Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-563

*Á nemzetgyűlés 563. ülése 1926. törvényhozás által ezideig még le nem tárgyaltatott ezért kimondja, hogy ha ezek ellen a bíróság előtt valamely belföldi pénznemben fenálló követelés a keletkezéskori névértéknél magasabb összegben érvényesíttetik,, az eljárás — annak bármely szakában — hivatalból felfüggesztessék mindaddig, amíg a magánjogi pénztartozások átértékelését törvény rendezi. A kormány bölcs előrelátásáról tanúskodik ez a törvényszakasz, amely végeredményében senkire nézve károsodást nem jelent, mert hiszen senkitől el nem veszi az alapot arra névé hogy a kérdés törvényhozási rendezésében megállapítandó mérvben követeléséhez jusson, a lakosság összességére nézve pedig feltétlenül kívánatos, hogy a szóbanforgó törvény törvényhozási tárgyalásának elhúzódása folytán a kincstár feleslegesen meg ne terheltessék, illetőleg a körforgalmú vasutak üzemében nagymérvű anyagi megterhelés következtében károsodás ne állljon elő. Ennek a szakasznak tárgyalása során ugyancsak a könnyebb^ áttekinthetőség és a félreértések kizárása céljából a pénzügyi bizottság egy_ áttekinthetőbb szöveget fogadott el, amennyiben ebben az ujabb szövegben kimondja, hogy ez a rendelkezés csak az 1927. év végéig terjedhet ki és a felfüggesztés nem v on átkoztatik a jogerős Ítélettel már befejezett perek végrehajtására, valamint nem lehet alkalmazni ezen törvényszakaszt a herni vasúti áruegyezmény értelmében megindított perekben- A szakasz szövege tehát ennek megfelelően kiegészíttetett. A 17. § után a pénzügyi bizottság még két uj szakaszt iktatott be a javaslatba. Az egyik az uj 18. §. amely azt célozza, hogy az 1925. évi XII. te 1. §-ával engedélyezett 1100 milliárd korona külföldi hosszú lejáratú városi kölcsön 500 milliárddal 1600 milliárdra legyen felemelhető. A bizottság ezt a szakaszt örömmel tette magáévé, mert ezzel is lehetségesnek látja előbbre vinni az állami pénzügyek ujjáépitése mellett elkerülhetetlenül szükséges magángazdasági újjáépítés sikerét. Az uj 18

% § után uj 19. §-ként olyan értelmű szakasz felvételét határozta el a pénzügyi bizottság, amellyel a pénzügyminister felhatalmaztatnék^ arra, hogy a vármegyék és a községek nevében is köthessen hosszúlejáratú törlesztéses kötvénykölcsön felvételére nézve szerződést. A pénzügyi bizottság, amikor ennek a szakasznak az elfogadását is javasolta, annak a reményének adott kifejezést, hogy a vonatkozó tárgyalások lehetőleg gyorsan befejeződnek és sikerrel fognak járni, ami által ismét jelentős lépés történik a gazdasági újjáépítés kimélyitése terén. E két uj szakasz beiktatásával tehát az eredeti szövegben lévő 18. és 19. Vok 20., illetőleg 21. §-okká változnak át. Örömmel üdvözölhetjük az uj 20. § rendelkezését, amely a hosszúlejáratú hitelekre nézve megállapított illetékkedvezményeket a rövidlejáratú mezőgazdasági hitelekre és a földbr*tokreform kapcsán házhelyhez jutottak hitelügyleteire is kiterjeszti. Nézetem szerint ez minden tekintetben méltányos, mert hiszen ha hosszúlejáratú kölcsönöknél ezeket az illetékkedvezményeket megadtuk, annál inkább megadhatjuk a rövidlejáratú, valamint t a kis emberek által felveendő kölcsönökre nézve is. Az uj 21. $-ban a kormány az állam és Budapest székesfőváros között létrejött telekcserére a budapesti dohányáruraktárnak a Baross-utcából megfelelőbb helyre való kitelepítése végett volt szükség. A felhatalmazási törvényjavaslat általam ismertetett rendelkezéseiből elibénk tárul az a évi május hó 29-én, szombaton. 257 letagadhatatlan valóság, hogy a kormány az államháztartás egyensúlyának állandósitásával és a felsorolt óriási összegű hasznos beruházásokkal arra törekedett, hogy a magángazdasági életet megerősítette, (Strausz István: Látjuk, érezzük! — Klárik Ferenc: Nagyon szépen megerősítette!) ennélfogva tisztelettel kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy a felhatalmazási törvényjavaslatot ugy általánosságban,^ mint részleteiben elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés jobbfelőlés a közérten.) Elnök: Szólásra következik? Láng János jegyző: Rassay Károly! Rassay Károly: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Elsősorban is legyen szabad a t. Ház elnézését kérnem, ha talán beszédem folyamán az elmondandókat nem tudom azzal a precizitással megszövegezni, amint azt épen e javaslat és az általam érintendő témák fontosságánál fogva magam szeretném. Nem ^ tudom kivonni magam a gyásznak azon lesújtó érzése alól, amely mindannyiunkat eltölt, meg^ vagyok győződve róla, hogy pártkülömbság nélkül, a magyar politikai életet ért legújabb súlyos veszteség miatt. Nem lehet az én feladatom, hogy Vázsonyi Vilmos volt képviselőtársunk érdemeit méltassam és hangot adjak annak; a nemzeti gyásznak, amely az ő elhunyta után mieiggytő

