Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-561

A nemzetgyűlés 561. ülése 1926. tudvalevően borszükségletének nagyobbik felét külföldről hozza be. Én ezt az esetet példának hozom fel. Na­gyon jól tudom, hogy a pénzügyminister in­részéről megvan a jóindulat, a helyzet azonban valahogy ugy alakul, hogy a pénzügyminister ur a felelősséget áthárítja városokra és a köz­ségekre, azt mondván, hogy ezek nem hajlan­dók egyéb pénzforrások után nézni, viszont ezek a városok és községek azt mondják, hogy nekik nincs is módjuk egyéb közteherviselési módhoz nyulniok s ezért kénytelenek a borfo­gyasztási adót emelni. És be kell vallanunk, hogy a mai községi adókonstrukció mellett tényleg ez a helyzet, ez a leglényegesebb köz­ségi bevételi források egyike. Beszédem befejeztéül legyen tehát szabad a pénzügyminister urnák, aki tudvalevőleg közgazdás zis, felhívom ügyeimét arra, hogy ma már ennek a nemzeti termelési ágnak nem bajairól, hanem katasztrófájáról, valóságos te­metéséről beszélhetünk. Nem lehet és nem sza­bad tehát továbbra is azt állitani, hogy finan­ciális szempontból a borfogyasztási adó terén lehetetlen változást hozni. Ez ma már nemcsak politikai, hanem gazdasági és szociális kérdés is s ez a katasztrófa előbb-utóbb el fogja sor­vasztani nemcsak ezt a termelési ágat, hanem az ezzel foglalkozó értékes nemzeti réteget is. (Ugy van! jobb felől.) A német példa megmu­tatta, milyen megoldási lehetőségei vannak a borfogyasztási adó minimumra redukálásának vagy akár eltörlésének is. Engedje meg a pénzügyminister ur, hogy felhivjam figyelmét egy ezzel összeköttetésben álló másik problémára is, amelyet szerény vé­leményem szerint szintén nagyon hamarosan meg kellene oldanunk: a városok és a községek háztartásának kérdésére. Ez sajnos, ma már olyan kérdés, amely elválaszthatatlan a bor­fogyasztási adó kérdésétől. Ha pedig a közsé­gek és a városok háztartásának kardinális rendezése rövidesen nem kerülhet, ide megfe­lelő törvényjavaslat alakjában, arra kérem a pénzügyminister urat, gondolja meg az utolsó pillanatban, minői van szó, gondolja meg, hogy sok százezer magyar ember mindennapi kenye­réről van szó és keressen sürgős expedienst ebben a kérdésben, inert ha ezt nem fogja meg­találni, akkor a katasztrófa itt lesz nem hol­nap, hanem még ma. Tisztelettel kérem a t. pénzügyminister urat ennek a kérdésnek megszivlelésére, egyéb­ként a pénzügyi tárca költségvetését pártállá­somnál fogva természetszerűleg elfogadom. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: A pénzügyminister ur kivan nyi­latkozni. Bud János pénzügyminister: T. Nemzet­gyűlés! A pénzügyi tárca általános vitájánál a szónokok nagyrészt azokat a kérdéseket érintették, amelyekkel igen behatóan foglal­koztak a költségvetés általános vitájánál is. Mivel én egyrészt költségvetési beszédemben, másrészt pedig az általános vita végén részle­tesen foglalkoztam az egyes kérdésekkel, nem fogok most ezekbe túlságosan belemenni, ha­nem inkább fel fogom használni ezt az alkal­mat arra, hogy röviden foglalkozzam magával az appropriációs törvényjavaslattal, illetőleg annak egyes intézkedéseivel. Mindenekelőtt azonban felelnem kell Sándor Pál t. képviselő­társamnak. Legyünk tisztában azzal, hogy amig a for­galmi adó meglesz, a forgalmi adóval szem­ben mindig lesznek ellenmondások. Én bejóso­lom azt, hogy bármennyire el is fogadjuk el­évi május hó 27-én, csütörtökön. 