Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.
Ülésnapok - 1922-561
A nemzetgyűlés 561. ülése 1926, fejthessem. (Halljuk! Halljuk!) Ismétlem tehát, hogy Bécsben is ugyanezt csinálták, tönkre is ment egy csomó szinház. Német színházak azonban százszámra vannak, ha tehát tönkremegy 7 vagy 8 szinház, nem olyan nagy baj, de ha a mi színházaink mennek tönkre, ez rettenetes nagy baj és nem hiszem, hogy a képviselő urak ezt akarnák. Mi már elfelejtettük, hogy szinházaink mit jelentenek, nem is veszünk tudomást arról, hogy szinházaink számunkra a kultúrát jelentik. (Östör József: Ez igaz!) Nem szabad elfelejtenünk, — magam láttam, amikor Bécsben voltam — hogy négy szinház adta egyszerre három magyar szerző darabját egy napon. (Igaz! Ugy van! a haloldalon.) Amikor lent voltam Olaszországban, le egészen Siciliáig, az egész utón egy melódiát hallottam, melyről kiderült, hogy Kálmán Imre operettjének egyik melódiája. Ezen a melódián keresztül egész Olaszországban a magyar nevet ünnepelték. A mi darabjainkat kiviszik Amerikába és ott is számtalanszor előadják. Amerikai szinházemberek jönnek a budapesti premierekre, hogy megnézzék, melyik darabot vihetik kii Ha mi egy ilyen szinészgenerációt felnevelhettünk, amely büszkesége az országnak, ugy nem szabad, hogy elpusztulni engedjük ezt a szini kultúrát azért, mert forgalmi és vigalmi adót, tűzoltósági és rendőri díjakat kell fizetni. Azok, akik nálunk adóügyekkel foglalkoznak, kicsi dolgot látnak ebben, pedig azon kellene lenni teljes erőnkkel, hogy színházainkat megmentsük, segítségükre legyünk a rossz időkben azzal, hogy forgalmi adót, amikor a színházak fentartáisia veszteséggel jár, ne fizessenek. Én itt már ebben a Házban sokszor voltam támadásoknak kitéve. Szememre vetették, hogy nem képviselem a nemzeti irányt, s különösen nem képviselhetem — mint mondják — vallásomnál fo'gva. Ezt olyanok mondották nekem, akik eddig a keresztény, a tőzsgyükeres magyar irányt képviselték. Miért kell tehát épen nekem jönni azzal a kérdéssel, hogy a magyar szinházakat megmentsük:! Miért épen nekem?Önök nem érzik ugyanezt a kötelességet? (Meskó Zoltán: Hogyne éheznénk!) Nem érzik a kötelességet, hogy a magyar szinházakat meg kell menteni és fenn kell tartani 1 ? (Meskó Zoltán: Először a kenyér, azután a szinház! Ezt érezzük!) Kenyerünk ugy sincs, (Kováts-Nagy Sándor: Minek akkor a szinház?) azt a minister urnák sikerült elvenni a nép szájából. (Peyer Károly: Legalább adjon cirkuszt! — Bud János pénzügyminister: A képviselő ur nem így szokott eddig beszélni!) Ha az Isten megengedi, kenyerünk még lehet! (Almásy László: A képviselő ur védeni akar és támad bennünket!) Bocsiálnatot kérek, nem az egységespártot támadom, hanem a minister urat. (Almásy László: A pártot támadja a képviselő ur. hogy nem jövünk ilyen kéréssel!) Azt mondottam, osodálkozoni azon, hogy az egységespártból nem kelnek fel a szinházak védelmére és nekem kell felkelnem. Nem hiszem, hogyha azt kérem, hogy a magyar szinházakat mentsük meg. ez olyan rettentő gravamen volna. (Zaj a jobboldalon.) Méltóztassék elhinni, távol áll tőlem, hogy önöket vagy bárkit bántsak. Ha bántani akarok valakit, akkor a pénzügyminister urat bántom., de akkor őt sem mint embert, hanem mint ministert támadom.. Kijelentem: önöknek lett volna kötelességük, hogy a szinházak ügyét felkarolják, a forgalmi adó elengedését kérjék és ez nagy szemrehányás önöknek, t. uraim! (Zaj a jobboldalon.) Bocsánatot kérek én ebben nem látok semmit, amiért engem támadni leJÍAPLO. SLIV. évi május hó 27-én, csütörtökön. 