Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-561

À nemzetgyűlés Ö6i. ülése i$26. tak. Nekem volt alkalmam egy ilyen ügyben kérdőre vonni azt a tisztviselőt, aki igy intézkedett, mert éppen ismerem azt a

z embert, akirő azt állították, hogy a korcsmájában kommunista gyűlések voltak. Elmentem ahhoz a tisztviselőhöz, akinek neve rajta volt a megvonási engedélyen és azt mondtam: honnan veszi ön, hogy ez az ember kommunista volt? Erre azt mondta: jelentés érkezett, hogy hat év előtt kommunista volt. Azt válaszoltam: hiszen a kommün alatt be volt csukva ennek az embernek a korcsmája; mutassa meg a jelentést. A jelentést megmutatni nem tudta, ellenben ennek a szerencsétlen embernek korcsmáját be akarta zárni. Követelik az illető kérvényező nagyapjának adóbevallási iveit s ha ezeket meg is tudja mutatni 1874-től 1878-ig de nem tudja megmutatni 1878-tól 1882-ig, vagy nem tudom melyik esztendőre, akkor elveszik az italmérési engedélyét vagy trafikját. Hát ki tudná közülünk megmondani, hogy hol vannak a nagyapja adókönyvei az 1874. és 1878. esztendőből! Ez tehát a legkegyetlenebb dolog. Ezeket a panaszokat itt, a Nemzetgyűlés előtt hozzuk fel azért, mert ijgenis, oly rettenetes fallal állunk szemben a pénzügyi tisztviselői karban, amely nem törődik emberi exisztenciakkal és azzal, hogy emberek feje hogyan loccsan szét ezen a rettenetes falon, melyet pénzügyi adminisztrációnak neveznek, hogy ez nem szül jó vért az országban. Bárkivel szemben is követtessék el az igazságtalanság, ha abban a községben mindenki tudja és mindenki érzi azt az igazságtalanságot, ennek az egész állami adminisztrációra nézve csak rossz következményei lehetnek. Kérem a minister urat, fogadja el a határozati javaslatomat... (Bud János pénzügyminister: Már elfogadtuk!) Ha kell, ötvenet is benyújtok, minister ur, mert Szerencsés Imre óta nem volt olyan szerencsétlen kormányzás Magyarországon, mint most, amióta ez a pénzügyi rezsim van Magyarországon. És ha azt hiszi a minister ur, hogy én passzióból nyújtom be a határozati javaslatot, kérdezze meg az egységes párti képviselőket, hogy milyen hangulat van a vidéken. Hiszen annak az ellenzéki képviselőnek, aki kimegy a kerületébe, nem ellenzéki hangulatot kell szitania, hanem vigasztalnia kell az embereket, mert szégyelnünk kell magunkat, hogy hadirokkantakkal, hadiözvegyekkel, hadiárvákkal, szegény nyomorult, kinlódó, keservesen kenyeret kereső emberekkel hogyan bánnak a pénzügyi közegek. És ha ezt nem hiszi el nekem vagy a saját képviselőinek, hivja össze egy napon az ország jegyzőit és hallgassa meg, hogy mit mondanak ezek az emberek az adóügj

