Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.
Ülésnapok - 1922-561
178 A nemzetgyűlés 561. ülése 1926. ges emelkedést alig mutatnak, illetőleg hogy ezek az emelkedések úgyszólván csak egyes tételekre korlátozódtak, viszont pedig a bevételek teljes mértékben biztosítják az államháztartás további egyensúlyának fenmaradását, ez azt mutatja, hogy a pénzügyi tárca minden követelménynek teljes mértékben eleget tett. Igaz ugyan, hogy ha az 1925/26. évi költségvetéssel összehasonlítjuk az 1926/27. évi költségvetést, itt mintegy 15 millió pengő többletkiadással találkozunk, amennyiben az előző évi költségvetésnek 122 millió pengő kiadási tételével szemben az 1926/27. évi költségvetésben 137 millió pengő kiadást látunk. Nem kell azonban elfelejteni, hogy az 1925/26. költségvetési év számszerű tételeiben még nem voltak benfoglalva a tisztviselői illetményés státusrendezéssel járó többletkiadások, amelyeket, ha kombinációba veszünk, akkor ez az eltolódás nagymértékben csökkenni fog. A kiadások emelkedésének mérsékelt voltát a személyi járandóságokat illetőleg kétségtelenül előnyösen befolyásolja körülmény, hogy a pénzügyi tárca létszámcsökkentést a lehető legnagyobb mértékben keresztülhajtotta, (Sándor Pál: Na! Na!) amennyiben a fizetési és rangosztályba sorozott tisztviselők ós egyéb alkalmazottak létszámát 211 fővel, az államnyomdai munkások létszámát pedig 10 fővel csökkentette. A pénzügyi tárcának ezekután 6161 fizetési és rangosztályba sorozott alkalmazottja, 8425 fizetési osztályba nem sorozott alkalmazottja van, akikhez járul 5010 gyári munkás és 52 rendelkezési állományba helyezett tisztviselő. (Fábián Béla: És tizezer forgalmiadó-ellenőr!) Az mind benne van ebben a számban, a 8425 rangosztályba nem sorozott tisztviselők között mindezek az alkalmazottak szerepelnek. (Fábián Béla: Tizezer nem lehet benne nyolcezerben!) A községeknél ezt, miután a községeknek jutaléka van a forgalmi adóval kapcsolatban, külön adminisztráció látja el. (Fábián Béla: Az is az adminisztráció terhére megy!) A személyi járandóságok arányszáma azonban a fizetésrendezés ellenére is csökkenő tendenciát mutat a tárca összes kiadásaiban Mig ugyanis az 1924/25. évi költségvetésben 29.9%-ot tettek ki a személyi kiadások, az 1925/26, évi költségvetés kiadásai között pedig a fizet ésrendezés többleteinek figyelembevételével 28-2%-ra csökkentek, a jelen 1926/27. évi költségvetésiben már csak 26-3%-ot tesznek ki, A helyzet tehát az,, hogy a létszámapasztás a személyi járandóságoknak ugy abszolút, mint relativ szempontból jelentékeny csökkenését idézi elő. A kiadások emelkedésének jelentékeny resize a tárca dologi kiadásaira esik, melyek az 1925/26. évi költségvetéssel szemben 13-7%-kai emelkednek. Percentuálisan ez az emelkedés elég tetemesnek mondható, azonban igazolását teljes mértékben megtalálhatjuk abban, hogy ez a többlet kizárólagosan a dohányjövedéknél mutatkozik és pedig, mint emiitettem, a dohányjövedék növekvő forgalmával kapcsolatban szükségessé váló nagyobb dohánybeszerzések és gyártási költségek következtében. Ami kiadási többlet a dologi kiadások között a tárca egyéb címénél ezenkívül található, azt más címek megtakarításai teljes mértékben ellensúlyozzák. Nem mutatkozik többlet a tárca beruházásainál sem, a nyugellátásoknál pedig' még némi megtakarításira is lehet számitani. Ami mármost a bevételeket illeti, örömmel és bizonyos