Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-561

190 'Â nemzetgyűlés 561. ülése 1926. tómat» hogy addig, amíg a kormány eddigi politikáját, ezt a reakciós, diktatórikus politikát folytatja és minden téren az elnyomás eszközéhez nyúl, nem gondoskodik arról, hogy az embereknek kenyerük legyen, addig ne számitson részünkről kíméletre. Mindaddig kíméletlenül támadjuk a kormányt azért, mert ezt a politikáját helytelennek tartjuk és nem tartjuk alkalmasnak arra, hogy a nép érdekében valami jót hozzon. Az igen t. előadó ur az államháztartásra is utalt ós rámutatott arra, hogy az államháztartás pénzügyileg rendbejött. Abban teljesen igaza van az előadó urnák, hogy az államháztartás pénzügyileg rendbejött, én azonban azt hiszem, hogy az államnak, a kormánynak, a ministeriumnak nemcsak az a kötelessége, hogy az államháztartást pénzügyileg rendezze, hanem gondoskodnia kell arról is, hogy az adóalanyok el ne pusztuljanak, gondoskodnia kellene arról is, hogy a dolgozó emberek ebben az országban meg tudjanak élni, hogy munkához és megélhetéshez jussanak. Nem szabad tehát ridegen csak az államháztartás rendbehozatalára gondolni, hanem gondoskodni kell arról is^ hogy a tömegek megélhetéshez jussanak. (Temesváry Imre előadó: A 2700 milliárd nem ezt célozta!) Erre a 2700 milliárdra még rátérek beszédem folyamán és rá fogok mutatni arra, hogy a 2700 milliárdból a közmunkák terén semmit sem láttunk. A legsiilyosabb baj az amire már több izben rámutattunk, hogy Magyarország ugy politikailag mint gazdaságilag zárt területen van. Sem politikánkkal nem tudnak kibékülni a körülöttünk levő államok, sem közgazdasági tekintetben; nem tudunk belekapcsolódni a körülöttünk levő államokba és amig ez a helyzet meg nem javul, nem lehet komolyan beszélni arról, hogy itt az országon belül a termelő munka megindulhasson és az emberek itt megélhetéshez jussanak. Rámutattunk már arra, hogy Magyarország ipari termékeit annakidején a békeidőben a Balkánra szállítottuk. Ezeket a piacokat teljes egészükben elveszítettük és a kormány nem is gondol arra, hogy ezeket a piacokat visszaszerezhessük, nem is tesz lépéseket arra, hogy a magyar ipari termékeknek, iparcikkeknek piacot teremtsen a körülöttünk levő országokban. Hovatovább az lesz a helyzet, hogy nemcsak az ipari termékeket, hanem a mezőgazdasági terményeket sem tudjuk elhelyezni a külföldön, a belföldön pedig a fogyasztóképtelenség miatt nem tudják a gazdák terményeiket értékesíteni. A ministerelnök ur annakidején rámutatott erre a súlyos problémára és megállapította maga is, hogy az országon belül növelni kel] a fogyasztóképességet, gondoskodni kell arról, hogy itt az emberek fogyasztóképesek legyenek). Ebben teljesen igaza van a ministerelnök urnák, csak abban az irányban kellene lépéseket tennie, hogy ez be is következhessek; gondoskodnia kellene nagyobb beruházásokról, hogy az emberek megélhetéshez jussanak . A munkanélküliség kérdését többizben felvetettük már itt, s ennek kapcsán az igen t. túloldal rámutatott arra, hogy ezt nem tartják helyesnek, jónak. Mi is az mondjuk, hogy elsősorban közmunkákra van szükség és a munkanélküliség csak arra szolgálhat hogy átmenetileg átsegítse a bajon, a veszélyen azokat az embereket, akik egyelőre munkához jutni nem tudnak. Mi sem akarjuk ezt állandósítani, hanem elsősorban közmunkákról kell a kormánynak gondoskodnia, hogy a munkások ezáltal meg