbbiakban. A palaipar, amelyben csonka Magyarországon eredetileg 11 vállalat volt — hangsúlyozom, hogy csonka Magyarországon — ma mindössze négyet tart üzemben a meglévő hét közül a meglévő gyárak kapacitása 30%-kai csökkent és a megcsökkent kapacitásnak is csak 45%-át tudják kihasználni. De itt van a téglaipar, amelyben igen súlyos válság volt az elmúlt évek alatt épen az építkezések elmaradása miatt. Reménységet kelt az, hogy a beruházásokkal kapcsolatban itt valami fellendülés várható; azt hiszem, ugyanolyan reménység, mint amilyet a kereskedelemügyi minister ur kifejezett előbb a cementgyárakkal kapcsolatban. A budapesti és a budapestvidéki téglagyárak kapacitása 350 millió darab. Ebből 1924-ben csak 44 millió darabot, 1925-ben pedig csak 40 millió darabot termeltek ki, szóval kapacitásuknak mindössze 11—12%-át tudták' csak kihasználni. (Walko Lajos kereskedelemügyi minister: Az idei év első hónapjaiban javult a helyzet!) Igen, az idei év első hónapjaiban mutatkozott javulás, a remény felkelt és az eddigi 44 millió darab termeléssel szemben 100 millió darabra kontemplálták a téglagyárak a termelési átlagot. De mi történt? A beruházások lassú jelentkezése következtében máris elhatározták ennek visszafejlesztését és 80 millió darabban állapították meg az ez évre várható termelési átlagot. (Sándor Pál: 350 millióval szemben!) De az iparnak eiz a nagyfokú stagnáeiója kifejezésre jut más területen is. Itt van a vasúti 39