Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.
Ülésnapok - 1922-556
r  nemzetgyűlés 556. ülése 1926. évi május hó 20-án, csütörtökön. iá viselőtársain beszélt, kissé lehűteni. A dolog ugy áll, hogy ez a forrás nem Isten áldása, hanem. Isten csapása azért, mert mielőtt ez a viz kibuggyant volna a földből, igen kélnyelmesen, gond nélkül tudtak élni az emberek Hajdúszoboszlón, amióta azonban viz van, annyi gondja van a polgármesternek, amennyi megelőzőleg száz polgármesternek nem volt. Törik a fejüket, hogy mit csináljanak a vízzel. Hallottuk már azt is, hogy Szob oszlón egy pár o'kos ember azt az indítványt tette, hogy fúrjanak még egy lyukat és eresszék be oda a vizet. (Felkiáltások jobbfelől: Régi vfisc!) Olyan is volt, aki azt ajánlotta, hogy az óeska, zsíros kalapokat szedjék össze és tegyék a lyukra, hogy megakadályozzák a viz feltörését. (Barabás Samu: Más beszédet várunk Malasitstól!) Azért mondom ezeket el, hogy kissé jellemezzem a szoboszlóiak hangulatát, akiknek egyáltalán nem tetszik, hogy Isten áldása rájukszakadt, akik a legszívesebben kivannak a vizet a pokolba, mert ugy legalább gond nélkül élhetnek. (Barabás Samu: Bocsánatot kérek, ez nem áll!) Az a mód, ahogyan ott a dolgot csinálják, annak elgondolása, kivitele, már magában véve rávilágít a mi állapotainkra. Ha a tréfát mellőzzük az egész kérdésiben és a keserű valóságot nézzük, rájönnek az urak arra, hogy ez tényleg Isten csapása. Isten csapása azért, mert előttünk folyik ki a sok viz, felhasználni nem tudjuk és ha azt az utat fogják követni, amit Barabás képviselő mondott, akkor még tiz évig fognak nyavalyogni, még tíz évig fog a viz teljesen hasznavehetetlenül kifolyni. A város és a pénzügyministerium között hatásköri összeütközés van arranézve, hogy ki használja ki a gyógiykincset. A viz a városié, de a benne levő só éls gáz a ministeriumé. Folyik a tanácskozás, hogy mit csináljanak á vízzel. Biztosithatom a t. Házat, anélkül, hogy tréfálni akarnék, hogy més- legalább öt év fog eltelni addig, amig tisztázzák, hogy ez voltaképen kire is tartozik. Ha szabad lenne tanácsot adnom innen Hajdúszoboszlónak és a kormánynak is, ugy azt a tanácsot adnám, vegyenek egy zsidó-eszü embert, az csináljon részvénytársaságot, egész Európára kiterjedő propagandát és félesztendő alatt nagyszerű fürdőhely lesz ebből. így azonban még öt évig foe: a viz kifolyni anélkül, hoery az emberiséi hasznát látná. Egyetlen mód van: magánvállalkozás részvénytársasági alapon! Ez rövid időn belül ki tudja használni a forrást, az az ut azonban, amelyet a t. urak követnek, öt évig sem fog eredményre vezetni. Elnök: Kivan még valaki szólani? (Nem!) Ha szólni senki nem kivan, a vitát bezárom. A minister ur nem kivan nyilatkozni. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést: Méltóztatnak-e a 9. rovatban foglalt tételt elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a tételt elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a tételt elfogadta. Következik a 10. rovat: Forgács Miklós jegyző (olvassa): »II. A háború áldozatairól való gondoskodás. Népgondozó kirendeltségek. 10. rovat. Személyi járandóságok: 305.008 P.« Elnök: Megszavaztatik. Forgács Miklós jegyző (olvassa): »11. Rovat. Dologi kiadások 149.702 P.