!

ződésem szerint minden objektiv, igaz lélekben hangot fog találni. De lehetetlen, hogy bárki legyen az^ aki erről a helyről először felszólal e szomorú esemény után, a megilletődött gyásznak, megemlékezésnek e koszorúját le ne tegye ahhoz a halottas ágyhoz, ahol nyugszik qgy ember, aki férfi volt egész életében, aki sok sebet adott és sok sebet kapott, aki talán követhetett el hibákat, mert hiszen a hibákat elkövetni a harcos jogosultsága, de aki élete egész folyamán igaz ember és igaz magyar volt, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A halottaságynál elhallgat a kritika és a lezárt néma ajkak helyett mi mondhatjuk el azokat a dantoni szavakat: »Lakása immár a semmiség^ de neve örökké fog élni egy megkínzott, szegény nemzet történelmi Pantheonjában!« T. Nemzetgyűlés! Méltóztassék megengedni, hogy a gyásznak e komor hangulatából visszatérjek immár a mindennapi élet rideg problémáinak tárgyalásához. (Halljuk! jebbfelől.) Bármennyire elfogadom is azokat az inditóokokat, amelyekkel a t. kormány az appropriates törvényjavaslat sürgős letárgyalását kívánja, ne méltóztassék mégsem szerénytelenségnek venni, ha, különösen én is kérem a t. Ház figyelmét rövid időre. (Halljuk! Halljuk!) Két körülmény is van, amely ezt rám nézve kötelességgé teszi. Az egyik körülmény csak szubjektív. Hosszú távollétem alatt nem volt alkalmam résztvenni sem a költségvetés parlamenti vitájában, sem azokban a tárgyalásokban, amelyek az úgynevezett frankbizottság jelentése körül lefolytak. Mind a két tárgyalás pedig közéletünk fontos problémáit vetette felszinre. Ezek a problémák olyanok, hogy nyilt állásfoglalás megkerülése velük szemben kétj ségkivül rendkívül kényelmes álláspont, én J azonban azt hiszem, hogy nem egyeztethető : össze a képviselői kötelességteljesitésnek azzal a magasabb mértékével, amelyet, legalább én, a magam részére eddigi politikai pályámon igyekeztem szem előtt tartani. (Ugy van! bálfelől.) Ettől a szubjektív körülménytől eltekintve, van egy másik szempont is, amely az előttünk fekvő törvényjavaslatot tűlerneü az