Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-561

186 A nemzetgyűlés 561. ülése 1926. adóval rój ja meg a színházakat. (Dréfer finre: : Ez a lényeg-, nem a 2% !) Ha már beszélünk a ; forgalmi adóról, nem lehet kikapni a színházak forgalmi adóját, hanem egyáltalán beszéljünk a forgalmi adóról mint ilyenről, amely tényleg egyike a legantiszoeiálisabb adónemeknek és melyet csak a szükség igazol. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: A kenyér forgalmi adója! — Esztergályos János: Végre a túloldalról is megállapítják ezt!) Ezt a minister ur maga is megállapitotta már! Azt mondotta, képviselőtársam, csodálkozik azon, hogy a többségi párt részéről nem akadt még senki, aki az adóigazságtalanságokra rámutatott volna. (Rubinek István: Dehogy nem!) Már magam is ismételten rámutattam épen a forgalmi adó igazságtalanságaira és azokra a visszásságokra, amelyek a végrehajtás során mutatkoznak és mostani beszédem során is konkrét adatokat fogok felhozni a minister urnák, mert magam is azt hiszem, amit Gaal Gaston t. képviselőtársam Sándor Pál képviselő ur beszéde folyamán közbevetett, hogy itt nem annyira a ministert kell támadni, mint inkább az adminisztrációt, mert inkább a ministerium bürokráciája, az igazgatás hiusítja meg akárhányszor a minister ur leghelyesebb intencióit. (Ugy van! a baloldalon-) A forgalmi, adó tekintetében is ugyanezt látom és én adatokkal is arról akarom meggyőzni a minister urat, hogy igenis a forgalmi adó terén bajok vanna.k, amelyek gyógyítást igény élnek., panaszok vannak, amelyeket orvosolni kell. (Helyeslés jobbfelől. — Kováts-Nagy Sándor: Át kell térni a fázisi-rendszerre!) Egyet azonban előttem szólott t. képviselőtársam beszédében korrigálnom kell, meg pedig azt a mondatot, hogy a minister ur kivette a kenyeret a mesteremberek és kereskedők szájából. Tény az, hogy ami a gazdasági élet válságát és annak gyógyítását illeti, a szanálás nem váltotta be azokat a reményekét, amelyeket hozzá fűztünk, de nem csak nálunk nem váltotta be, hanem nem váltotta be Németországban és Ausztriában sem. Ugyanakkor azonban lehetetlen meg nem állapitanunk azt, hogy pénzügyi téren a szanálás meghozta a hozzáfűzött reményeket; sikerült a mi lezüllött, zilált pénzügyeinkben rendet teremteni. (Sándor Pál: T)e milyen áron!) T. képviselő ur, ha egy adós az elmerül és veszélyének van kitéve, nem igen gondoTkozhatik azon, hogy milyen kamatokra kap kölcsönt. Amit a privát életben látunk, ugyanazt látjuk az államélet terén is. Németország is nagy áron járult hozzá a szanálási tervhez és nagy áron váltotta meg az ő pénzügyi szanálását. Ausztria és mi szántén. (Propper Sándor: Tévedés, Németország nem vett külföldi kölcsönt! — Rubinek István: Nem is kellett neki! — Propper Sándor: Belső erőkkel rendezte! — Rubinek István: Nálunk azonban ez lehetetlen!) T. képviselőtársam. Németország épen a szociáldemokrata párt ideológiájából kifolyólag provokálta ki a Ruhr-megszállást és a Ruhr-megszállással sokszorosan megfizette azt a kárt, amelyet szenvedett azzal, bogy most kártéri test fizet, (Sándor Pál: Ez igy van!) Amint mondottam, sikerült rendes költségvetési egyensúlyt teremtenünk, sikerült pénzünket stabilizálni és pedig annyira, hogy a legutóbbi két sajnálatos esemény és azok hullámcsapásai sem tudták azt megingatni. Ezt az eredményt, amely nagy és jelentős, letagadni nem lehet, ez a minister ur nevéhez fűződik, miért