tudjanak élni. ívi május hó 27-én, csütörtökön. Sokat hallottunk a beruházásokról itt a Házban, hallottunk kijelentéseket a pénzügy minister ur és mások részéről, az eredményt azonban sehol sem látjuk, a munkanélküliség sehogy sem akar csökkenni, a munkanélküliség majdnem olyan nagy, mint volt annakidején, a beruházásokból, amelyekről a kormány beszél és regél, abszolúte nem látunk még eddig semmit sem. Ká kell térnem arra is, amikor a szanálás vége felé tartunk, — a 24 hónapban vágytunk már — hogy azzal a szanálással mit ért el a kormány, milyen eredménnyel járt ez. Kölcsönt vettünk fel abból a célból, hogy az ország pénzügyi helyzetét rendbehozzuk, szanáljuk és mindazokat a közgazdasági kérdéseket meg tudjuk oldani, amelyeknek megoldására az országnak szüksége van. Azt hiszem ezen a téren a kormány nem nagy eredményt tud felmutatni, mert ha azokat a jelentéseket nézzük, amelyeket Smith főbiztos jelentése kapcsán a kormány havonta kiadott, megállapíthatjuk azt, hogy 1924 május óta 1926 áprilisig 65,295.233 koronát tesz ki a hiány, amely az állami költségvetésben mutatkozott kilenc deficites hónapban. Viszont ezzel szemben a többi hónapokban körülbelül 30 millió korona felesleggel zárult a költségvetés. Az államnak tehát a felvett 250 millió koronányi kölcsönből kerekszámban csak 66 millió koronára volt szüksége, és ezt a 66 millió koronát csak célra vette igénybe, hogy az állami tisztviselők illetményeit ki tudja fizetni. Azért mondom ezt, mert nem látjuk, hogy ebből az összegből beruházásokra fordítottak volna valamit. Mi már a szanálással kapcsolatban rámutattunk arra, hogy ennek a külföldi kölcsönnek csak akkor van értelme, csak akkor ér valamit, ha ebből a kölcsönből beruházásokat is eszközlünk és nem tisztán arra a célra használjuk fel, hogy az állami alkalmazottak illetményeit kifizessük. Amikor azt látjuk, hogy a felvett 250 millió aranykoronából csak 66 millió aranykoronára volt szükségünk, és nekünk mégis a 250 millió aranykorona után 22% kamatot kellett fizetnünk, akkor ez semmiképen sem mondható helyes közgazdasági politikának, amellyel a pénzügyminister ur eldicsekedhetik. Ehhez még hozzá kell venni azt, hogy a kölcsönszolgálatra ez alatt a huszonnégy hónap alatt, vagy két és fél év alatt a kormány kiadott a költségvetés szerint kerekszámban 212 millió koronát. (Temesváry Imre előadó: De nem erre a kölcsönre!) Ezenkivül még egy másik kisebb összeget is adott ki kölcsönszolgálatra. Ezzel azt akarom igazolni, hogy erre a 250 millió aranykoronára annakidején a kormánynak nem volt szüksége, hiszen látjuk, hogy csak 65 millió aranykoronára volt szüksége, ellenben az egész 250 millió korona után 22 és fél százalék kamatot fizetett. Semmiképen sem nevezhető helyes és jó közgazdasági politikának, amikor több kölcsönt veszünk fel, mint amennyire szükségünk van s ezután a többkölcsön után magas kamatot fizetünk. (Propper Sándor: Jó üzlet a nemzetközi kapitalizmusnak! — Temesváry Imre előadó: Nagy tévedésben van a t. képviselő ur!) Az állami adminisztráció is borzasztó bonyolult és drága s ennek leépítésével a kormánynak ugyancsak komolyan kell foglalkoznia, mert az ország ezt a nagy állami apparátust nem fogja tudni elbírni. Egyszerűsíteni kell az állami adminisztrációt ugy, ahogy más országban megcsinálták, akkor lehet komolyan beszélni arróL hogy Magyarország pénzügyileg és gazdaságilag is teljesen rendbejön. Ha