Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.
Ülésnapok - 1922-561
A nemzetgyűlés 561. ülése 1926. mondja el ezeket, amig a pénzügy minister ur nincs benn!) Meghallja ezt a pénzügyminister ur, t. képviselőtársam, mert azt hiszem, hogy ő épen ugy tudja, mint én, hogy a 15—20%-os kölcsön mit jelent a mezőgazdának. (Zsirkay János: Még sem igyekszik rajta segíteni!) Épen azért hozom fel ezt itt, a nemzetgyűlés szine előtt, hogy rámutassak, hogy mindaz, ami történt, csak cseppek a tengerben, injekciók, amelyek a lázat talán itt-ott lenyomják, de meg nem szüntetik és igen súlyos feladat vár még a kormányra, hogy a hitelkérdést a megoldáshoz közelebb vigye. A pénzügyi tárcáról lévén szó, a forgalmi adókkal is kivánok foglalkozni. Én magában a pártban, de itt a nemzetgyűlésen is a fázisrendszernek voltam a hive. Én, mint határszéli ember, látom a két rendszer közötti különbséget Ausztriában és minálunk. Tény, hogy a fázis-rendszer sokkal igazságosabb és szociálisabb, ha már egyszer a forgalmi adót mint ilyent, tartom antiszociális adónemnek. A fázis-rendszer a prakszisban tényleg jobb, mint a mai rendszer, amely most nálunk van, amely valóban hasonlít a hólabda-rendiszeirhez, illetőleg a láncoláshoz. A pénzügyminister ur az adókulcsot tényleg leszállította és a költségvetés is, ha jól tudom, 50 millió aranykoronával kevesebb bevételt mutat ki erre az esztendőre, mint a mult esztendőben. Én azonban azt látom, legalább a vidéken, — az előttem szólott képviselőtársam talán inkább a városi viszonyokkal ismerős — hogy a vidéken a forgalmi adókulcsnak leszállitása a kisiparosra és a kiskereskedőre nem hozott valami nagy megkönnyebbülést. Sokszor fordultak hozzám panasszal iparosés kereskedőérdekeltségek. Én azt hittem, hogy talán hazabeszélnek és nem mindig mondják meg á valóságot. Bekértem tehát kerületemnek néhány községéből hivatalos helyről az adatokat és magam is azt látom, hogy az átalány ozással nem hogy leszorították volna a forgalmi adót. hanem bizony akárhány helyen felemelték, (Sándor Pál: Ugy van!) sőt inkább sporadikusak azok az esetek, — legalább ugy látom ebből a statisztikából — melyekben leszállították az átalányt. Van itt minden bransból: asztalos, bádogos, szabó, csizmadia, kereskedő; mindnél azt látom, hogy az átalányozásnál legalább is azt az összeget vették fel alapul, amelyet eddig fizettek, (Esztergályos János: Kivéve a kereskedőket, ahol többet róttak ki, mint például Pécsett!) a' kereskedőnél pedig ugy látom, hogy még többet vettek fel. Itt azt tapasztalom, hogy vannak községek, amelyekben érvényt szereztek a minister ur rendeletének. Magyaróváron azonban azt látom, hogy ugy áz iparosoknál, mint a kereskedőknél jelentékenyen felemelték az adót. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Én ezeknek az adatoknak felsorolásával nem akarom a nemzetgyűlést untatni, hanem ezeket el fogom juttatni a minister úrhoz, hogy a minister ur lássa azt, hogy az igazgatás során nem mindig felelnek meg azoknak az intencióknak, amelyeket ő itt a nemzetgyűlésen hirdet, (Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Esztergályos János: Önkényesen járnak el és lelketlenül!) mert az a tény, hogy 1925-ben a statisztika szerint a hiteleknek 30%-a adófizetésre ment, világosan mutatja, hogy adópolitikánk valahol lehajlott az igazi útról és a minister urnák meg kell fogni mindkét kézzel az irányzékot, hogy adópolitikánkat a helyes vágányra visszaállítsa, (Propper Sándor: Hol évi május hó 27-én, csütörtökön. 