185 hetne. (Peyer Károly: Minek itt kultúra, ha van Zalaegerszeg? — Propper Sándor: Ugy van! Megelégszünk azzal, hogy van elég börtönünk!) Én értem azt, ha Parisban, Berlinben és Bécsben esetleg van forgalmi-adó a szinházaknál, mert azoknak a szinházaknak óriáísi az idegenforgalma. Parisban — amennyire én emlékezem, — a szinházak, különösen a revüszinházak közönségének háromnegyed része idegen. Én is elmentem Parisban a színházakba. Ha a közönség háromnegyedrésze idegen, ugy értem, ha forgalmi adót kell fizetni, de a magyar szinházak nyelvét az idegenek nem értik, legfeljebb az operettek melódiáit vagy a mulatók nyelvét értik meg. (Östör József: És az Operát!) Nem a mulatók érdekében beszélek, hanem csak a szinházak érdekében, amelyekben a magyar emberek fizetik meg a forgalmi adót. Nern a szinházak kereseti lehetősége érdekében beszélek, mert hiszen erről nem lehet szó. Berlinben egy jó szinházjegy 30—35 aranymárka, mig nálunk ennek legfeljebb csak az ötöde. (Kováes-Nagy Sándor: Még azt sem tudjuk megfizetni!) A békeárakhoz viszonyitva a mi színházi helyáraink 50—60%-át teszik csak ki a békeáraknak, pedig a rezsi sokkal nagyobb, mint békében, de a publikum ezeket az árakat sem képes megfizetni. Elszegényedett a városi lakosság, rossz vállalat lett a szinház az egész vonalon, tehát ezt a kincset meg kell menteni. Ezzel a kérdéssel foglalkoznunk kell és ha a pénzügyminister ur kérésünkre sem engedi el a forgalmi adót, akkor határozati javaslattal kell közrehatnunk abban az irányban, hogy a szinházak forgalmiadót addig, amig a szinházak mérlegei ilyen veszteséggel zárulnak, ne fizessenek. Hamar végzek ezzel a kérdéssel. Az egész vonalon azt látom, hogy mesterembereink jórésze, legügyesebb része kivándorolt. Nem bánom, ha a művészvilág bizonyos elemei kivándorolnak, azonban nem szeretném elveszteni Budapestet, mint szinházi empóriumot, r amelyet internacionálisan elismernek az egész világon. Ennélfogva én a következő határozati javaslatot vag-yok bátor előterjeszteni (Olvassa): »A nemzetgyűlés utasitja a pénzügyministert, hogy rendeletileg törölje el a magyar szinházak forgalmi adóját.« A költségvetést természetesen nem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Láng János jegyző: Pintér László! Pintér László: T. Nemzetgyűlés! Mindig eseményszámba megy, amikor Sándor Pál tképviselőtársam itt a nemzetgyűlésen felszólal, mert ha mindjárt ellenzéki szempontból is. de mindig az objektiv kritika hangján tárgyalja az előtte fekvő kérdéseket- Mostani beszéde szintén egy szakember kritikája volt a kormány pénzügyi politikájáról. Én reflektálni kívánok egy-két mondatára. Ö szemünkre hányta, legalább burkoltan, hogy ezen az oldalon nincsen érzékünk a magyar színművészet iránt. (Propper Sándor: Nem is burkoltan, egészen nyiltan megmondotta!) Én azt hiszem, t. képviselőtársam hogy ezen az oldalon is mindenki megadja az igazi ! művészetnek azt a támogatást, amelyet meg' érdemel. (Ugy van! jobb felől.) Hiszen mi véd| jük és — nagyon jól jegyezte meg Östör t. képI viselőtársam — még az adóból is támogatjuk, | szubvencionáljuk^ a vidéki szinházakat csak J azért, hogy a művészetnek megadjuk azt, ami j őt megilleti. Ez a szemrehányás azonban sokj kai inkább illette volna a fővárost, amely a ! 2% forgalmi adón felül még 12-5% vigalmi
