Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-561

214 A nemzetgyűlés 561. ülése 1926, lessék a- pénzügyministernek megoldani a gorditisi csomót. T. Nemzetgyűlés, kérdem: hogyha én holnap az összes iparágakra, melyeknek száma több száz, és az összes foglalkozásokra nézve felállítanék a fézisrendszerre nézve egy-egy kulcsot —- mert különböző kulcsok kell, hogy érvényben legyenek — és azt mondanám, hogy én, mint minister, egyszerűién eldöntöm a kérdést el tetszik-e hinni, hogy ebből nyugalom származnék? Vájjon netm volna-e itt olyan káosz, amilyet még soha nem láttunk, vájjon nem az elégedetlenség legnagyobb kútforrása volna-e ez az intézkedés! Ha már az érdekeltség nem tud ilyen megállapodásra jutni, hogyan várhatjuk, hogy egyszerűen hatalmi szóval intézzünk el ilyen rendkivül nehéz és kényes kérdést! Egyik beszédemben, amelyre most ismételten hivatkozom, azt mondottam, hogy egyes cikkeknél tervbe vettem annak a megpróbálását, lehet-e az érdekeltségekkel a kellő alapon megegyezni? Ilyen cikkek voltak a hus, a liszt, a szén stb. Hogy lássa a t. Nemzetgyűlés, hogy milyen nehéz kérdéssel van dolgunk, ismertetem az eredményeket. Ami a húst illeti, ismételten hangsúlyozom, hogy a drágasági ankéten a népjóléti minister ur előtt azt fejtegették az érdekeltségek, hogy mindennek az oka a forgalmi adó, mert 12%-ot tesz ki. Amikor pedig hozzám jöttek és a fázisrendszerre nézve tervet kértem tőlük, minden erővel bizony:tolták, hogy csak 2% a forgalmi adó, tehát nem lehet többet fizetni, csak 2%-ot. Azt mondtam, hogy vagy igazuk volt akkor, amikor a népjóléti minister úrral tárgyaltak, ahol igazolták, hogy 12% terheli, vagy nem igaz, amit ma állítanak, hogy csak 2%, de így nem lehet kérdéseket megoldani. Ez a magyarázata annak, amiért egészen természetszerű hogy e kérdést olyan könnyen megoldani nem lehet. De itt van a liszt kérdése is. Érdekes, hogy tisztán véletlenül épen a mai napon is volt ebben a kérdésben tárgyalás. A legnagyobb ellentétben vannak a nagymalmok a kismalmokkal, ami természetes és érthető, teljes ellentét van továbbá a pékek és a malmok, azután a kereskedők és a malmok között. Bocsánatot kérek, ahol ilyen nagy az összhang az érdekeltség körében a kérdés megoldása tekintetében, ott azt hiszem, kissé túlzott kívánság azt várni, hogy a pénzügyminister hatalmi szóval oldja meg az ellentéteket. Tessék az igen t. képviselőtársamnak odahatni, hogy az érdekeltségek megegyezni tudjanak és tudjanak olyan komoly propozicióval jönni, amely tárgyalásra alkalmas. Akkor igenis foglalkozom én is ezzel a kérdéssel. (Helyeslés jobbfelől.) Ezekből látható, hogy amit Ígértem, azt betartottam és nekem szemrehányást senki sem tehet. Amint hiába vinnék egy rossz váltót valamely pénzintézethez, hogy váltsa be, ugy én sem vagyok hajlandó ilyen váltót beváltani. Nem vagyok hajlandó ugyanis kísérleteknek kitenni az ország államháztartását, mert a felelősséget ezért nekem kellene viselnem, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) én pedig csak lelkiismeretem és teljes benső meggyőződésem szerint vállalhatok ebben a tekintetben felelősséget. Azt mondta továbbá a t. képviselőtársam, hogy benne van az egyik törvényben is, hogy a kivitel után adóvisszatérités jár, a behozatalnál viszont ennek ellenében bizonyos intézkedések fognak történni a belkereskedelem javára, évi május hó 