Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-561

206 A nemzetgyűlés 561. ülése 1926. êvi május %6 27-ên, csütörtökön. ügy minis ter ur ezeket a panaszokat személyes sértésnek, hanem vegye ugy, hogy ha itt mim denki panaszkodik, akkor biztosan valami baj van, akkor kell, hogy az emberek lelke tele legyen keserűséggel. A minister ur csak nem helyeselheti azt, hogy az embereket azért tegyék ki az utcára és vegyék el törekvő, szorgalmas emberek jogosítványait, hogy más embereknek legyen kenyerük. Nem is mondják nekik már azt, hogy valami hibát követtek el, — hiszen olyan trafikosoktól is elveszik az engedélyt, akik tisztességgel, becsülettel működtek — hanem egyszerűen csak azt mondják, hogy az engedélyre másnak van szüksége. Van még a minister úrhoz egy másik kérésem is. Szomorúan tapasztalom, hogy sok alkalommal a pénzügyigazgatóságokhoz beérkező hamis jelentések az okai annak, hogy ezekkel a szegény emberekkel szemben ilyen vexatoriusan járnak el. Ha akad egy képviselő, aki szaladgál annak a nyomorult embernek az érdekében, hogy nem igaz a feljelentés, amit ellene tettek, akkor kiderül az igazság és nem bántják, de nem lesz bántódása annak a tisztviselőnek sem, aki tudva hamis feljelentést tett. Magamnak is volt szerencsém két ilyen esetben a hamis jelentéseket látni és ezért az a kérésem a minister úrhoz, jelentse ki, — ami egész természetes is, hadd hallják ezek az emberek — hogy a minister ur el van szánva ezekkel a visszaélésekkel szemben fellépni s ezért benyújtom a következő határozati javaslatot (olvassa): »Mondja ki a nemzetgyűlés, hogy azok a tisztviselők, akik trafik- vagy italmérési engedélyek ügyében akár politikai, akár más okokból tudva — aláhúzom, hogy tudva — hamis jelentéseket tesznek felettesiknek, haladéktalanul fegyelmi alá vonandók.« (Helyeslés a baloldalon.) Tisztelettel kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék ezt a határozati javaslatomat elfogj) dni. Láttam, hogy az egyik t. képviselőtársam, aki itt a nemzetgyűlésen mindig mint a faj védője szerepel, mennyire nevetett akkor, amikor én a kelengye-biztositás ügyéről szólottam, pedig ez a kelengye-biztositási kérdés nem kis kérdés, mert nem a gazdagok biztositották gyermekeik kelengyéjét, hanem szegény, nyomorult emberek. A legnagyobb igazságtalanságnak tartom a nagykereskedők részéről, akik a kelengye-biztositás hasznát élvezték, akik aranykoronában vették fel a pénzt azért, mert megígérték annak a szegény embernek, hogyha leánya nagy lesz, 1000 korona értékű kelengyét fognak kiszolgáltatni, hogy most azt mondják: mit adjunk az 1000 koronáért, holott ők azt a pénzt annakidején áruba fektették. Kérem tehát a pénzügy minister urat, fogadja el azt a határozati javaslatomat, amely szerint (olvassa): »A pénzügyminister utasittatik, hogy a kelengye-biztositás valorizációja tárgyában törvényjavaslatot terjesszen a nemzetgyűlés elé.