Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-561

208 À nemzetgyűlés 561, ülése 1926. ur kissé erélyesebben nyúlna ebbe a dzsungelbe bele, merem állítani, hogy igen szép megtakarításokat lehetne eszközölni. Mint mondom, a csendőrség létszáma 11.811 legénységi állományú és 588 tiszti állomanyu személyből áll, élén egy altábornaggyal, két tábornokkal, 23 ezredessel, 29 alezredessel, 36 őrnaggyal, 171 századossal és 209 főha«Ír aggyal. Ha megnézem a r rendőrségi kiadásokat, ugyanezt látom. Egész sereg főkapitány és IV—V. fizetési osztályba sorozott főkapitányhelyettes van. Látjuk a rendőrtanácsosok óriási számát és ... Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy a belügyi tárcát már letárgyaltuk és méltóztassék a pénzügyi tárcánál maradni. Malasits Géza: Indokolni akarom. Elnök: Annak a költségvetés általános

1 vitájában van a helye. Malasits Géza: Van itt akkor olyasmi is, ami a pénzügyi tárcába tartozik. (Kiss Menyhért: Minden tárca a pénzügyiben találkozik!) Van itt azután valami, ami ugyanerre a tárcára vonatkozik, de a pénzügyi tárcához tartozik, ahol tehát, azt hiszem, az elnök urnák nem lesz módjában hivatkozni arra, hogy nem tartozik ide. Az a luxus, amelyet a csendőrségi és rendőrségi magasabb állásoknál találunk, megnyilvánul a pénzügyministerium egyes szerveinél is, igy pl. a Térképészeti Intézetnél, amely a pénzügyministeriumhoz tartozik. Ennek a Térképészeti Intézetnek, amely egyébként nagy hirre tett szert, — hiszen a közelmúlt mutatta — (Fáhián Béla: Tudjuk, hogy micsoda térképeket csináltak ott!) a kiadásai 837.061 pengőt emésztettek fel 1925-ben és az uj költségvetésben még nagyobb összeggel, 859.937 pengővel szerepel. Ez circa 12 milliárd korona. Személyi járandóság címén 700.865 pengőt kapnak az állami Térképészeti Intézet alkalmazottai, jutalmak címén 384 pengőt kaptak 1925-ben és ugyanannyit irányoz elő az 1926/27. évi költségvetés. Az intézet létszáma 328 alkalmazott, élén egy IV. rangosztálybeli vezérfotanácsnokkal. Nem akarom untatni a tisztelt Házat, a főtanácsnokok és altanácsnokok felsorolásával, akik ott szerepelnek. Ezzel a 859.937 pengő kiadással szemben nem is számítanak több bevételre, mint 23.360 pengőre, —- ennyi volt tavaly is — vagyis a mi Térképészeti Intézetünk deficitje 836.577 pengő. Ez 11:5 milliárdnak felel meg. Ezzel szemben anélkül, hogy a hazaárulás vádjába akarnék keveredni, anélkül, hogy Ausztriát, amely valóban polgári állam, ahol kapitalista gazdálkodás folyik, valami különö>sc-hb képen ki akarnáim emelni csak példaképen rámutatok arra, hogy az osztrák Térképészeti Intézet 1926. évi bevételi előirányzata 1,489.249 shilling, feleslegei pedig 29.232 shilling.. Amig tehát a Térképészeti Intézetre költött kiadások háromnegyedrésze deficit, addig, mint látjuk, az oszrák költségvetés e tekintetben valamelyes felesleggeil dolgosak. Menjünk csak tovább a luxuskiadások terén. Ugyanaz a minister ur, aki a többi minister ur állítása szerint meglehetősen szűkmarkú ós keményen tartja a r zacskó _ száját, amikor szociális kiadásokról és utak javitálsáról van szó ugyanez a minister ur nem nagyon fukarkodik, amikior a vámőrség dotálásáról van szó. Látjuk, hogy ennek élén áll egy vámőraltábornagy, 6 vámőrtábornok, 23 vámőrezredes, 37 vámőralezredes 41 vámőrőrnagy, . 149 vámőrszáiza