« Elnök: Megszavaztatik. Forgács Miklós jegyző (olvassa): »A háború áldozatainak gondozását szolgáló intézetek. 12. Rovat. Személyi járandóságok 108.530 pengő.« — Szeder Ferenc! Szeder Ferenc: T. Nemzetgyűlés! Ehhez a rovathoz nem kivánok javaslatot tenni, csupán azt teszem szóvá, hogy milyen körülmények között történik a rokkantaknak egy-egy intézetbe való beutalása. Különösen arra a körülményre szeretném felhivni a népjóléti minister ur figyelmét, hogy egyrészt lehetőleg könnyítse meg a rokkantbeutalásokat.. • Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy ebben a rovatban az intézetek tisztviselőinek fizetéséről van szó. Most már a részletes tárgyalásnál vagyunk és csak ehhez a tételhez szólhat a képviselő ur. Szeder Ferenc: Kérem, mélyen tisztelt Elnök Ur, meg akarom indokolni álláspontomat ennél a címnél a beutalások tekintetében és azután vagy hozzájárulok vagy nem járulok hozzá ezeknek az illetményeknek megszavazásához. Elnök: Méltóztassék azonban tudomásul venni, hogy ennél a rovatnál az illető intézetek tisztviselőinek fizetéséről folyhatik csak vita. Szeder Ferenc: Kizárólag abból a szempontból szólok, hogy mit csinálnak ezidőszerint a tisztviselők és hogyan kellene a népjóléti minister urnák intézkednie, hogy a jövőben mást csináljanak, mint amit eddig csináltak. Az adott esetben arról van szó, hogy ezidőszerint csak 75%-os rokkantak utalhatók be például a Timót-utcai otthonba, már pedig nagyon sok esetben 50%-os rokkant is rászorul az ilyen gondozásra. Ez az egyik. Arra kérném tehát a népjóléti minister urat, adjon a tisztviselőknek olyan utasítást, hogy 50%-os rokkantak is beutalhatok legyenek az intézetbe. A másik kérésem pedig az, hogy könnyebben történjék ezeknek a szegény szerencsétlen rokkantaknak az otthonba való beutalása, hogy ne fordulhasson elő az, ami velem kapcsolatban megtörtént, amikor egy szerencsetlen 75%-os rokkant feljött a fővárosba és végigjárta a népjóléti minister urnák illetékes ügyosztályát. Szerencsére a nápjóléti minister ur, amikor hozzáfordultam, a szabályok tágabb magyarázatával vagy talán mellőzésével azonnal beutalta ezt a szerencsétlen embert a Timót-utcai otthonba. De én kérném a népjóléti minister urat, hogy szabályzattal tegye lehetővé, hogy könnyebben és minden protekciótól mentesen is legyenek beutalhatok ezek a szerencsétlen rászorult rokkantak az otthonokba. Elnök: Ha szólni senki sem kivan, a tanácskozást befejezettnek nyilvánitom. A minister ur kivan nyilatkozni. Vass József népjóléti és munkaügyi minister: T. Nemzetgyűlés! Arra. hogy a szabályzatot megváltoztassam, nem tudok Ígéretet tenni, de nem is tartanám helyesnek. T. képviselőtársam is el fogja t. i. ismerni, hogy ez meglehetősen nehezen kezelhető matéria. Ezek a szerencsétlen, szegény rokkantak érthető módon egyrészt bizonyos lelki depresszióban, másrészt szétroncsolt idegzettel vannak, ennek folytán nehezen kezelhető emberanyag. Szükséges tehát, hogy a tisztviselők, akik a felvétellel vannak megbízva, egészen szigorúan körülirt, körülzárt körben mozogjanak. Épen ezzel akarom kirekeszteni annak lehetőségét, hogy náluk protekciók, szimpátiák és antipátiák érvényesüljenek. Azt azonban szívesen •riegigérem, hogy különös gonddal nézem majd meg ezt a kérdést és amennyiben azt látnám, hogy valahol intézményesen változtatni kelh
