Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.
Ülésnapok - 1922-561
À nemzetgyűlés 56Î. ülése 1926. gyünk kénytelenek látni, hogy ott valami baj van. A pénzügyministeriumban, ugy látszik, azt mondják a minister urnák, hogy abban az esetben, ha nem történik minden ugy, ahogy ők akarják, nem garantálják, hogy az adók a kivánt mértékben befolynak. Ha ez nem igy volna, a pénzügyminister ur nem volna kénytelen ujabb és ujabb rendszabályokat életbe léptetni és nem volna kénytelen máskép nyilatkozni itt a Házban és máskép intézkedni kint az országban. Minthogy a pénzügyminister ur pénzügyi politikájával szemben bizalmatlan vagyok, a pénzügyi költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Szabó József! Elnök: A képviselő ur nincs jelen, töröltetik. Következik? Héjj Imre jegyző: Griger Miklós! Elnök: A képviselő ur nincs jelen, töröltetik. Következik] Héjj Imre jegyző: Dréhr Imre! ElíaÖk: A képviselő ur nincs jelen, töröltetik. Következik! Héjj Imre jegyző: Csik József! Elnök: A képviselő ur nincs jelen, töröltetik. Következik? Héjj Imre jegyző: Örffy Imre! El^ok: A képviselő ur nincs jelen, töröltetik. (Kotfaemstein Mór: Milyen szorgalmasak a képviselő urak! — Derültség.) Következik? Héjj Imre jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Hall„uk!) Azok után, amiket Fábián igen t. képviselőtársam mondott, nekem nagyon kevés mondanivalóm van s csak arra szorítkozom, hogy itt az ország szine elé tárjam azt a meglehetősen furcsa pénzügyi gazdálkodást, amely ma Magyarországon folyik. A költségvetési vitában egyik minister a másik után állott fel, amikor megszorongattuk őket az egyes tételek alacsony dotálása tekintetében és mondotta el, hogy ha majd a jövő esztendőben módjában lesz a pénzügyminister úrtól erre, vagy arra a szükségletre nagyobb összeget kiverekedni, akkor fogja majd csak megcsinálni azt, amit kérünk. így például a kereskedelemügyi tárcánál igen tekintélyes számú inditványunk volt, amelyek közérdekűek voltak, az ország érdekeit szolgálták volna akár utak javitása, akár más tennivalók tekintetében, mégis mindig az volt a válasz, hogy nincs rá pénzügyi fedezet, nem tudjuk megcsinálni. Mikor az ország lakosainak szociális helyzetén kivántunk javitani és a népjóléti minister ur elé terjesztettünk egypár kívánságot, az volt a sztereotip válasz, hogy nem lehet, mert a pénzügyi helyzet nem engedi meg s ha majd sikerül a pénzügyminister úrtól nagyobb összeget kapnom, akkor e tekintetben szivesen állok rendelkezésre. De továbbmegyek. Egy olyan tárcánál, amely szerintem mégis kellene, hogy legalább abban a méltányosságban részesüljön, amely az ország lakossága számának megfelel — értem alatta a földmivelésügyi tárcát, —- itt is tegnap azt hallottuk, hogy a minister ur felállott e s kijelentette, hogy a szanálásnál és az államháztartás rendbehozatalával kapcsolatban a földmivelésügyi tárcánál, különösen a föld^ évi május hó 27-én, csütörtökön. âô7 mivelesügy szociális vonatkozásainál takarékoskodni kell és ha majd a pénzügyminister ur stb. stb. Egyszóval ezeknél a tárcáknál mindig visszatérő jelenség volt, hogy a minister urak arra hivatkoztak, hogy majd, ha a pénz^ ügy minister ur engedékenyebb lesz, akkor erre fog valamelyes összegeket kiverekedni tudni és akkor azután honorálni tudja azokat a kívánságokat, amelyeket elébe terjesztettünk. Azt tapasztaltuk azonban, hogy a honvédelmi kiadásoknál ilyen irányú felszólalás nem volt. A minister ur legalább egy esetben sem emiitette azt, hogy neki a pénzügyminister ur nehézségeket okozott volna. Nem okozott nehézségekét a külügyi tárcánál sem, amely — szemben a mi kedves osztrák szomszédainkkal — épen háromszor akkora budgettel dolgozik. Előáll az a fura helyzet, hogy mi a londoni követünknek fontokban kifejezve, épen dupláját adjuk annak, mint amennyit a hatalmas, nagy angol állam ad az ő itteni követének. A külügyi ministeri tárcánál tehát nem látjuk azt a takarékosságot és a külügyminister urnák egyáltalában nem jutott eszébe arra hivatkozni, hogy a pénzügyminister ur neki nehézségeket okoz. Hiszen nem is hivatkozhatott erre annál az egyszerű oknál fogva, mert mint mondom, háromszor; annyit költünk külügyi kiadásokra, mint amennyit költ az osztrák állam. Ha ezek a külügyi kiadások gazdasági téren bejönnének, ha mi is olyan könnyen kapnánk a kölcsönöket, mint az osztrákok vizmüvek létesítésére, ha ennek a meglehetősen erősen dotált ministeri tárcának következtében az amerikai milliárdosok az alpesi gazdálkodást nálunk tanulmányozták volna és nem Ausztriában, akkor azt mondanám: nahát, amit külügyi téren elköltünk, az legalább valamiképen megtérül. Ellenben azt kell látnom 5 hogy az osztrákok könnyebben kapnak kölcsönt, az osztrákok vízműveket épi'tenek amerikai tőkéből és Ausztria Amerikából kapja a kölcsönt azért, hogy az Alpeseken legalább magtermelésre rendezkedjék be, egyszóval az a szegényes, mondhatnám, a mi viszonyainkhoz képest koldusbéren tengődő osztrák diplomácia nagyszerű pénzügyi eredményeket ér el, ezzel szemben nekünk meg kell elégednünk morzsákkal és boldogok vagyunk, ha városaink számára egészen biztosan háromszoros fedezet mellett, valamelyik amerikai bankár meglehetősen súlyos kamatokkal pénzt ad. Itt van a belügyi tárca, amely szintén igen pompásan van dotálva, nevezetesen a magyar belügyministerium költsége 93*8 millió pengő, az osztráké 62 millió shilling á 10.000 korona. Ezen a téren nem látunk valami nagy takarékosságot, mert a külügyministerium kiadása horrendusan nagyobb, háromszor akkora, mint az osztráké 62 millió shilling à 10.000 korona. rebbenés nélkül adja azokat az összegeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ez a szegény magyar állam valamiképen méltóan reprezentálja magát. Amikor a belügyi költségekről, a 11.000 csendőrről és 11.000 rendőrről ~va,n szó, akkor a. minister ur nagyszerű, előkelő gesztussal adja meg azokat az összegeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ezeket fenn tudjuk tartani. Nem tartozom azok közé az emberek közé, akik el akai'ják magukkal és a világgal hitetni, hogy egy rendesen organizált országban nem kell rendőr és csendőr. Én mindig azt mondom, hogy szükséges ugy a csendőrség, mint a rendőrség. Itt arról van szó, hogy ez az egész csendőrapparátus olyan drága és olyan luxussal dolgozik, hogy ha a pénzügyminister
