Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.
Ülésnapok - 1922-561
 nemzetgyűlés 561. ülése 1926. tőkkel magam is, hogy megteheti-e egy bank egymagában, hogy ő jó példával igyekszik elöljárói. Azt a választ kaptam, hogy nem; esak a Tébe, a bankok és takarékpénztárak egyesülete összesen és egyszerre. így is várják, hogy először a Jegybank megy elől jó példával és a Jegybank megy le a kamatlábba]. Viszont azt is érzik, hogy ez kétélű fegyver, mert ha a Jegybank lemegy a kamatlábbal, akkor jól tudják, hogy ez elriasztja a betevőket betéteikkel. Ez tehát kétélű fegyver és nem is gondoltam hogy ezt a Jegybank megcsinálja. Általában azonban beszéltek arról, hogy ha az igen t. pénzügyminister ur a pénzintézetek rezsiköltségeit csökkentené, ott, ahol teheti, a postánál stb., egvéb téren, ime már volna egy könnyítés számukra, ahol a rezsijük csökkentése révén abba a helyzetbe juthatnának, hogy együttesen jó példával járhatnának elől. Tény az, — ahogyan értesültem — hogy a pénzintézetek nem mernek hitelezni Egyszerűen nem tudják, hogy aki előttük áll és pénzt, hitelt kér, az jó-e, jó-e ma és jó lesz-e holnap. Azonfelül nem látnak elegendő fogyasztást, az ország lakosságának nines fog3 r asztóereje, továbbá látják, hogy eltolódik mindennemű beruházási terv, nem mernek te*>á.t hitelezni. Ebből kifolyólag az igen t. minister ur felszólítása valószínűleg kiáltó szó lesz a pusztában, hanem inkább cselekedeteket várnak és cselekedetek után lehet tőlük elvárni azt. hogy azt a bizonyos jó példát adni fogják. T. Nemzetgyűlés! A vármegyékről és a városokról is beszélt az igen t. pénzügyminister ur. Ez engem közelebbről érdekel, mert a szanálási törvény, amelyet nem szavaztam meg és amelynek elvi ellensége voltam, a vármegyék autonómiáját a szó ' szoros értelmében megszüntette; a háztartás tekintetében olyan beavatkozási jogot biztositott a kormánynak, hogy attól kezdve én mint megyei bizottsági tag is á kormányt láttam, mint teljhatalmú rendelkezőt, szemben a vármegye közönségével, amelynek rendelkezési jogát a szanálási törvény egyszerűen elvette. Ez azonban az én megítélésein szerint dupla kötelezettséget ró az igen t. pénzügyminister úrra és ministertársaira abban a tekintetben, hogy minekutána a vármegyei törvényhatósági bizottságok ellenőrzési joga a vármegyék háztartását illetőleg részben vágy egészben megszűnt, most az elllenőrzési jogot a kormány gyakorolván, nemcsak a passzív ellenőrzést várjuk az igen t. kormánytól, hanem a vármegyei és a közigazgatási háztartásokba való aktiv beavatkozást is; kényszer alkalmazását, beavatkozást várunk az igen t. minister úrtól, hogy gazdaságosabb és takarékosabb háztartásra kényszeriti a törvényhatóságokat, amelyekre befolyásunk nincs, mert olyan törvényhatósági bizottságok működnek még ma is, amelyeknek még az erkölcsi jogosultságuk sincs meg, csak a formai mandátumuk van meg arra, hogy itt-ott felszólaljanak. És itt kérdezem az igen t. pénzügyminister urat: mi a terve a községi háztartások rendezésével; kérdezem, hogy mi van azzal a bizonyos vastag füzettel, amelyet évekkel ezelőtt szétosztottak itt a Ház minden oldalán és amely a községi háztartások törvényjavaslatának tervezetét tartalmazta; mi van ezzel a törvényjavaslattal, szándékozik-e ilyen törvényjavaslattal á nemzetgyűlés elé jönni 1 T. Nemzetgyűlés! Mi a szanálás befejezte után a magángazdaságok szanálási tervét évi május hó 27-én, csütörtökön. 