Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-561

A nemzetgyűlés 561. ülése 1926. évi május hó 27-én, csütörtökön, Scitovszky Béla, Huszár Károly és Zsitvay Tibor elnöklete alatt. Tárgyai : Az 192fi/27. évi állami költségvetés részletes tárgyalása. — A pénzügyministeri tárca. — A leg­közelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az igazságügyminister írásbeli válasza Hegymegi-Kiss Pálnak a közjegyzői kinevezések tárgyában előterjesztett interpellációjára. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : gr. Bethlen István, Bud János, Walko Lajos, gr. Csáky Károly, Vass József. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 35 perckor.) (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Forgács Miklós jegyző urf a javaslatok mellett felszó­lalókat jegyzi Héjj Imre jegyző nr; a javasla­tok ellen felszólalókat pedig Láng János jegyző ur. Napirend szerint következik az 1926/27. évi állami költségvetés (írom. 1042) pénzügyi tár­cájának általános tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Temesváry Imre előadó: T. Nemzetgyűlés! A hosszú költségvetési vitában elhangzott fel­szólalások legnagyobb része általános politi­kai jellegű kérdésekkel foglalkozott, amelyek­nek egy tekintélyes része semmiesetre sem szolgálta azt a célt, hogy ebben az országban megerősítse a hitet gazdasági ujjáébredésünk tekintetében. Nézetem, szerint pedig, ha vala­mikor szükség volt nyugodt atmoszférára, ugy a mostani időszakban lenne arra a legnagyobb szükség, amidőn a már-már elsorvadó magyar közgazdasági élet beteg testéből rendkivül nagy áldozatok árán sikerült a legkórosabb rákfenét, a koronaromlást kioperálni és ezzel képesek voltunk az általános közgazdasági élet egyik legfontosabb alappillérét, az állam­háztartás egyensúlybahozatalát alátámasztani. Ezzel szemben azt kell tapasztalnunk, hogy egyes kérdések ferde beállításával politikai színezetűvé igyekeznek átváltoztatni olyan cse­lekményeket is, amelyeknek politikai háttere egyáltalában nincs s amelyek ilyen megvilági­tásban csak arra alkalmasak, hogy a lábba­dozó magyar közgazdasági élet egyik legfon­tosabb éltetőelemét, a hitelforrást sorvasszák. Én ugy érzem, hogy azok után a rendkivüli nagy áldozatok után, amelyeket a magyar nemzet pénzügyi újjáépítésének tekintetében meghozott, kötelessége lenne mindenkinek elő­segíteni a kormánynak azt a törekvését, hogy az eddig elért eredményeket a nemzet közgaz­dasági életének megerősítése érdekében hasz­nosíthassa s minden megrázkódtatás és zökke­KAPLÓ. XLIV. nés nélkül átvezethesse a magyar közgazdasági életet — különösen a magángazdaságot— a normális fejlődés útjára. Ennek lehetőségére adnak kellő tájékoztatást a pénzügyi tárca költségvetésének száraz számadatai, ha az ab­ban foglalt tételeket tárgyilagos szemmel vesz­szük vizsgálat alá, mert hiszen ebben van ösz­szetömöritve úgyszólván az egész államélet mozgatóere jenek összessége. A pénzügyi újjá­építés hozza magával, hogy valamennyi tárca között a pénzügyi tárca az, amely költségve­tési szempontból a legnehezebb feladatok előtt áll. Míg ugyanis az államháztartás egyen­súly bahozatala az állami bevételeknek lehető legjobb kiaknázását teszi feladatává és ebben a részben sokkal nagyobb problémákat kell most megoldania, mint bármikor máskor, nor­mális pénzügyi viszonyok között, addig viszont a kiadások tekintetében épen ugy meg van kötve, mint a többi tárcák, sőt bizonyos mér­tékben a takarékosság terén még neki kell pél­dát adni a többi tárcákkal szemben is. Ez természetesen annál is inkább nehéz feladat, mert hiszen számos bevételi többlet automatikusan követeli a nagyobb kiadásokat s ezzel pedig a tárca bruttó kiadásait feltétle­nül növeli. Hogy másra ne mutassak rá, csak az állami monopóliumokat veszem figyelembe. Ha mi több dohányt vagy több sót akarunk eladni, ezzel szemben mindenesetre több nyers­anyagot kell feltétlenül beszereznünk, ami pe­dig mindjárt nagyobb többletkiadással jár. Az általános adminisztrációs kiadások is termé­szetszerűleg emelkednek akkor, ha a forgalom növekedésével több forgiaimi adót, a fogyasz­tás növekedésével pedig több fogyasztási adót kell beszedni. Az adórendszerrel szemben támasztott szo­ciális követelmények, az igazságos és a teher­viselő képességhez simuló adóztatás meg'való­sitása szintén jelentékeny többletkiadással jár. Különösen az egyenes adók kiépitése nagy sze­mélyzet, szétágazó hivatali szervezet ^ nélkül egyáltalában el sem képzelhető és épen az egyenes adók kivetésének tökéletesbbitése által szükségessé vált adminisztrációs reform, az ez­zel kapcsolatos építkezések, épület- és ingat­lanvásárlások, valamint áthelyezési költségek és egyéb adminisztrációs költségek jelentékeny összegű megterhelést involválnak. Hogy mind­ezek ellenére a pénzügyi tárca kiadásai lénye­26

Next

/
Thumbnails
Contents