Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-561

A nemzetgyűlés 561. ülése 1926. tudvalevően borszükségletének nagyobbik felét külföldről hozza be. Én ezt az esetet példának hozom fel. Nagyon jól tudom, hogy a pénzügyminister inrészéről megvan a jóindulat, a helyzet azonban valahogy ugy alakul, hogy a pénzügyminister ur a felelősséget áthárítja városokra és a községekre, azt mondván, hogy ezek nem hajlandók egyéb pénzforrások után nézni, viszont ezek a városok és községek azt mondják, hogy nekik nincs is módjuk egyéb közteherviselési módhoz nyulniok s ezért kénytelenek a borfogyasztási adót emelni. És be kell vallanunk, hogy a mai községi adókonstrukció mellett tényleg ez a helyzet, ez a leglényegesebb községi bevételi források egyike. Beszédem befejeztéül legyen tehát szabad a pénzügyminister urnák, aki tudvalevőleg közgazdás zis, felhívom ügyeimét arra, hogy ma már ennek a nemzeti termelési ágnak nem bajairól, hanem katasztrófájáról, valóságos temetéséről beszélhetünk. Nem lehet és nem szabad tehát továbbra is azt állitani, hogy financiális szempontból a borfogyasztási adó terén lehetetlen változást hozni. Ez ma már nemcsak politikai, hanem gazdasági és szociális kérdés is s ez a katasztrófa előbb-utóbb el fogja sorvasztani nemcsak ezt a termelési ágat, hanem az ezzel foglalkozó értékes nemzeti réteget is. (Ugy van! jobb felől.) A német példa megmutatta, milyen megoldási lehetőségei vannak a borfogyasztási adó minimumra redukálásának vagy akár eltörlésének is. Engedje meg a pénzügyminister ur, hogy felhivjam figyelmét egy ezzel összeköttetésben álló másik problémára is, amelyet szerény véleményem szerint szintén nagyon hamarosan meg kellene oldanunk: a városok és a községek háztartásának kérdésére. Ez sajnos, ma már olyan kérdés, amely elválaszthatatlan a borfogyasztási adó kérdésétől. Ha pedig a községek és a városok háztartásának kardinális rendezése rövidesen nem kerülhet, ide megfelelő törvényjavaslat alakjában, arra kérem a pénzügyminister urat, gondolja meg az utolsó pillanatban, minői van szó, gondolja meg, hogy sok százezer magyar ember mindennapi kenyeréről van szó és keressen sürgős expedienst ebben a kérdésben, inert ha ezt nem fogja megtalálni, akkor a katasztrófa itt lesz nem holnap, hanem még ma. Tisztelettel kérem a t. pénzügyminister urat ennek a kérdésnek megszivlelésére, egyébként a pénzügyi tárca költségvetését pártállásomnál fogva természetszerűleg elfogadom. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: A pénzügyminister ur kivan nyilatkozni. Bud János pénzügyminister: T. Nemzetgyűlés! A pénzügyi tárca általános vitájánál a szónokok nagyrészt azokat a kérdéseket érintették, amelyekkel igen behatóan foglalkoztak a költségvetés általános vitájánál is. Mivel én egyrészt költségvetési beszédemben, másrészt pedig az általános vita végén részletesen foglalkoztam az egyes kérdésekkel, nem fogok most ezekbe túlságosan belemenni, hanem inkább fel fogom használni ezt az alkalmat arra, hogy röviden foglalkozzam magával az appropriációs törvényjavaslattal, illetőleg annak egyes intézkedéseivel. Mindenekelőtt azonban felelnem kell Sándor Pál t. képviselőtársamnak. Legyünk tisztában azzal, hogy amig a forgalmi adó meglesz, a forgalmi adóval szemben mindig lesznek ellenmondások. Én bejósolom azt, hogy bármennyire el is fogadjuk elévi május hó 27-én, csütörtökön. 213 ' vileg azt az álláspontot, hogy ez egyike azoknak az adónemeknek, amelyek a mai kiélezett formájukban a mai időkben születtek meg, — mert hiszen valamilyen formában a forgalmi adó azelőtt is létezett — az egyes államok hosszú éveken át fognak még ezzel élni és egészen biztos vagyok abban, hogy folytonos támadások lesznek nemcsak itt, hanem minden parlamentben, ha a forgalmi adóval fognak foglalkozni. De nem is ebből a szempontból érintem ezt a kérdést. Sándor Pál t. képviselőtársam szóvá tette és ugy állította be az egész kérdést, mintha itt részemről be nem váltott Ígéretek volnának. Én figyelmeztettem az igen t. képviselőtársamat, hogy ha előveszi az én költségvetési beszédeimet és utána néz annak, hogy tulajdonképen milyen dolgokat helyeztem kilátásba, akkor azt fogja látni, hogy majdnem kivétel nélkül mindent betartottam. Hogy talán itt-ott van még egy-egy intézkedés, amellyel még hátralékban vagyok, az egészen természetszerű, mert hiszen végeredményben, amikor a pénzügyig tárcát vállaltam, nem egy-két hónapra, nem félévre kellett programmot adnom, hanem hosszabb időre és ez alatt a hosszabb idő alatt kell azokat az Ígéreteket is beváltanom. Ha végignézünk azokon a külön törvényjavaslatokon és az appropriációs javaslatokon, amelyek pénzügyi kérdésekkel foglalkoznak, nyugodtan merem állitani, hogy Ígéreteimet igenis beváltottam. Igen t. képviselőtársam elfelejti azt, hogy amikor én először foglalkoztam — első költségvetési beszédemben — a hasznos beruházásokkal, akkor azit mondottam, hogy ha csak kisebb összeg is rendelkezésre áll ilyen célokra, ezt már eredménynek lehet tekinteni. De én csak olyan beruházási programmot tartok helyesnek, amely hosszú évekre terjed ki, amikor ennyire elvértelenedett az, egész gazdasági helyzet, azt lehetetlen csak hasznos beruházásokkal helyrehozni. Az állami üzemek teljesen leromlottak, úgyhogy csak évek hosszú, fáradságos munkájával lehet azokat helyreállítani. Mikor én ezt mondöttaim, akkor épen ő volt az, aki arra figyelmeztetet, hogy vigyázzak és legyek óvatos ebben a kérdésben, mert nem fogom tudni valóra váltani tervemet De valóra váltottam, mert ime, itt van a második és jönni fog egy hairímadik év, amikor szerves, tervszerű beruházásokkal fogok jönni. Az eddigi eredményeket t. képviselőtársam nem emliti. hanem beszél olyan Ígéretekről és beszél váltókról, — majd meg fogom mondani, milyen jellegű váltókról — olyan váltókról, amelyeket neki kell benyújtani, de még nem elég jók, hogy azokat elfogadjuk. Nem hiszem, hogy valaki azt mondhatná, hogy én a fázisrendszert megígértem, mert aki elolvassa beszédeimet, rá fog jönni, hogy én ellenkezőleg, minden érvet felhoztam abból a szempontból, hogy miért nehéz ennek a kérdésnek a megoldása nálunk. Én csak annyit mondottam, hogy igenis, hajlandó vagyok a kérdéssel foglalkozni, várom azonban, hogy az érdekeltségek részéről megfelelő terv álljon rendelkezésemre. Igen t. képviselőtársam itt tud támadást intézni a pénzügyminister ellen, — és ez az ő szempontjából kötelessége — de legyen neki annyi ereje, hogy ^s a ját érdekeltségeit mozgassa meg, hogy jőjjenesk már egyszer megfelelő tervvel. Azt mondja, hogy végeredményben igaz, hogy nem. bírunk megegyezni, do