Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-561

198 A nemzetgyűlés 561. ülése 1926. évi május hó 27-én, csütörtökön. megvan azt hinni, hogy nem az igen t. pénziigyminister iir idejében, hanem hivatalbeli elődjének idejében történtek mulasztások ebben a tekintetben. Valamennyi tárcánál szóvátettem a hadikölcsön kérdését és mindegyik ministeri tárca kebelében az illető ministeri tárcával kapcsolatban tudtam megfogni ezt a kérdést. Az igen t. pénzügyminister úrhoz a végén jövök, amikor a tizedik tárcának tárgyalásáról van szó és akkor szeretném tudni, hogy az igen t. pénzügyminister ur, — aki őszintén meg kell vallanom, szörnyű barátságtalanul fogadta a hadikölesönkötvénytulajdonosok küldöttségét, ugy hogy elámultam a fogadtatás ridegségén — kinek tekinti a budikölcsönkötvény-tulajdonosokat, hitelezőknek vagy pedig a háború áldozatainakt Méltóztassék határozottan szint vallani: az állam hitelezői vagyunk-e vagy pedig csak a háború áldozatai, anyagi értelemben vett áldozatai a háborúnak? Igénytelen nézetem szerint tény az, hogy mindegy lesz. hogy az igen t. pénzügyminister ur biennünket minek tekint, hitelezőknek avagy pedig háborús áldozatoknak, de mindkettő iránt egyforma a, kötelezettsége az államnak és az igen t, pénzügyminister urnák, mint ahogy az államerkölcs egyforma lehet csak; a becsüllet egyféle lehet csak; a kötelezettség is csak egyféle lehet ezek iránt a kisemberek iránt, akikről a rendelkezésemre álló statisztika szerint állithatom, hogy nagyrészt szegény emberek, amennyiben 90%-uk azok közé tartozik, akik kevesebbet jegyeztek tizezer korona hadikölcsönnél. Ä hitelezők akkor szoktak gyűlést tartani, ami kor tönkremegy az adós. Csodálatosképen ez az adós: az állam, épen dicsekszik most azzal hogy nemcsak hogy nem ment tönkre de államháztartásának egyensúlyát is helyreállította. Mint érdemet vindikálja magának az igen t. pénizügyminister ur, hogy az államháztartás egyensúlya helyreálllittatott, szóval az állam nem vagyonbukott és mégis azt láthatja a pénzügyminister ur, hogy tele van ragasztva plakátokkal most is egész Budapest és a hadiköl csonkot vény-tulajdonosok a legközelebbi vasárnapon most már országos nagygyűlésen fogják tárgyalni ezt a kérdést. Mivel a magánexisztenciák a kormány igen t. tagjainak saját bevallása szerint részint elsorvadtak, részint tönkrementek, most aktuális lett az ő követelésük, most még aktuálisabb, mert az adós dicsekszik azzal, hogy rendbe jött anyagilag és elismeri, hogy hitelezője! pedig anyagilag tönkrement. Ez tehát aktuálissá teszi a kérdést és eszébe juttatja minden hadükölesöntulajdonosnak Hegedűs Lóránt megállapításait is, amelyek szerint a vagy on váltság az államadósságok rendezésére szedetett. Azt nedig lefizették a magyar állampolgárok részint pénzben, részint búzában, részint földben, természetben, és most. hogy az áillamadósságok még sincsenek rendezve, kérdezem: hová ment az a Dénz, hová ment az a búza, hová ment az a föld, amelyet vagyonváltságban lefizettek .a magyar állampolgárok? Mi azt hittük annakidején, amikor a habomban hadikölcsönt jegyeztünk, hogy a háború olyan valami, amely csak közköltségre mehet, amely minden magyar állampolgárt teherviselő képességének arányában terhelhet és nem tudtuk volna elképzelni hogy valaha máskép lehet. Ezért bizva-biztunk. ezért jegyeztünk önként, vagy azért engedtünk a kényszernek, amikor mint katonákat, bennünket erre kényszeritettek; csak igy tudott az államhatalom akkor nyolc izbeu egymásután az állampolgárok zsebébe nyúlni és hadikölcsönt szedni, ^ mert hittünk az államérkölosb