7

! adminisztrációra vonatkozólag. Hallgassa meg a rendezett tanácsú városok és törvényhatósági városok polgármestereit, akik ugyan részesednek a forgalmi adó bevételekből, de a forgalmi adó behajtó és ellenőrző tisztviselők kinevezése a pénzügyigazgatóságok részéről történik s a pénzügyigazgatóságok oly embereket küldenek le tisztességes emberek ellenőrzésére és vexálására, hogy a forgalmi adónál — ezt hangsúlyozom, minister ur — nemcsak az a baj, hogy forgalmi adó van, hanem az, hogy hogyan hajtják be, hogyan vexálják az embereket, hogy azokat a kereskedőket milyen alacsony sorba helyezik, hogyan bánnak a vevők előtt az iparossal és kereskedővel. És hogy ez a rezsim nem lentről van, hanem fentről, ennek oka az, hogy hiába harangozunk, könyörgünk és kérünk, a forgalmi adóellenőrrel és közvetévi május hó 27-én, csütörtökön. 205 len felettesével szemben soha senkinek nincs . igaza. Mennyit kérvényeztem — nálam van a kérvény és öt másolata — az újpesti adóellenőrrel szemben. Megírtam, hogy a közönséget zsarolja, elmentem személyesen a minister riumba és felelősségem tudatában feljelentést tettem eliene. Nein volt az a földi hatalom, amely ezt az embert elhelyezze onnan addig, amig 150 millió koronát elsikkasztott. Akkor azután nem volt szükség tovább az én közbelépésemre, mert ő maga mentette fel magát a forgalmi adóellenőri tiszt alól. Kérem a minister urat, értse meg ós érezze meg, hogy nem a minister ur személye ellen szólnak ezek a támadások. Mi boldogabbak volnánk, ha nem kellene állandóan idejönnünk ezekkel a kérdésekkel. Ez a mi legnagyobb kínlódásunk, mert a minister úrhoz a panaszoknak csak tized- és ezredrésze fut be, •a panaszok először a mi rostánkon mennek keresztül. És én kérem a minister urat, higyjen az okiratoknak és neveknek, amelyeket felolvasok, hogy ugy a forgalmi adó adminisztrációja terén, mint az egyenes adó adminisztrációja terén rettenetes bajok vannak, amelyekért valaki felelős. Ugyanazok az emberek ülnek ott a forgalmi adó-ügyosztályban, akik két évvel ezelőtt. A minister urnák magának van tudomása róla és kell tudomásának lenni róla, hogy ezeknek az uraknak a forgalmi adókönyvek vezetése tekintetében ellentétes^ felfogásuk van, mint a minister urnák. Méltóztassék megkérdezni az alantas közegeket, méltóztassék meg-kérdezni a pestvidéki pénzügyigazgatót, hogy miért, kinek utasitására büntetik az embereket és miért intézkednek a minister ur kijelentésével ellentétesen. Nem hihetem, hogy a minister urnák nincs emberi szive, amely belátná, hogy nyomorult hadirokkantakat és hadiözvegyeket, hadiárvákat a jogosítványukban nem szabad háttérbe szoritani. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Ugy hiszem, a minister ur kezébe kerülnek azok a levelek, melyekben én név szerint megírom, hogy kikről van szó. Az Isten nevében, ha valakinek kenyeret akarnak adni, ám adjanak neki olyan karéj kenyeret, amellyel jólakik. De ne vegyék el a szerencsétlen szűkölködők szájából a falatot azért, hogy azt a másik szájába adják. (Esztergályos János: Ez már csak keresztényi kérés!) Az a kérésem, hogy (olvassa): »Mondja ki a nemzetgyűlés, hogy a trafikost még az engedély átruházása esetén se lehessen kitenni az üzlettel szomszédos lakásból.« Mit csináljon az a szegény trafikos, ha kidobják az üzletéből és még abból a lakásból is ki kell mennie, amely az övé volt? Hol találjon magának lakást a mai viszonyok között, honnan vegye az a nyomorult ember a lelépési díjat? Azonkivül kérem, hogy (olvassa): »Mondja ki a nemzetgyűlés, hogy a hadiözvegyektőL hadiárváktól és rokkantaktól az italmérési és trafikengedélyeket súlyos fegyelmi ok nélkül elvenni nem lehet.« Én tudom, hogy a cár messze van, tudom, hogy nem kerül el minden panasz a minister úrhoz, de egyetlenegy alkalom van egy esztendőben, hogy panaszainkkal, a nyomorult, kinlódó polgári lakosság panaszaival, amelyek az adó-adminisztráció ellen szólnak, idejöjjünk a pénzügyminister elé. Ne vegye a pénz-