Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-563

A nemzetgyűlés 563. ülése 1926. évi május hó 29-én, szombaton, Scitovszky Béla, Huszár Károly és Zsitvay Tibor elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki megemlékezés gr. Apponyi Albert nyolcvanadik születésnapjáról — 1925/26. ós az 1926/27. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat általános tárgyalása. Felszólaltak : Temesváry Imre előadó, Rassay Károly. — Elnöki megemlékezés Vázsonyi Vilmos haláláról. — A mentelmi bizottság benyújtja jelentését Fábián Béla, Gaal Gaston, Klárik Ferenc, Erődi-Harrach Béla, ós Peyer Károly egyrendbeli, Vanczák t ános kétrendbeli és Rupert Rezső háromrendbeli mentelmi ügyében. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Kiss Menyhért ititerpellációja az igazságügyministerhez, a 8°/

0-ot meghaladó kamatok bekebelezése tárgyában. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : Vass József, Walko Lajos, Pesihy Pál. (Az ülés kezdődik délelőtt 11 óra 5 perckor.) (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Elnök: Az, ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Forgács Miklós jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Héjj Imre jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig jegyzi Láng János jegyző ur. T. Nemzetgyűlés! Parlamenti életünk hagyományai közt csak egy példa van még arra, hogy a törvényhozás élő tagjának jubiláris jelentőségű emléknapját az elnöki székből elhangzott üdvözlés ünnepelte. Ma öt éve merült fel ez a kivételes alkalom, amikor az első nemzetgyűlés külön ülést szentelt gróf Apponyi Albert születésnapja 75-ik és közéleti működése félszázados évfordulójának. (Általános élénk éljenzés és taps. A képviselők felállanak.) Azóta egy lustrum telt el. Nagy idő ilyen patriarchális korban; minden esztendejével a közmondás szerint Isten különös ajándéka. Fokozottan az egy olyan nagy és nemes ideálok önzetlen szolgálatának szentelt élet számára, amilyenre ma gróf Apponyi Albert képviselőtársunk, parlamenti életünk világ-büszkesége 80. évének magasából tekint. S ezt a magában is kivételes életkort közéletünk szempontjából még kivételesebbé teszi az a körülmény, hogy szinte példátlannak mondható közpályát foglal magában: a leghosszabbat, amely valaha magyar államférfiunak osztályrészéül jutott. Olyan közpályát, mely alkotmányos életünknek hat évtizedre terjedő uj korszakát majdnem egészében ölelve fel, kezdetétől mindmáig változatlanul a legmagasabb _ szinvonalon tudta fentartani kiemelkedő jelentőségét a magyar parlamentarizmus történetében. Az 1867-iki kiegyezéssel megnyilt alkotmányos éra hatodik esztendejében kezdődik ez a pálya, az 1872-iki országgyűlés képviselőházáNAPLÓ. XLIV. ban, melynek megalakulásánál gróf Apponyi Albert, mint 26 éves ifjú végez korjegyzői teendőket. Ma, a szomorú trianoni éra hatodik esztendejében tölti be 80-ik évét, mint annak a nemzetgyűlésnek disze, melynek megalakulását korelnöki minőségében vezette. E két időhatár közé 54 esztendő esik, amely alatt 12 egymást követő országgyűlésbe és két nemzetgyűlésbe nyert képviselői mandátumot; immár 45 év óta állandóan a szinmagyar jászberényi választókerületből. Ezek a számok csak külső mértföldkövei közpályájának, de a két szélső időhatárban egyszersmind belső tartalmára is utalnak. Amit Apponyi Albert 54 esztendő alatt, mint a közélet embere végigélt, az egy élesen elhatárolt történelmi korszak keretében maga egy egész magyar történelem; összesűrített példázata ezeréves nemzeti sorsunknak, minden küzdelmével, dicsőségével és tragikus fordulataival. Egy nagy katasztrófa pusztításai után a nemzeti élet romjain megindult uj honalapító munka, melynek egy félszázad alatt elért eredményeit egy ujabb még nagyobb katasztrófa dönti ismét romokba. Bilincseikből felszabadult nemzeti erők sisifusi küzdelme a művelt nemzetek versenyében történelmi küldetésünket megillető helyért s amikor ezt verejtékes munkával elérni hittük, kegyetlen visszataszittatásunk a mélységbe, a művelt nemzetek areopágjának Ítéletével, mely nem tudta nekünk megbocsátani, hogy egy világmérkőzés sodrába kerülve, életjogunk védelmében hűséggel és becsülettel mertük vérünket is ontani. Hogy ebből az 54 éves magyar sorsból nemzeti felemelkedésünk munkálásában az ellenzéki padokról, a ministeri székben vagy a képviselőház elnöki polcán milyen odaadó és fáradságot nem ismerő önzetlenséggel vette ki gróf Apponyi Albert az Istenadta fényes tehetségeihez mért osztályrészt itthon és határainkon kivül, arról ma már nem csupán naplókötetek és évkönyvek százai tanúskodnak- A pártellentétek időleges hullámzásain felülemelkedett történelmi elfogulatlansággal alkotta meg minderről ösztönszerű ítéletét a magyar nemzet akkor, mikor az öt év előtti 88