en, hittünk az állambecsületben, ugy gondoltuk, hogy a mi követelésünk arra van betáblázva és jó helyre van betáblázva és közömbös az. hogy változnak az idők, változnak, elhalnak bizonyos államférfiak, az állam vezető hatalmasságai megváltoznak, megszűnnek. Ugy gondoltuk, hogy az utódok ismerik az obligót és az utódok be is fogják váltani az obligót, Tisza István szerint ez a nemzet becsületbeli kötelezettsége, már pedig a becsületbeli tartozást a mai felfogás szerint is 24 óra alatt szokás elintézni, természetesen ezt a 24 órát itt átvitt értelemben gondolom, és ha volt vis major, amely akadályozta ennek a becsületbeli kötelezettségnek 24 órán belül valp beváltását, ma már nincs ilyen vis major. És itt apellálok Tisza István gróf táborába tartozó képviselőtársaira, apellálok a t. Nemzetgyűlés igen t. elnökére, Scitovszky Bélára, itt apellálok az egységes párt elnökére, Almássy Lászlóra ós mindazokra, akik valaha Tisza István táborába tartoztak: vájjon nem érzik-e bensőjükben azt az erkölcsi kötelezettségüket, hogy elhalt vezérük szavai után indulva, ezt a kötelezettséget minél előbb beváltsák? Elérkezett az ideje, igen t. pénzügyminister ur, annak, hogy a hadikölcsönök tekintetében a vállalt kötelezettségeknek eleget kell tenni. Nem lehet tovább húzni, nem lehet tovább halasztani ezt a kérdést, likvidálni kell a háborút, mint ahogy likvidálni kellett volna a forradalmat és ellenforradalmat is. Egy csodálatos ország képviselői vagyunk mi, nemzetgyűlési képviselők: egy országé, amely semmi kérdést nem likvidál, egy országé, amely minden kérdést elintézetlenül hagy; mintha valami nemtörődömség vett volna erőt rajtunk: volt, nincs, fene bánja, fátyolt vetünk a multakra és semmit sem intézünk el. Nem likvidáltuk a háborút, nem likvidáltuk a forradalmat, nem likvidáltuk az ellenfox^radalmat, minden elintézetlenül áll előttünk. Azt mondom: nem szabad, hogy úrrá legyen ez a nemtörődömség" és ez a közöny végig a kormányzati intézkedések egész vonalán és ezért sürgetem és kérem az igen t. pénzügyminister urat, — kérem addig, amig nem késő, addig, amig a tömegek ebben a tekintetben elkeseredsettebb hangokat nem hallatnak — nyilatkozzék: mi a szándéka és addig is akadályozza meg az üzérkedést a hadikölcsönkötvényekkel, mert ebben a tekintetben már csúf játék folyik. Ezeket kivántam megjegyezni a pénzügyi tárca általános vitájánál; a részletes vitánál majd még bátor leszek a közalkalmazottak és a nyugdíjasok elintézetlen ügyét szóvá tenni. Befejezésül csak arról a pénzügyi kontrollról kivánok még szólani, amely mint közvetlen ellenőrzés még ezideig fennáll, amelyet azonban mint közvetlen elén őrzést remélhetőleg a közel jövőben megszüntetnek. Én annakidején a szanálási törvényjavaslat tárgyalásánál arra az álláspontra helyezkedtem, hogy semmiféle kontrollt nem tartok szükségesnek és elfogadhatónak. Azt a kontrollt is, amely a békeszerződés végrehajtásánál tényleg megvolt, soknak tartottam és a nemzeti ön érzetet és szuverenitást sértőnek, a békés fejlődést akadályozónak tartottam és már akkor tiltakoztam az ellen, hogy mikor a kölcsönt nem államok, hanem mások, magáncégek adják, akkor a magánkontrotlon kivül még népszövetségi kontrollt is létesitsenek. Azt mondottam, hogy a kölcsön felhasználása igy is, ugy is ellenőrizhető, illetőleg bizonyos fokon túl egy állam gazdálkodása sem