197 akarnánk látni, pénzügyministeri programmât szeretnénk hallani a magángazdaságok szanálásáról, egy összefüggő tervet és abban végig, az egész vonalon, mindazokat az intézkedéseket, amelyeket az igen t. pénzügyminister ur részint törvényhozási utón, részint rendeleti utón tervez. Olvassuk, hogy előkészitő munkálatok vannak folyamatban a forgalmi adó és a fényűzési adó tekintetében. Sürgetjük ezeket és már unjuk ezeknek az előkészitő munkálatoknak emlegetését, hanem inkább azt szeretnénk, hogy sürgősen — ha törvényhozási utón, akkor feltétlenül a nyári szünet megkezdése előtt — jöjjön ezekkel az igen t. pénzügyminister ur. És kérem, hogy a beruházási összegeknél az építkezési kölcsönökre nagyobb figyelmet méltóztassék forditani. Én ellenőriztem most azt az 5 millió aranykoronát, amelyet e tekintetben a népjóléti minister ur felosztott és azt láttam, hogy azt többnyire a fővárosnak és csak kisebb hányadában a vidéknek juttatta. Tudomásom szerint az igen t. pénzügyminister ur a ministertanácsnak már előterjesztést is tett vagy talán már további lépés is történt, ujabb összegek bocsáttattak a népjóléti minister ur rendelkezésére. Ezt csak dicsérőleg emelhetem ki, mert ezt tartom egyik legjobb orvosságnak a két legnagyobb probléma veszélyei ellen; ugy a munkanélküliség, mint a lakásínség megszüntetése erdekében. De sokkal több összeget vélek szükségesnek kiutalni és sokkal egyszerűbb adminisztrációt, gyorsabb eljárást várok, mint ahogy az most történt, amikor a Pénzintézeti Központnak különféle akadékoskodásai folytán azok az építtető vállalkozók, akiket a népjóléti minister ur már kiszemelt, még hetekig bajlódtak a Pénzintézeti Központnál olyan rendelkezések végrehajtása tekintetében, amelyek a pénzügyminister úrtól indultak ki. Újból csak szóváteszem — amit már tegnap szóvátettem — azt a csodálatos helyzetet, hogy a Magyar Lovaregylet azon kiváló kedvezményben részesül, hogy a totaliza tőrből az állampénztárba befizetni rendelt összeget visszatarthatta. Az igen t. pénzügyminister urat arra kérem, derítsen világosságot előttünk ebben a kérdésben; tegye a nemzetgyűlés asztalára azt a bizonyos megállapodást, amely a kormány és a Lovaregylet között létrejött és tárja fel a tényleges, a való helyzetet, mert ez nemcsak súlyos sérelme az állampénztárnak, hanem azonfelül rendkívül kényes dolog is a kormányra és a kormánypártra nézve egyaránt; olyan kényes dolog, amely pártpolitikai agitáció tárgyát fogja képezni, ha az igen t. pénzügyminister ur nem deriti fel ennek az egész kérdésnek hátterét. Mindenesetre nemcsak a Magyar Lovaregylet, hanem más egyesületek is rendeztek lóversenyeket, igy például az TJrlovasok Szövetkezete és vidéki egyesületek is rendeztek lóversenyeket, ahol totalizatőr volt, ahol tehát bevételek voltak, következés képen nem állhat fenn aZ cl helyzet, hogy lótenyésztési alapra egyetlen egy korona sem folyt volna be. Tudni akarjuk tehát, mennyi az az ötsiszeg, amely befolyt, hol van az, mire fordították, mert különböző pletykák keringenek ebben az ügyben. (Graeffl Jenő: Az igen! Pletyka az van bőven!) Pl, olyan pletyka is kering ebhen a tekintetben, hogy egy lakást is vásároltak bizonyos lótenyésztésnél működő ur számálra itt Budapesten ebből az összegből, amely kizárólag csak a lótenyésztés céljaira lett volna fordítható és akarjuk tudni, hogy mitől esett el az államkassza és kinek a hibájából. Minden okunk