is őt az ország teljes elismerésié illeti. évi május Jió 27-én, csütörtökön. Megengedeni, — és ebben csatlakozom előttem- smLott t. képviselőtársam felszólalásához — hogy ez az éremnek csak egyik oldala Sokkal nehezebb és még megoldatlan a gazdasági élet szanálása. Nehezebb azért is, meii itt nera. egy tisztán belső kérdésről van szó, fennek; «, kérdésnek >sok külső vonatkozása is van. A magyar gazdasági élet csak egy része a világ gazdasági életének, amellyel ezer és ezierí szállal van összefonva, tehát nem tudja magát kivonni annak sorsa alól és a legjobb pénzügyi politika, sem tudja megóvni annak hatásétól és befolyásától. Ma általában a gazdaisági krízisek torát éljük, nincsen ország, amely ne görnyedne annak keresztje alatt és igazságtalanok lennénk, ha a gazdasági válságot mint speciális magyar válságot, mint egy politikai rendszer gyümölcsét állitanók be. Még ha igy volna is, ha a gazdasgi válság speciális magyar tünet volna is, akkor sem lehetne azon csodálkozni, ha tekintetbe vesszük az ország esonkaságát. Ellenkezőleg, épen az a szembeötlő és szembetűnő, hogy e csonka test is nagy életerőről tesz tanúságot. Más, meg nem csonkitott országok gazdasági élete sokkal súlyosabb válság tüneteit mutatja, mint a mi gazdasági életünk. Nem akarok ezzel rózsaszinü szemüveget tenni az ország szemére, hanem tisztán azért mutatok rá a jelenségekre, hogy a pesszimisták varjukárogása mellett a magyar bizakodásnak és magyar reménvnek szavát hallassam. Mert egy állam sem élt át olyan nehéz időket, mint a magyar állam, egy állani ellen sem áskálódott annyi éveken át az ellenséges szomszédok serege», mint reánk és ha hozzávesszük rnég, hogy agrárállamról van szó, amely sokkal nehezebben' birja meg a terheket, mint egy ipaH állam, akkor minden gondunk és gazdasági életünk beteg tünetei ellenére is kell, hogy éljen bennünk a remény, hogy a magyar keresztút végén int számunkra a feltámadás. Engedjék meg, hogy amidőn elismerem, hogy a szanálás gazdasági téren nem felélt meg p, hozzáfűzött reményeknek. (Zsi^kay János: Hála Istennek, csakhogy elismeri!"» akkor a gazdasági élet válságáról szólva, annak egykét okáról is beszéljek és azzal foglalkozzam. A gazdasági élet válságának egyik oka a hitelkrizis, a hitelkérdés válsága. Nem lehet tagadni, hogy a kormány ebben a tekintetben tőle telhetőleg megtett mindent, hogy a külföldi tőkét becsalogassa az országba és fáradozásai nyomán sikerült is jelentősebb külföldi tőkét behozni, amely itt elhelyezkedést keresett. (Sándor Pál: Nagyon drága!) Drága, t. képviselőtársam és ha ön, mint kereskedő-szakember ezt mondja, akkor én, mint agrárius, még inkább aláírom, mert hiszen tudvalevő, hogy a föld békében 3—4—5%-ot hozott és ha jól tudom, egyedül a Hitelbanknak kaposvári bérlete jutott annyira, hogy 8% tiszta hasznot tudott kimutatni. Átlagban azonban mégis csak három vagy négy százalékról tudunk beszélni, mint a földmivelés tiszta hozamáról. Ily körülmények között annál súlyosabban érezzük mi ma a 16, a praxisban 20—24%-os hiteleket. (Sándor Pál: Nem lehet megkeresni!) Én attól félek, t. képviselőtársam, mivel ugy látom, hogy a mezőgazdasági válság még nem érte el a mélypontját (ügy van jobbfelől.) még csak most kezd lefelé sülyedni, hogy amikor majd eljön az az idő. hogv a magas kamatozású tőkéket vissza kell téritenünk, ez a krizis tulaj donképen még csak akkor lesz aktuális. (Zsirkay János; Most