Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-556

Ä nemzetgyűlés 556. ülése 1926. szükséges és hasznos dologra nagyobb összeget lehessen fordítani. Azt merem mondani, hogy ha ez az összeg kétszer akkora volna, már igen jelentős mértékben lehetne évenként hozzájárulni ahhoz, hogy a rokkantak megfelelő protézisekkel legyenek ellátva. Tessék szerte az országban végignézni, a falvakban érdeklődni a háború rokkantjainál; sokan nem is tartják érdemesnek, hogy feljöjjenek Budapestre azért a művégtagért, melyet itt kapnak. Természetes, hogy ma már a művégtagokban nines olyan nagy szükséglet, mert egy vagy két esztendeig végig kell kopognia a falut azzal a vaslábbal, amely az elképzelhető legprimitívebb valami s inkább mentesiti magát mindennemű költségtől, időmulasztástól, mert látta már, hogy a faluban a másik rokkant társa mennyi időt pocsékolt el, mennyit kellett Budapestre járnia, vizsgálat alá vetnie magát stb., mig végeredményben olyaln protéizist kapott, mely az elveszett végtagot megközelítőleg se pótolta. Ezért is van az, igen t. minister ur, hogy ma már uj protéziseket nem igényelnek olyan nagy mértékben. Méltóztassék elhinni, hogy ha a háború szerencsétlen áldozataival szemben a kormány s a nemzetgyűlés nagyobb anyagi áldozatkészséget mutatna, akkor mindenki meglátná, mennyien jelentkeznének ujabban megfelelő protézisért. Természetes azonban, hogy nem nagyon futkároznak olyan primitív protézisért, amely a legkevésbé sem mozdítja elő, hogy a szerencsétlen sorsra jutott rokkant valamilyen foglalkozást űzhessen. Ezeket tartottam szükségesnek ismét elmondani, mert a minister ur előbbi felszólalása ugy állitotta be ezt a kérdést, mintha a végtagjukat elvesztett háborús rokkantak ma oly kedvező helyzetben volnának, hogy érdemesebb elbírálásra nem szorulnak. Igenis, érdemes elbírálásra szorulnak, nagyobb összeget kell erre a célra fordítani, mert ismételten hangsúlyoznom kell, hogy az a protézis-ellátás, amely ezidőszerint megvan, nem kielégítő, pedig azok, akik nagy áldozatokat hoztak a hazáért, joggal elvárhatják a hazától, hogy a haza megfelelő módon gondoskodjék róluk. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Feliratkozva senki nincsen ! Elnök: Feliratkozva senki nem lévén, kérdem, kíván-e valaki szólni? (Nem,!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. Kivan a minister ur szólni? Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Nem! Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom, következik a határozathozatal. A rovat megi nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 16. rovat. Forgács Miklós jegyző (olvassa): »16. Rovat. Személyi járandóságok 148.140 P.« Elnök: Megszavaztatik. Forgács Miklós jegyző (olvassa); »17. Rovat. Dologi kiadások 830.960 P.« Elnök: Megszavaztatik. Forgács Miklós jegyző (olvassa): »18. Rovat. Tartásdíjak a háborúban elesettek árvái részére 884.090 P.« Elnök: Megszavaztatik. Forgács Miklós jegyző (olvassa): »19. Rovat, Ösztöndíjak 70.080 P.« Elnök: Megszavaztatik. Forgács Miklós jegyző (olvassa): »20. RoNAPLÓ. XLIV. évi május hó 20-án, csütörtökön. 17 . vat. A hadirokkantak (nem hivatásos tiszti és legénységi egyének) és ezek hátramaradottjainak ellátási díjaira 17,440.000 P.« Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Kéthly Anna! Kéthly Anna: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) A költségvetés e rovatnál előirányoz 17 440.000 pengőt a hadirokkantak ellátására. A hadirokkantak kérdéséről általánosságban az általános vitánál többen szólottunk, itt csak néhány számadattal akarok összehasonlítást eszközölni arra nézve, hogy a külföldön, a velünk egyformán háborusnjtotta államok hogyan gondoskodnak hadirokkantjaikról? Németország az 1926. évi költségvetésben 766.720 rokkant számára előirányoz 317 millió alapilletményt és 70 millió pótilletményt, összesen tehát 387 millió birodalmi márkányi összeget, amely magyar koronában kitesz 6 billió 579 milliárd koronát. Ezzel szemben ez a 17,440.000 pengő kitesz 218 milliárdot. Még ha a 766.720 német rokkantlétszámot a mi rokkantlétszámunkkal hasonlítjuk is össze, ,e két összeg között még igy is szédületes és szégyenteljes különbség van, ahogyan odaát Németország ellátja a háború áldozatait és ahogyan mi látjuk el őket. Ezt a különbséget tovább igy fentartani anélkül, hogy a meglevő keserűségek egész a kirobbanásig ne fokozódjanak, nem lehet. Hiszen Németországnak is meg voltak a maga bajai a háború után: a megszállás, a jóvátétel, a súlyos gazdasági válság, mégis Németország érezte azt a felelősséget, amellyel tartozik azoknak, akiket a háborúba küldött. Átérezték ezt a felelősséget és iparkodtak a gazdasági válság és az állam súlyos helyzete ellenére is ennek a felelősségnek kellőkép megfelelni. A német költségvetés a hadiözvegyek, legénységi árvák és szülők részére — 1,597.000 lélek számára — előirányoz 716 millió birodalmi márkát, vagyis 12 billió 172 milliárd koronát. Ezzel szemben nálunk a költségvetés összehasonlithatatlanul alacsonyabb számokkal dolgozik. Ezek az ideges és érzékeny emberek, akiknek az utolsó esztendők nyomorúsága idegességüket és érzékenységüket még csak növelte, az utolsó esztendőkben a nyomorúságnak legutolsó fokozatát elérték már s valóban nem várhatják meg azt a kihalási rendszert, amelyet ebben a kérdésben a népjóléti kormányzat követni akar; nem várhatják meg azt, hogy a soraikban dühöngő tüdővész, a bajuk rosszabbodása folytán előálló halálesetek vagy a gondozatlanság miatt előforduló halálesetek anynyira megrostálják soraikat, hogy végeredményben ez az előirányzott 17 millió pengő elegendő legyen annak a néhány megmaradt rokkantnak, hadiözvegynek és hadiárvának ellátására, akik végül meg fognak maradni. Azok létszáma is, akikről gondoskodás történt, az utolsó esztendőkben a legszigorúbb rostáláson ment keresztül. A felülvizsgálat módszere "mindenre alkalmas, csak arra nem, hogy minden igényjogosultat a maga jogához hozzá juttathasson. Az iratok megszerzésének kálváriáján is jónéhányan kiestek. Magamnak is számtalan ilyen esetben volt alkalmam meggyőződni arról, hogy egy-egy szükséges irat megszerzése olyan nehézségekkel volt összekötve, annyira lehetetlen Volt, hogy a rokkant hadiözvegy vagy hadiárva ezeknek az iratoknak a megszerzését elérni nem tudta, A napokban volt nálam egy ilyen rokkant, kinek esete példa a többire nézve. Az illető 1916-ban egy zágrábi kórházból lett súlyos tuberkulózissal elbocsátva. A zágrábi kórház bizonyitványának megszerzése a mai viszonyok sí