Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-563

A nemzetgyűlés 563. ütése 1926. annak, hogy a kiadási tételek sem maradtak meg

1 az eredeti keretek között» hanem azok is jelentékenyen emelkedtek, (Strausz István; Tarthatatlan állapot!) Ez a kedvező kép, — ha ugyan kedvező *— amire még leszek bátor visszatérni, nem változik az idők további során sem. Az 1925/26. költségvetési év első fele, amelynek a szanálási Programm szerint szintén deficittel kellett volna zárulnia, 55'1 millió aranykorona többlettel zárult és az 1925/26. költségvetési év első három hónapja — ha jól emlékszem — 5*8 millió aranykorona többletet mutat kies amint érdeklődtem a pénzügyi bizottságban, azt a felvilágosítást kaptam, hogy bár még pontosan a szám meg nem állapitható, az 1925/26. költségvetési év végeredményében körülbelül 60 millió aranykorona többlettel fog zárulni, dacára annak, hogy a törvényhozás időközben eltörölte a kincstári házhaszonrészesedést, leszállította a forgalmi adót 3%-ról 2%-ra és a cukoradónál is bizonyos mérsékléseket hozott be. Ezeknek a számoknak eredménye azután az az optimista felfogás, amelyet a t. előadó ur is hangoztatott és amely szintén alá van támasztva számokkal, hogy az 1926/27.^ évi költségvetés immár reális előirányzat képét mutatja, fel vannak már véve a kölesönszolgálat részletei, iletőleg a tehernek szolgáiménya is és végeredményében mégis 623.536 pengő többlettel zárul. Meg kell állapitanom tehát, hogy mindazok a várakozások, amelyeket a kormány az állami pénzügyek rendbehozatala tekintetében, így különösen a valuta stabilizálása, azonkívül az egyensúly helyreállítása tekintetében táplált, az elmúlt idők alatt valóra váltak. Szükségesnek tartom ezt hangoztatni épen erről a helyről mert ez a tény az, ami az 1924. évi IV. tcikkel becikkelyezett nemzetközi egyezmény értelmében jogot ad nekünk a pénzügyi ellenőrzés megszüntetésére. Márpedig lebet eltérés közöttünk az elért ut eredményei és eszközei felett, de nem lebet vita abban a tekintetben, hogy a meglévő eredmények alapján azokat a jogokat, amelyek a nemzetet megilletik a megcsorbitoit pénzügyi szuverenitás visszaállítása tekintetében, együttes erővel reklamáljuk. (Ugy van! Ugy van!) Én nem helyezkedhetem arra az álláspontra amely hangot kapott már, hogy a kormány iránti bizalmatlanságom következtében közreműködjem vagy legalább is óhajtsam a pénzügyi ellenőrzés meghosszabbítását. Nemcsak a 88 millió aranykorona kölcsönmaradvány sürgős felhasználása az a szempont, amely engem ebben az állásfoglalásomban vezet, hanem az én meggyőződésem szerint a Népszövetségnek közállapotaink tekintetében történt elismerése ami azáltal jut kifejezésre, hogy a pénzügyi ellenőrzést felsza>aditja; jótékony batássai lehet a, külföldi tőkék bizalmának felkeltésére. (Helyeslés a jobboldalon és « középen-) Ennél még fontosabb előttem az, hogy végre megszűnik az az állapot, hogy rendeleti utón lehessen ebben az országban kormányozni. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) hogy végre a törvényhozás visszakapja a maga pénzügyi felségjogát, hogy a törvényhozás állapítsa meg a bevételeket és a kiadásokat és állapítsa meg — amire még vissza fogok térni — a beruházások felhasználásának céljait is. Amilyen egyszerűnek látszik azonban a kérdés — legalább első tekintetre — az államháztartás egyensúlyának helyreállítását illetőleg, már nem olyan egyszerű a kérdés a közgazdasági életet illetőleg. Ez volt kezdettől fogva a kritikus pont. Hiévi május hó 29-én, szombaton. 