Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-562

250 A nemzetgyűlés 562. ülése 1926, Mi csak azt tudjuk, hogy Magyarországon hány nyugdíjas van, ellenben nem tudjuk például azt, hogy ebből a nyugdíjas létszámból hányan vannak, akiket a trianoni békekötés következtében nekünk kell nyugdíjjal ellátnunk, nem tudjuk, hogy minő a kora az egyes nyugdíjasoknak, nem áll kor szerinti statisztika rendelkezésünkre és nincs statisztika rendelkezésünkre az illetményeknek különböző fokai szerint. Mivel ilyen statisztika rendelkezésünkre nem áll, a mathematikusokkal nem tudok dolgoztatni és nem tudjuk számszerűleg bebizonyitani azt a szent meggyőződésünket, hogy külföldi kölcsön igénybevételével, az államháztartás egyensúlyának megbillentése nélkül és minden további terheknek az adófizetőkre való hárítása nélkül a nyugdíj kérdést mindenkinek megelégedésére megoldani lehet. Állítjuk tehát, hogy van megoldás és a nyilvánosság előtt követeljük, hogy a pénzügyminister ur adjon nekünk adatokat, rendelkezzék e tekintetben, mert azzal, hogy elzárja előlünk az adatokat, lehetetlenné teszi, hogy bebizonyítsuk álláspontunkat. Lehetetlen dolog, hogy szó nélkül elmenjünk amellett, hogy a nyugdíjasoknak csak egy lakbérkategóriája van, ott nem kutatjuk a gyermekek számát, eltérőleg a közalkalmazottak táborától, ahol a gyermekek száma is mérvadó és fontos. Lehetetlen lezárni ezt a költségvetést anélkül, hogy szóvá ne tegyem azt az égbekiáltó igazságtalanságot, hogy a magyar állami árváknak nincs lakbérük. Csodálatosképen, mintha az árváknak otthonuknak se kellene lenni, nincs lakbérük. Egész sereg égbekiáltó igazságtalanságot lehetne még itt felsorolni, ezektől azonban ! most tartózkodom, egyszerűen csak azokra a ! megjegyzésekre szorítkozom, amelyek válaszul j szolgálhatnak a pénzügyminister ur tegnapi fel- j szólalására, aki ugy tüntetett fel bennünket, mint j akik veszélyeztetjük az államháztartás egyensúlyát. | Elnök : Kíván még valaki szólni ? (Nem, !) Ha szólni senki nem kivan, a vitát bezárom, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. A 19. j cím meg nem támadtatván, azt elfogadottnak j jelentem ki. Következnek az állami üzemek. Láng János jegyző (olvassa) : XXVI. fejezet, i Kőszénbányászat. Kiadás. Rendes kiadások. Sze- | mélyi járandóságok 120.736 pengő. Peyer Károly : T. Nemzetgyűlés ! A trianoni ! békeszerződés következtében az állami szénbánya- j szat igen válságos helyzetbe került azért, mert a j bányák egy része elszakított területekre esik, elveszett, igy a Zsil-völgyében levő igen szépen ! kiépített lónyatelepi bánya, azonkívül a Horvát- j országban levő vrdniki bánya és pár kisebb ! bányatelep, melyeken főkép kutatások és hasonló munkálatok folytak. Egyedül megmaradt a komlói bánya. A komlói bányaüzem költségvetése van itt előttünk és ha azt megnézzük, azt látjuk, hogy I a tisztviselők fizetése fejében fel van véve 120,736.000 pengő, azonkívül a dologi kiadásokra 43,520.000 pengő, nyugdijak fej ében pépig 115,970.000 pengő. Ha összehasonlítjuk ezeket a kiadásokat az üzem bevételeivel, amelyek előirányozva vannak, ugy azt találjuk, hogy a személyi járandó- j ságok több, mint 10%-át teszik ki az összes be- ; vételeknek. Én ezt a körülményt mindenesetre j megfontolandónak tartom és fel kell hivnom az j igen t. pénzügyminister ur figyelmét arra, hogy teljes lehetetlen állapot az, hoe-y egy bányaüzem | tartsa el az összes elszakított területen levő j bányák alkalmazottait. Nem helyes és nem igazságos, hogy ugy a j lónyatelepi, mint a vraniki, meg a többi elszakított i bányatelepeken alkalmazásban volt tisztviselők