27-én, csütörtökön. Itt ugyancsak az előbbi helyzettel állunk szemben. Hónapok óta nem birunk dűlőre jutni ebben a kérdésben. Nem beszélek arról, hogy olyan követelések is vannak, hogy ne csak adót téritsek vissza, hanem még én fizessek, tehát majdnem prémiumot adjak. Ezt, ugy hiszem, tőlünk mégsem lehet kívánni. Az érdekeltségek azonban ebben a tekintetben sem tudnak megfelelő tervvel jönni. Én magam a legnagyobb örömmel oldanám meg a kérdést, de nem kívánok erőszakkal eljárni, mert az ilyen kérdésekben csak megállapodásszerüleg lehet helyesen eljárni, különben nem lehet tudni, hogy milyen kihatásai lesznek a jövőben. Nem lehet hivatkozni ebből a szempontból Ausztriára sem. Ott hosszú évek alatt alakult ki a meglévő rendszer, ott sem máról-holnaprá született meg. Ha talán annakidején kezdtük volna, lehetett volna kísérletezni, de ma, amikor rendezett államháztartásunk van, nem a kísérletezés idejét éljük, hanem igenis a komoly tervek idejét és csak komoly tervekkel vagyok hajlandó foglalkozni. De ez sem lesz beváltatlan ígéret, — amit t. képviselőtársam szememre vet — mert csak akkor leszek kötelezve beváltásra, ha ilyen komoly tervek meg fognak születni. (Helyeslés.) Igen t. képviselőtársaim egyes más kérdéseket is érintettek, amelyekre pár szóval felelni akarok. Elsősorban Gaal Gaston igen t. képviselőtársam teljesen objektív és tisztán szakszerű beszédében foglalkozott azzal a problémával, hogy amennyib G11 cl doki vetések történnek nem igazságos alapon, — mondjuk, többszörösét vetik ki az adónak — csak birtokon kivül lehet fellebbezni a ma fennálló rendelkezések szerint. Azt hiszem, igen t. képviselőtársam tévedésben van, mert épen a legutóbb, pár hónappal ezelőtt kiadott utasítás ebben a tekintetben igenis, azt a rendelkezést tartalmazza, hogy ilyen esetben az illető vagy azt az adót fizetheti, melyet a múlt évben fizetett, vagy pedig azt az adót, melyet a maga részéről igazságosnak talál. (Gaaî Gaston: Külön kérelemre!) A magam részéről teljesen ugyanazon a nézeten vagyok e kérdés indokolását illetőleg, mint az igen t. képviselőtársam. Elhiszem, hogy itt az adminiszrtációban tényleg történhetnek hibák. De nem tudok mást igérni és kilátásba helyezni, mint azt, hogyha ezek r elém kerülnek, el fogok járni, mert ez törvényes rendelkezés és az adminisztratív közegeknek e szerint kell cselekedniük. A törvényszerű rendelkezést tehát megvan s ennek csak érvényt kell szerezni. Teljesen osztozom igen t. képviselőtársam álláspontjában az örökösödési illeték kérdésében is. (Helyeslés balfelől.) Egész nyíltan megmondom, hogy ez az örökösödési illeték, amint általában az illetékek jórésze, az infláció hatása alatt, alakult ki és tulajdonképen még nem vontuk le a rendezett helyzet következményeit az illetékek tekintetében. Épen most foglalkozom az illetékszabályok hivatalos összeállításával. Én magam is törekszem arra, hogy ebben igaz ságos helyzetet teremtsünk, mert én az örökösödési illetéket sohasem tudnám ugy értelmezni, mint a vagyon elkobzását. (Élénk helyeslés és taps.) Az örökösödési illeték legyen olyan, hogy ^megfelelő méltányos bevételhez jusson az állam, de ne tegye tönkre azt dóalanyt, aki az örökség-hez jut. (Helyeslés.) Én tehát kilátásba helyezem, hogy ez a rendezés meg fog történni, mert meg kell történnie ennek a rendezésnek. Teljesen egy nézeten vagyok igen t- képvi-