Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.
Ülésnapok - 1922-556
A nemzetgyűlés 556. ülése 1Ù26. évi május hó 20-án, csütörtökön. a szükséges intézkedéseket mindenesetre meg fogom tenni. (Helyeslés.) KIUÖÜL: Koveíke/ik a határozathozatal. A tétel meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 13. rovat. Forgács Miklós jegyző (olvassa): »13. Kovát. Dologi kiadások 504.840 P.« Elnök: A tétel meg nem támadtatván, elfogadottnak jelentem ki. Forgács Miklós jegyző (olvassa): »Állami művégtaggyár. 14 Rovat. Személyi járandóságok 30.050 P.« — Szeder Ferenc! Szeder Ferenc: Elállók a szótól! Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Kabók Lajos! Kabók Lajos: T. .Nemzetgyűlés! Ebben a rovatban az állami művégtaggyár költségei foglaltatnak 30.050 koronával, amely összeget én renidkivül kicsinynek tartok. Elnök: A képviselő ur tévedésben van, mert nem 30.050 koronáról, hanem pengőről van szó. Kabók Lajos: Bocsánatot kérek, nem koronát, hanem pengőt akartam mondani! (Propper Sándor: A pengő még kevesebb!) Ennek ellenére az összeget mégis kicsinynek tartom, mert ez az összeg nem elegendő a rokkantak művégtaggal való ellátására, Tudomásom szerint az állami művégtaggyár méig a háború alatt létesült és annak idején megfelelő nagy létszámmal dolgoztaik ott a munkások, amire természetesen szükség volt, mert nagyszámban voltak rokkantak, akiket művégtagokkal kellett ellátni. Időiközönként azonban folyton csökkent az ott dolgozó munkások létszáma, úgyhogy ma már egészen minimálisra van összezsugorítva. Én nem kifejezetten azt kifogásolom, hogy ott kevés a munkáslétszám, hanem hogy a rokkantak mű végtagoklkai való ellátása ma teljesen hiányos és késedelmes. Egyelőre ellátják a roklktantakat ideiglenes^ művégtagokkal, de amig az ideiglenes művégtag helyébe a végleges művégtag kerül, addig rendkivül hosszú idő múlik el, ugy hogy egy esztendeig, sőt ennél hosszabb ideig is kell várni a rokkantnak, amig végleges művégtagját megkapja. Ennek miagyariáizata pedig egyszerűen az, hogy ez a művégtaggyár költségvetéssel kénytelen dolgozni. Minthogy itt fel van tüntetve az az őszszeg, amely a művégtaggyárra elő van irányozva, a gyárat tehát ennek keretében kell kjormánytozni és a munkások létszámát, általában az alkalmazottak létszámát ugy kell megszabni i,hogy azolk járandóságai ebből az előirányzott összegből kifussanak. Ennek azután az a következménye, hogy emellett az alacsony létszám mellet csak minimális az állami művégtaggyár teljesitménye és ez okból a rokkantaknak művégtagokkal való ellátása rendkivül hosszadalmas és késedelmes. Különösen kifogásolom, hogy még most is, — amikor jónéhány esztendővel utána vagyunk a háborúnak, hiszen már 1926-ban vagyunk, a háborút pedig 1918-ban befejezték — tehát a háború után a 8-ik esztendőben is még mindig azt lehet mondani, hogy a háborúban megrokkant katonák nincsenek megfelelően ellátva a szükséges művégtagokkal. Tudni kell azt is, hogy a végleges művégtagok sem olyanok, amelyek örök időkre szólanak. A végleges művégtagok is bizonyos idő mulya megrongálódnak, avagy pedig a csonk elváltozása folytán azt igénylik, hogy újból átcseréltessenek. Ez tehát olyan munkát ró erre a gyárra, amely munkát ezzel a létszámmal elvégezni nem lehelt. Miután ezt a munkát elvégezni nem lehet, ezt a rokkantak szenvedik meg, mert kellő időben a szükséges nrűvégtagokkal ellátva nincsenek. Ezek alapján én tisztelettel azt vagyok bátor kérni a népjóléti minister úrtól, tegye lehetővé, hogy ez az összeg felemeltessék; tegye lehetővé, hogy a rokkantak a szükséges művégtagokkal a kellő időben elláthatók legyenek, mert ezek valóban olyan rokkantak, akik még valamilyen munkát is végezhetnének, ha megfelelő művégtagokat kapnak. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Ha akár műlábát, akár műkezet kapnak, akkoij még bizonyos foglalkozást űzhetnek és ez okból nem szorulnak teljesen sem az állam, sem a társadalom által való eltartásra. Mig ellenben ha nem kapják meg a megfelelő művégtagokat, az állam és a társadalom által való eltartásra szorulnak, egyszóval csaknem koldusokká válnak és miután róluk megfelelő módon nem történik gondoskodás, a legkétségbeejtőbb helyzetbe jutnak, mert sorsukról kellő módon senki sem tud gondoskodni. Azt hiszem, az igen t. népjóléti minister ur különösebb indokolás nélkül is belátja azt, hogy ezt a dolgot nem szabad igy kezelni, nem szabad egy összeget előirányozni és azt mondani, hogy ennek a művégtaggyárnak ezen összeg keretében kell a művégtagmunkálatokat elvégezni, hanem ezt olyan összegre kell felnövelni, olyan összegben kell megszabni, amely ténylegesen elegendő a munkálatok fedezésére. Nem tudom most számszerűen megállapítani, hogy mennyi azoknak a rokkantaknak a száma, akik kellő módon művégtaggal ellátva nincsenek, annyit azonban tudok, — mert az ott dolgozó munkásokkal összeköttetésben állok — hogy bizony a rokkantakat számtalanszor elküldik azzal, hogy a művégtag még nincsen készen, mert nincs elegendő munkaerő, hogy annyi művégtagot készitsenek, amennyit a rokkantak igényelnek. Minden tekintetben fontos az, hogy a rokkantak a szükséges művégtagokkal ellátva legyenek. Az a létszám, amely ebben az állami művégtaggyárban most megvan, szerény véleményem szerint alig elegendő arra, hogy az évenként mutatkozó javitási munkálatokat elvégezze, annál kevésbé lehet elegendő a szükséges uj művégtagok pótlására. Elmondott indokaim alapján ismételten kérem a népjóléti minister urat, méltóztassék lehetővé tenni, hogy a háború szerencsétlen áldozatai, akik még életben maradtak, megfelelő művégtagokat kapjanak, hogy ezáltal a társadalom hasznos tagjai is lehessenek, produktiv munkát is végezhessenek. Tegye lehetővé a minister ur ezt azzal, hogy az állami művégtaggyár részére előirányzott összeget emelje fel annyira, hogy ez a szükségletek fedezésére tényleg elegendő legyen. Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Propper Sándor! Propper Sándor: T. Nemzetgyűlés! Az öszszeget, amely itt a művégtaggyár kiadásaira előirányoztatott, én is keveslem. Elnök: A képviselő urak tévedésben vannak. Ez a tétel nem arról szól, amiről a képviselő urak beszélnek. Ez a személyi járandóságok tétele. (Kabók Lajos: A bérek is benne vannak.) A 14 rovatot tárgyaljuk. Propper Sándor: Akkor a 15. rovatnál kérek szót! Elnök: Kivan még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kivan, a vitát bezárom. A minister ur kivan nyilatkozni! Vass József népjóléti és munkaügyi minister: T. Nemzetgyűlés! Amik itt elhangzottak,