j most mind ennek az egy bányának a terhére : évi május hó 28-án, pénteken. vétetnek létszámba és pedig nemcsak a tisztviselők hanem az összes nyugdíjasok is, mert ezek megfojtják ennek az egy megmaradt bányának az üzemét. Ilyen terhelés mellett ez az állami bánya természetesen ^ nem tud versenyképes lenni a többi magánbánya üzemekkel, amelyek kereskedelmi szellemben és irányban vezetve az adminisztrációs kiadásoknak talán egynegyedét se kénytelenek bekalkulálni a termelési árakba. Ez a magyarázata annak, hogy a komlói bányaüzem nem ^ tud olyan jövedelmet kimutatni, mint a magánüzemek. Nem mulaszthatom el, hogy ez alkalommal is meg ne említsem azt a körülményt, hogy míg a magánbányaipar sokszáz milliót, lehet mondani talán milliádokat volt képes befektetni részben a szénfelárak révén, részben pedig kölcsönök révén, amelyek nem volte k valorizálva, addig az állam saját bányaüzemével szemben oly mostohán járt el, hogy az állami bányaüzem kénytelen volt a szénfelárakból a legszükségesebb állami invesztíciókat eszközölni, s épen ezért az állami bánya nem tudott szociális téren, például munkáslakások és fürdők építése terén és más egyéb téren versenyezni a magánbánya iparral. Nagyon szomorú kép ez. Ha megnézzük a komlói bányatelepet, avagy a, tőle nem messze levő nagymányoki, szászvári, vagy pécsi bányatelepet, látjuk, hogy a bányatársulatok sok száz munkáslakást építettek szénfelárakból, az állami bánya azonban ezt nem tudta megtenni, mert a szénfelárakból turbinákat, aknákat és egyéb invesztíciókat létesített, amelyeket más bányaüzemek valorizálatlan kölcsönökből eszközöltek. Az állami bányaigazgatóság e nagy megterhelés ellenére is igyekszik valami jövedelmezőséget kimutatni, a munkabérre veti tehát magát és termelési költségek csökkentése érdekében igyekszik a munkabéreket redukálni. Megtörtént legutóbb, hogy az állami bányában a munkabéreket az én információm szerint körülbelül 207o-kal redukálták. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt, hogy ennél az üzemnél ujabb időben nem teljes munkahetet dolgoznak. Nem méltányos ennélfogva, hogyha a magánüzemben történtek is bérredukálások, az állam nyomban bérredukciót hajt végre. Nem méltányos ez az eljárás és annál súlyosabb kifogás alá vonható, mert itt a munkásság bérszerződést kötött az illető bányahivatallal. Ez a bérszerződés nem mondatott fel, még ma is érvényben van, sőt még peresíthető is volna, mert szabályszerűen köttetett a munkásság képviselői és a bányavállalat között. Ennek ellenére a nélkül, hogy a bérszerződést^ felmondták volna, a munkások megkérdezése és hozzájárulása nélkül egyszerűen közhírré tették egy hirdetményben, hogy a béreket ettől és ettől az időtől fogva ennyivel és ennyivel körülbelül 20%-al redukálják. Ebben a költségvetésben már aligha lehet ezen a tényen segíteni, a jövőre nézve azonban, kérem az állami szénbányászatnál felvett nyudíjasok onnan kivétessenek és a többi nyugdíjasok kategóriájához csatoltassanak. Csak felvetem a kérdést, hogy ha véletlenül nem maradt volna meg a komlósi üzem, ha nem lenne most egyetlenegy állami szénbányánk sem, ha mind elveszett volna, akkor az állam kénytelen lett volna ugyebár ezeket a nyudíjasokat is a többi nyugíjasok kategóriájába felvenni, vagy a pénzügyministerium költségvetésének terhére, ahova tartoztak, joggal kell és lehet őket besorozni. Semmi esetre sem lehet ezeket egy bányaüzem terhére felvenni. Több izben volt már szó arról, hogy azt a bányatelepet bérbe akarják adni vagy el akarják adni. Akár eladják, akár bérbe adják, az államnak számolni kell azokkal a nyugdijasokkal, akik