259 szén a deficit fedezésére rendelkezésre állott 250 millió aranykorona, a kiadási tételek a költségvetési tervezetben 5 és fél évre erősen restringáltattakAkkor még arra sem gondoltak, hogy fel lehet emelni a kiadási tételeket. Fel kellett tehát venni annak valószínűségét, hogy az állam valutáját stabilizálni és az államháztartás egyensúlyát helyreállitani képes lesz. De nem volt ilyen egyszerű a helyzet a közgazdasági életet illetőleg. Itt volt kezdettől fogva a legtöbb aggodalom, vájjon a magyar közgazdaság a maga elnyomorodott, elszegényedett, tőkeszegény állapotában képes lesz-e megbirkózni azokkal a terhekkel, amelyeket a szanálási programm reá ruház. Indokolt tehát, hogy most, két és fél év után, ebben a tekintetben is csináljunk mérleget és állapítsuk meg, hogy a ministerelnök ur reménységei váltak-e valóra, vagy pedig azok godalmak bizonyultak alaposaknak, amelyeket erről az oldalról másokkal együtt magam is kifejezésre juttattam. Ha csak az állami pénzügyek alakulását venném alapul, akkor azt kellene mondanom, hogy ezek az aggodalmak az idők folyamán túlzottaknak, sőt talán alaptalanoknak bizonyultak. Itt fekszenek előttünk a népszövetségi főbiztos urnák hónapról-hónapra megjelent optimisztikus jelentései, itt vannak a megajánlási javaslatban két év háztartására vonatkozólag az eredmények és a biztató számok. Kétségtelen tény, hogy a szanálási időszak első felében •— mint már erre voltam bátor utalni — a százmillió aranykorona deficit helyett sikerült elérnünk 93 millió aranykorona többletet és ez a többlet, ha kisebb mértékben is, újra visszatért a további költségvetési években. Azt látjuk, hogy a kiadási tótelek emelkednek s a bevételek nemcsak a megszaporodott kiadási tételeket képesek fedezni, hanem ezen túlmenőleg még feleslegeket is produkálnak. Vájjon lehet-e rossz néven venni tehát, ha ilyen körülmények között ezekből a számadatokból a magyar közgazdasági életet csak a hivatalos szűrőn keresztül ismerő főbiztos ur és talán azok, akik még ugy sem ismerik, igen rózsás képet festenek és azt a következtetést vonják le, hogy a magyar közgazdasági élet sokkal teherbíróbb volt a szanálás kezdeti időpontjában is, mint azt megállapították helyzetjelentéseikben azok a pénzügyi szakértők, akik képet adtak erről a pénzügyi bizottságnak a szanálási programm céljára. Én azonban azt hiszem, hogy itt valóban súlyos optikai csalódással állunk szemben. A költségvetési évek lezárása alkalmával jelentkező bevételi többletek csak az államháztartás kedvező voltát mutatják, de egyáltalában nem igazolják a közgazdasági élet megerősödését és javulását. (Strausz István: Miért nem kérdezi a képviselő ur, miért nem kaptuk meg a 250 millió aranykoronát"?!) Talán megkérdezem; nem vagyok benne biztos. (Mozgás-) Elnök: Csendet kérek! Rassay Károly: Ahol az államháztartás helyzete és a magángazdaságok helyzete között olyan mélyreható súlyos differencia van, mint a mi viszonyaink között, ott valahol ezeknek a bevételi többleteknek kell ellentételeiknek lenni. Ezek az ellentételek meg is vannak, ha nem is jelentkeznek a költségvetés kiadási oldalán. Ezeket az ellentételeket megtaláljuk a kiürült kereskedői raktárakban a felhasznált anyagkészletekben, az eladott ingatlanok értékeiben, (Drozdy Győző: És a revolvergolyókban, amelyeket vásárolnak!) az államtól és magánvállalatoktól felvett végkielégítési ősz-