Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.
Ülésnapok - 1922-561
A nemzetgyűlés 56i. ülése 1926. megnézzük a magyar kormány pénzügyi politikáját és összehasonlítjuk a külföldi államokéval, rájövünk arra, hogy a kormány igazán antiszociális politikát csinál és az adók nagy részét a szegény dolgozók vállaira rakja. Ha Németország adópolitikáját megnézzük, megállapíthatjuk belőle, hogy Németország a legutolsó évben is félmilliárd márka adómérséklést csinált; ezzel szemben a magyar kormány, hogy ugy mondjam, alig tett valamit, hacsak nem akár hivatkozni arra, hogy a kincstári házhaszonrészesedést eltörölte és a forgalmi adót 3%-ról 2%-ra szállitotta le, ami azonban a gyakorlatban nem sokat jelent. Ezzel szemben Németország — ahogy Sándor Pál t. képviselőtársam mondotta sokkal messzebb ment, mert a forgalmi adót 0*75%-ra szállitotta le, Magyarországon pedig még mindig 2%-os forgalmi adót szednek. Ha az adórendszert megnézzük, abból mindjárt kitűnik, hogy milyen igazságtalan adórendszer van nálunk Magyarországon. Ez az igazságtalan adórendszer fokozatosan emelkedik, még pedig mindig a szegény dolgozó néposztályok rovására. A társulati adó 1925/26-hoz viszonyítva 46%-kai emelkedett, a vagyonadó pedig 19%-kai. A személyi kiadások az 1926/27. költségvetési év szerint 65'4%-ot tesznek ki, a szanálási törvényben foglalt kimutatással szemben tehát egyharmaddal emelkedtek. Ez is bizonyitja azt, hogy az államnál nagy apparátus van, amelyre szerintem semmi szükség nincs. Ha az 1925/26. évi költségvetést összehasonlítjuk az 1924. évi törvénnyel, rájövünk arra, hogy mig a békeidőben a személyi kiadások a kiadásoknak csak egyötödét tették / ki, addig ma a szanálási periódus alatt kétharmadát teszik ki a kiadásoknak a tisztviselői illetmények. Azt hiszem, a pénzügyminister ur is be fogja látni, hogy igy nem lehet gazdálkodni és ezen a téren tenni kell valamit. De a sokat hangoztatott beruházásból sem látunk semmit. Mindig beruházásokról beszélünk és ha ösiSEehasonlitjuk a mostani beruházásokat a békebeliekkel, akkor azt fogjuk látni, hogy mig a háború előtt a költségvetés szerint —• osak kenek számokban beszélek —- a beruházások a kiadásoknak 16'72%-át tették ki, addig ma a beruházások a kiadásoknak csak 2-61% át teszik ki. Ez igazolja azt, hogy a nagy beruházási programmból, amelyet a kormány hirdetett, úgyszólván semmi sem valósult meg vagy legalább is nagyon csekély a békebeli beruházásokhoz viszonyitva. A személyi kiadások a békében kitettek 294 millió koronát, most pedig 296*6 millió koronát, tehát a kis Magyarország személyi kiadásai lényegesen többet tesznek ki, mint kitettek a Nagy-Magyarország személyi kiadásai. (Propper Sándor: Sok a méltóságos ur! Nemsokára méltóságos koldusok is lesznek!) Már számtalan esetben rámutattunk arra, hogy Magyarországon nincs adóstatisztika. A kormánynak kötelessége volna adóstatisztikát csinálni, hogy abból meglássa, hogy milyen adónemeket kell kivetni és hogy az egyes adónemek hogyan sújtják az ország lakosságát. A kormány erre nem reagál és még mindig nem látja elérkezettnek az időt arra, hogy ebben az irányban valamilyen lépéseket tegyen. Az adózás igazságtalansága kitűnik abból az előirányzatból, amelyet a kormány kiad. Ha megnézzük azi előirányzatot, akkor megállapíthatjuk, hogy az 1924-es törvényhez mellékelt kimutatás szerint egyenes adókra a kormány annakidején évenként 139 millió aranykoronát tervezett, ez lecsökkent az 1925/26-os évi május hó 27-én, csütörtökön. 