elégtétellel állapithatom meg, hogy ez a költségvetés, amely már tényeken épült fel, ujabb bizonyítékát adja annak az előbbi évi május %6 27-én, csütörtökön. költségvetés tárgyalása alkalmával tett megállapitásomnak, hogy a közgazdaságti élet minden problémája dacára is épen a legszélesebb néprétegek gazdasági helyzetében — itt különösen rá akarok mutatni a köztisztviselők helyzetének javulására — örvendetes helyzet állott be, amely a vásárló és a fogyasztóképesség megnövekedésében nyilvánul meg. A kincstári házhaszonrészesedés eltörlése, a cukorrépa-forgalmi adó és a cukorfogyasztási adó leszállítása, valamint a kereskedelmi szerződések vámmérsélklő hatása dacára is a bevételek bruttó számaiban még mindig némi emelkedés konstatálható, amennyiben az előző évi 642 millió pengő helyett az 1926/27. évben 647 millió pengő bevételre számit a pénzügyi kormányzat. Az egyenes adóknál a kincstári házhaszonrészesedés — az előző évi költségvetésben 17-4 millió^ pengőt kitevő — előirányzatának elmaradásával szemben a földadó kivételével valamennyi egyenes adónemnél jelentékeny, összesen 27-3 pengő emelkedést találunk. A házadónál a házbérek növekedésével, (Gaal Gaston: A falusi lakások adóemelésével függ össze, előadó ur! Nincs bérbeadva a lakás, maga lakja az illető és arra is kivetették ezt az adót! — Zaj. — Elnök csenget.) a társulati adónál az ez adó alá tartozó társaságok nyereségének növekedésével, a jövedelem- és vagyonadónál pedig az adóalapok növekedésével és helyesebb kimunkálásával van ez kapcsolatban. Ezzel az egyenes adók arányszáma a házhaszonrészesedés megszüntetése dacára is jelentékenyen megjavult, amennyiben az összes netto közszolgáltatási bevételben az előző évi 26*2%-át teszik ki a pénzügyi tárca összes bevételeinek. A forgalmi adók előirányzata megegyezik teljes mértékben a múlt esztendeivel, mig az illetékeknél általában némi emelkedésre számit a pénzügyi kormányzat. A fogyasztási adók között a cukor adó tételeinek leszállítása következtében 10%-os visszaesést látunk a múlt esztendővel szemben. A söradó és ásványolajadó várható többletei azonban ezt nemcsak ellensúlyozzák, hanem még némi emekedést is remélhetővé tesznek a fogyasztási adók végösszegében. Többletre számit a pénzügyminister ur a só jövedéknek ugy bruttó, mint netto bevételeinél, legjelentékenyebb azonban a dohányjövedéknél előirányzott bevételi többlet, amely a bruttó bevételnél 22-6 millió, a netto bevételnél 12-6 millió pengő, ami szintén a vásárlóképesség kétségtelen növekedésére mutat. Ha a bevételi tételeket az 1924 : IV. tc.-hez mellékelt költségvetési terv rendszerében állítjuk össze, azt látjuk, hogy a bruttó bevételek növekedése dacára is a közszolgáltatási bevételek nettó eredménye némi csökkenést mutat, ami arra vezethető vissza, hogy a nettó összeállításban a sójövedék és dohányjövedék eredményei nem esnek oly súllyal a számításba, mint a bruttó összeállításnál s igy a vámjövedék 32-5 millió bevételi csökkenést nem ellensúlyozhatják. Kétségtelen azonban, hogy á költségvetés stabilitása igy is biztosítva van, viszont a vámok csökkenése mindenesetre jótékonyan fogja hatását éreztetni az importcikkek árában s ezzel az egész vásárló közönség terheit enyhíti. A kereskedelmi szerződések jelentőségét természetesen ezek mellett az exportra termelők értékesítési lehetőségeinek növekedésében is látnunk kell, ami az államkincstárra nézve