213 ' vileg azt az álláspontot, hogy ez egyike azok­nak az adónemeknek, amelyek a mai kiélezett formájukban a mai időkben születtek meg, — mert hiszen valamilyen formában a forgalmi adó azelőtt is létezett — az egyes államok hosszú éveken át fognak még ezzel élni és egé­szen biztos vagyok abban, hogy folytonos tá­madások lesznek nemcsak itt, hanem minden parlamentben, ha a forgalmi adóval fognak foglalkozni. De nem is ebből a szempontból érintem ezt a kérdést. Sándor Pál t. képviselőtársam szóvá tette és ugy állította be az egész kérdést, mintha itt részemről be nem váltott Ígéretek volnának. Én figyelmeztettem az igen t. kép­viselőtársamat, hogy ha előveszi az én költ­ségvetési beszédeimet és utána néz annak, hogy tulajdonképen milyen dolgokat helyez­tem kilátásba, akkor azt fogja látni, hogy majdnem kivétel nélkül mindent betartottam. Hogy talán itt-ott van még egy-egy intézke­dés, amellyel még hátralékban vagyok, az egé­szen természetszerű, mert hiszen végeredmény­ben, amikor a pénzügyig tárcát vállaltam, nem egy-két hónapra, nem félévre kellett program­mot adnom, hanem hosszabb időre és ez alatt a hosszabb idő alatt kell azokat az Ígéreteket is beváltanom. Ha végignézünk azokon a külön törvény­javaslatokon és az appropriációs javaslatokon, amelyek pénzügyi kérdésekkel foglalkoznak, nyugodtan merem állitani, hogy Ígéreteimet igenis beváltottam. Igen t. képviselőtársam elfelejti azt, hogy amikor én először foglalkoztam — első költ­ségvetési beszédemben — a hasznos beruházá­sokkal, akkor azit mondottam, hogy ha csak kisebb összeg is rendelkezésre áll ilyen célokra, ezt már eredménynek lehet tekinteni. De én csak olyan beruházási programmot tartok he­lyesnek, amely hosszú évekre terjed ki, amikor ennyire elvértelenedett az, egész gazdasági helyzet, azt lehetetlen csak hasznos beruházá­sokkal helyrehozni. Az állami üzemek teljesen leromlottak, úgyhogy csak évek hosszú, fárad­ságos munkájával lehet azokat helyreállítani. Mikor én ezt mondöttaim, akkor épen ő volt az, aki arra figyelmeztetet, hogy vigyázzak és le­gyek óvatos ebben a kérdésben, mert nem fogom tudni valóra váltani tervemet De valóra váltot­tam, mert ime, itt van a második és jönni fog egy hairímadik év, amikor szerves, tervszerű beruházásokkal fogok jönni. Az eddigi ered­ményeket t. képviselőtársam nem emliti. hanem beszél olyan Ígéretekről és beszél váltókról, — majd meg fogom mondani, milyen jellegű vál­tókról — olyan váltókról, amelyeket neki kell benyújtani, de még nem elég jók, hogy azokat elfogadjuk. Nem hiszem, hogy valaki azt mondhatná, hogy én a fázisrendszert megígértem, mert aki elolvassa beszédeimet, rá fog jönni, hogy én ellenkezőleg, minden érvet felhoztam abból a szempontból, hogy miért nehéz ennek a kérdés­nek a megoldása nálunk. Én csak annyit mon­dottam, hogy igenis, hajlandó vagyok a kér­déssel foglalkozni, várom azonban, hogy az érdekeltségek részéről megfelelő terv álljon rendelkezésemre. Igen t. képviselőtársam itt tud támadást intézni a pénzügyminister ellen, — és ez az ő szempontjából kötelessége — de legyen neki annyi ereje, hogy ^s a ját érdekeltségeit moz­gassa meg, hogy jőjjenesk már egyszer meg­felelő tervvel. Azt mondja, hogy végeredmény­ben igaz, hogy nem. bírunk megegyezni, do

Next

/
Thumbnails
Contents