187 a minister 1 ? — Esztergályos János: Tartja az irányzékot ! — Derültség.) Már két tárcánál rámutattam, t. Nemzetgyűlés, hogy a közmunkaváltság mai magasságát a mezőgazdaság nem birja el. (Ugy van! jobbfelől.) Én elhiszem, hogy a kereskedelemügyi minister ragaszkodik a közinunkaváltságnak mai szintjéhez, mert ő az utakat akarja rendbehozni. Tudom, hogy az utak el vannak hanyagolva, mi gazdák, érezzük legjobban, mit jelent az, hogy az utak nincsenek rendben. Viszont a pénzügyministernek szemmel kell tartania az ország teherviselőkép esse gót, mert ha az ország teherviselőképessége megrokkant, akkor egyáltalában minden pénzügyi politika lehetetlenné válik és az egész szanálás összedől. Ebből a szempontból kell tehát neki vétót emelnie a közmunkaváltságnak mai magas szintje ellen és neki is arra az állásponltra kell helyezkednie a kereskedelemügyi kormánnyal egyetértőleg, hogy ez a közmunkaváltság a békebeli nívójára állíttassák vissza. Mint megyei ember, azt a tapasztalatot szereztem, hogy a megyei, a községi és a városi házitartások ellenőrzése sok kívánni valót hagy maga után. (Ugy van! jobbfelől.) Amikor a pénzügyminister ur a kommunitásoknak átadott bizonyos jövedelmeket, bizonyos adónemeket, akkor őt nagyon helyes és egészséges gondolat vezette ebben. Ö az autonóm-testületeket saját gazdálkodásra, saját lábon való járásra, teremtő munkára akarta mintegy megtanítani és lépésüket lehetővé tenni. Sajnos azonban, — én ugy látom — a pénzügyminister urnák ez a gavallér gesztusa a mai szegénységünkben, válságokkal küzködő életünkben anynyira szükséges takarékosság rovására megy. (Ugy van! jobbfelől.) Akárhány kommunitáis, — legyen az megye, vagy város — nem ugy gazdálkodik, mint ahogyan egy szanált országban gazdálkodni kell. (Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Azok a községek, amelyek igy nagy jövedelmekhez jutottak, jóformán nem tudják, hogy mire költsék el a pénzt. Hogy itt milyen visszás állapotok vannak, példaképen egy konkrét esetet hozok fel. Például egy község elhatározza, hogy épit egy házat. Ma egy ház száziniliókba, sőt milliárdokba kerül. Egyáltalában nincs semmi rendelkezés arra nézve, hogy ezt az épitkezést szakközegek ellenőrizzék. (Bottlik József: Dehogy nincs!) Nincs: községeknél nincs. A terveket megcsinálják, felküldi k a vármegyeházáihoz. (Bottlik József: És az államépitészeti hivatal ellenőrzi!) Tévedés! Az államépitészeti hivatal nem száll ki a községeknél, ezt a praxisból látom, ngy, hogy száz meg százmilliókalt meg lehetne takarítani akkor, ha a községi gazdálkodás kellő állami ellenőrzés alá kerülne. Ezt maga a pénzügyminister ur is, sőt a belügyminister ur is beismerte, amikor azt mondotta, hogy a közigazgatási reform során a vármegyei és községi háztartások pénzügyi ellenőrzése, megszigorítandó lenne. (Ugy van! jobbfelől. — Ivády Béla: Nagyon szükséges!) A tisztviselők és nyugdíjasok kérdéséhez is hozzászólani kivánok egy-két szóval. Amikor itt a, kultusztárcát tárgyaltuk, akkor épen a túlsó oldalról a radikáls csoporthoz tartozó képviselőtársaim, mondották nekem azt. hogy őtó maguk is ugy látják, hogy ma a státusrendezés kérdését megbolygatni nem lehet és nem szabad és a mai pénzügyi helyzetben nem lehet azt sem várni, hogy a kormány a fizetésrendezésnek gyökeres reformjával jöjjön. Én csak arra kérem a pénzügyminister urat, hogy miután vannak apróbb dolgok, amelyeket 27*