191 előirányzat szerint 127 millió aranykoronára, tehát az egyenes adókból származó bevétel 12 millió aranykoronával csökkent szemben a szanálási törvényhez csatolt melléklettel. (Temesváry Imre előadó: Mert 12*4 millió aranykorona kincstári házhaszonrészesedés elmaradt!) Ezzel szemben, ha megnézzük a közvetett adókat, akkor megállapithatjuk, hogy a szanálási törvényhez csatolt melléklet szerint 360 millió aranykorona közvetett adó volt előirányozva, az 1925/26-os kimutatás szerint pedig a közvetett adókból befolyó jövedelem 484 millió aranykorona, egy évvel később tehát 124 millió aranykoronával többet kivan a kormány bevenni, mint amennyi a szanálási törvényben kontemplálva van. Igaz, hogy az 1926 —27-es költségvetésben e téren javulás tapasztalható, — mint Temesváry képviselő ur is mondja — de ezi tisztán annak tudható be, hogy a kincstári házhaszonrészesedést eltörölték. Az 1926/27-es költségvetésben egyenes adók címén 127 millió korona helyett 136 milliót kivan a kormány bevételezni; a közvetett adókból származó 487 millió korona jövedelem lecsökkent 482 millióra ; tehát csak 5 millióval kevesebb, mint volt az előző évben. Ezt azonban elenyészően csekélynek kell mondanunk, ha tudjuk azt, hogy kinek kell ezt megfizetnie: a legszegényebb dolgozó munkásságnak. Kifogást kell emelnünk az adómentes létminimum megállapítása tekintetében is. Ezt a létminimumot a kormány évi 2400 aranykoronában állapította meg, de hozzátette azt is, hogy akinek a jövedelme ennél többet teszi ki, köteles a többlet után jövedelmi adót fizetni. Ezt mi helytelennek tartjuk és azt gondoljuk, hogy a kormánynak kötelessége olyan összegben megállapitani a létminimumot, hogy az elégséges legyen a megélhetésre és ezt teljes egészében adómentessé kell tenni, hogy a dolgozó munkásság meg tudjon élni. A forgalmi adó kérdését már több izben szóvátették képviselőtársaim. Ismetelten rá kell mutatnom arra az igazságtalan helyzetre, amelyet a forgalmi adó előidéz. Kérnem kell a pénzügyi kormányzatot, hogy végre-valahára lássa be, hogy ezt az igazságtalan adónemet, a forgalmi adót nem lehet sokáig fentartani, mert ez leginkább a kisembereket sújtja, akik pedig nem bírják ezt az adót fizetni. A jövedelmi adó skálája ugyancsak helytelenül van megállapítva, amennyiben a törvény azt mondja, hogy 10-000 korona jövedelem után 5% jövedelmi adót kell fizetni, 20.000 korona után 7%-ot és 30.000 korona után 9%-ot. Itt nincs arány. Ezen a téren is tennie kell valamit a kormánynak, mert ez az állapot sem tartható fenn. Takarékosságot hirdetnek az egész vonalon, ezzel szemben a kormány részéről úgyszólván nem látunk ebből semmit, pedig takarékosság tekintetében a kormánynak kellene előljárni és utat mutatni arra, hogy mi módon kell takarékoskodni. Legyen szabad még két dologra rámutatnom. Az egyik az adózás kérdése. Magyarországon az adózás kérdése nagyon helytelen és igazságtalan. Legyen szabad összehasonlítást tennem a külföldi államokkal. Ha összehasonlítást eszközlünk, akkor rájövünk arra, hogy Magyarországon az adózás igazságtalan és elsősorban a szegény dolgozó ^ néposztályt sújtja. Ausztriában 1925 első felében egyenes adó címén kivetettek 162 millió koronát, forgalmi és fogyasztási adó címén 217 millió koronát, egyenes adó címén tehát majdnem ugyanannyit vetettek ki, mint közvetett adó címén. Csehországban 1926-ban egyenes adó címén két-