« (Helyeslés a baloldalon.) A mi országunk szegény, nyomorult ország s nem lehet a pénzügyminister urat hibáztatni azért» hogy adóra van szükség. Hiszen a háború által tönkretett és forradalmakon keresztül ment, lelkileg destruált ország vagyunk, tehát meg tudom érteni, ba az adók nagy tömegére van szükség, de ha már valakinek a fogát kihúzzák és azt ki kel] húzni, akkor legalább húzzák ki fájdalom nélkül. Azokat az adókat, amelyekre szükség van, be lehet szedni anélkül •is, hogy az embereket vexálják, hcgv az adóalanyoknak kellemetlenségeket okozzanak, tehát miért szedik be eœket az adókat üfj*, hogy az emberek örökkön-örökké ellentétbe kerülnek a pénzügyi adminisztráeióvai't Arra kérem a pénzügyminister urat, vizsgálja felül az egyes bizalmas rendelteteket, — egész beszédemnek célja ez — vizsgálja meg, mi történik az italmérési és trafik engedélyek revíziójánál; vizsgálja meg, mi- történik az. adókivetéseknél és a forgalmi adókivetéiaeknelf Mert ha a minister urnáik igaza van, akkor nem lehet ig adminisztrációnak; ha a minister ur kijelenti, hogy csökkenteni akarja az adókat, akkor nem lehet igaza a pénzügyministeriumniak, amely kijelenti, hogy 30%-ikal magasabbra kell felemelni az adókat; ha igaza van a pénzügyminister urnák, hogy nem kell könyvet vezetni, akkor nem lehet igaza a pénzügyministerium illetékes osztályának, amely az emberek vagyonát elárverezteti a könyvek nem vezetése miatt; ha a pénzügyminister uinak igaza van abban, hogy nem rangeai vexálni a rokkantakat, a hadiár váíkat és hozzátartozóikat, de a pénzügyministerium mégis kidobja őket trafikjaikból, akkor az egész adminisztrációban valami kettősségnek kell lenni. Bocsásson meg a t. pénzügyminister ur, de én itt a nemzetgyűlésen nem támadhatom a forgalmi adóellenőrt, a forgalmi adóosztály főnökét és a pénzügyministeriumot sem, mert nekem a pénzügyminister ur pénzügyi politikáját kell támadnom. (Bud János pénzügyminister: Ugy van!) Ha a pénzügyministerium mégis más álláspontra helyezkedik, mint a pénzügyminister ur és a pénzügyminister ur álláspontjával ellentétes a pénzügyigazgatóságoknak vagy a pénzügyi közegeknek az álláspontja, akkor a pénzügyminister urnák őket felelősségre kell vonni. De ha mi kénytelenek vagyunk azt látni, hogy ugyanazok a pénzügyi közegek, az adminisztrációnak ugyanazok a vezetői ülnek ma is a helyükön, akik egy-kéthárom évvel ezelőtt ott ültek, amikor panaszainkat még csak kisebb mértékben adtuk elő, akkor kénytelenek vagyunk azt hinni, hogy a pénzügyminister urnák igazi, belső pénzügyi politikai gondolkozását és a pénzügyi adminisztráció szempontjából való állásfoglalását nem a pénzügyminister ur beszédei fejezik ki, hanem azok a cselekedetek és azok az irásos dokumentumok, amelyek a pénzügyministeriumból kijönnek. Nincs semmi értelme — méltóztassék elhinni — a vaserélynek és annak a kegyetlenségnek, amelyet az egyes pénzügyi közegek az adóztatásnál kifejtenek. Volt szerencsém egy alkalommal az egyik város polgármesterétől hallani, hogy ő garantálja az adók behajtását, csak ne ilyen kegyetlen módon, csak ne forgalmi adóellenőrökkel vexálják az embereket, ahogy az eddig történt. Arra kérem a minister urat, hogy ha igazán az a hő óhajtása, hogy az adók befolyjanak, de az adózók mennél kevesebb vexálása mellett, s ha a pénzügyminister urnák tényleg csak az adókra van szüksége, de nem arra, hogy az emberek adófizetés közben minél hangosabban jajgassanak, ha tehát az a célja, hogy megkapja az adót, de ugy, hogy az emberekből mennél kisebb fájdalom mellett vegyék ki az adót, akkor arra kell kérnem, csináljon rendet a pénzügyministerium dzsungeljében, csináljon rendet ezek között az emberek között. (Rothenstein Mór: Nehezen fog menni!) Tudom, hogy nehezen megy, mert meg vagyok győződve arról, hogy abban az esetben, hogy ha könynyen ment volna, a pénzügyminister ur már rendet teremtett volna. így azonban azt vä-