dos és 252 vámőrfőhadnagy, vagyis 509 személyből áll. Azonkívül 300 vámőrtiszthelyettes, 158 vámőrtörzsőrmester, 400 vámőrőr- I évi május hó 27-én, csütörtökön. mester, 2100 vámőrszakaszvezető, 100 yájmőrtizedes és 71 vámőrőrvezető van. (Fáhián Béla: A közlegények hol vannak?) Közlegény vajmi kevés van itt. Engedelmet kérek, ez a kicsiny ország, amelyet most már magunkénak nevezhetünk, ezeket a luxuskiadásokat nem birja meg. Hallottunk itt jeremiádokatése tekintetben azt kell mondanom, hogy az egész Ház az összhang képét mutatta két napon át. Tegnap és tegnapelőtt teljes összhang volt. A gazdák és mi is összhang-bán panaszkodtunk és összhang uralkodik ma is a Házban. Összhangban panaszkodik mindenki az adók sokasága miatt, hogy egyszerűen elviselhetetlenek az adók és különösen elviselhetetlen az a mód, ahogyan az adókat behajtják, amit különben később pár példával fogok illusztrálni. T. Nemzetgyűlés! Kétségkívül elég okunk van panaszkodni. Az adók rettenetesek. Azt hiszem, hogy a kormányzati bölcsességnek odakellene irányulnia, hogy a felesleges kiadásokat, amelyeket le lehetne nyesegetni, erélyes kézzel le is nyesegessék és ugyanaz a minister, akinek kemény keze van és aki keményen tartja a kincstár zacskójának a száját, amikor szociális kiadásokról van szó, amelyek a nép érdekét érintik, ugyanaz a minister azoknál a kiadásoknál, amelyek ilyen természetűek, mint amelyeket már bátor voltam ismertetni, ugyanilyen kemény kézzel kellene, hogy hozzányúl-jon ezekhez is és kellene, hogy lenyesegesse azt a luxust, amely különösen a magasabb állásokban jut kifejezésre. Beismerem, hogy a Térképészeti Intézetre szüksége van, mert azt nem lehet magánvállalkozásra bizni. A megbízhatóság és sok mindenféle más szempont beszél, a mellett, hogy Állami Térképészeti Intézetünk legyen, de hogy egy markonyi munkás, egy maroknyi produktiv ember mellett miért van szükség ilyen hatalmas apparátusra, miért van szükség vezértanácsosokra, meg főtanácsosokra, ezt én ésszel nem tudom felfogni. Ugyanez a helyzet a vámőrségnél is. Belátom azt, hogy a vámőrségre szükség van. (Belátom, hogy nem lehet tűrnünk a vámáruknak minden ellenőrzés nélkül való becsempészését, de ha már vámtarifánk van és ha az európai államok kinai fallal akarják magukat egymástól elválasztani, mi sem maradhatunk alul a versenyben, de hogy miért kell a vámőrség élére egy vámőr altábornagy, egy rakás tábornok, ezredes, őrnagy, főhadnagy stb., ezt ésszel nem tudom felfogni, mint ahogy nem tudom felfogni azt sem, hogy miért elég Franciaországban a csendőrség élére egy ezredes és miért kell nálunk egy altábornagy s egy rakás ezredes stb, (Kahók Lajos: Azért, mert szegények vagyunk!) Arra volna szükség, hogy a pénztigyminister ur ezen a téren takarékoskodjék s ezen a téren igyekezzünk valahogyan erélyt mutatni és amint az előbb is mondtam, a szociális terhek megtagadása helyett ezeket a felesleges állásokat kellene restringálni. Az egész adminisztráció 'bennünk szociáldemokratákban azt a meggyőződést erősiti meg, hogy állami adminisztrációnk és állami berendezésünk hat év óta betegalapon épült ki. Az az ellenforradalmi mentalitás, — hogy ezzel a rossz kifejezéssel éljek — amely az egész állami adminisztrációt áthatja s az a reakciós gondolkodás, amely meggyökeresedett, beleidegződött az állami adminisztrációba, okozza azt, hogy erre a betegalapra egészséges gazdasági életet épiteni nem lehet és hogy ezen a beteg-