Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-560

172 A nemzetgyűlés 560. ülése 1926. Ezzel a helyzettel szemben hangsúlyoztam én, hogy minden polgári és tisztviselői etikával ellentétesnek tartom azt, hog-y ilyen szituációkba kerülhessenek felelős ministeri tisztviselők. Ezt továbbra is fentartom. Az összes adatok, amelyeket itt a Ház elé tártam, helytállanak és ezeknek az adatoknak alapján — amelyek semmi másra nem valók, csak kétségtelenül arra alkalmasak, hogy gyanúba keverhessenek egy csomó rendelkező, magasrangu tisztviselőt — nagyon kérem a mélyen t. minister urat, ne tűrjön ministeriumában ilyen állapotokat, vessen véget ennek a helyzetnek és a tisztviselői összeférhetetlenség ilyen eklatáns és elitélendő eseteit a maga részéről tüzzel-vassal irtsa ki. Legyen róla meggyőződve a t. minister ur, hogy ebben a munkájában a háta mögött lesz minden tisztességes ember. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kivan még valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A minister ur kivan nyilatkozni. Mayer János foldmivelésügyi minister: T. Nemzetgyűlés! Erről a kérdésről már előbbi beszédemben nyilatkoztam. A t. képviselő ur már akkor olyanforma kijelentéseket tett, hogy ezeket az adatokat egy tiszteletreméltó hölgytől kapta. Ezzel ki is fejezte azt honnan származik ez az állandó,támadás minden költségvetési tárgyaláskor. Én kijelentettem, hogy itt az állam úgyszólván semmiből nagy bevételeket biztosit magának és a selyemipart is megfelelő nivón tartja és állandóan fejleszti. Ezt a tiszteletreméltó hölgyet bizonyos kegyeletből állították ennek az intézménynek élére, annyira szétfutott azonban minden a kezei között, ottléte alkalmával oly fegyelmetlenség kapott lábra a felügyelőség személyzeténél, hogy a küldöttségek, a főispán a vármegyéből az összes képviselők zaklatták elődömet, hogy azt a tiszteletreméltó hölgyet onnan távolítsa el, mert teljesen tönkremegy keze alatt az egész intézmény. Nem volt ő arra hivatott, hogy olyan nagyszámú alkalmazottal biró intézményt vezessen, mint gyenge nő, aki nem bírt elég eréllyel és elég rutinnal. Mikor elődöm elmozdította ezt a tiszteletreméltó hölgyet állásából, akkor indult meg ez a folytonos intrika, amellyel itt minden költségvetésnél találkozunk. (Gaal Gaston: Fog is, minister ur!) Wolff Károly t. képviselőtársunk már egyszer szintén támadta a selyemfonódák részr vénytársaságát és kijelentette egyik pénzügyi bizottsági ülésen, hogy itt messzemenő panamák A annak és olyan rossz és hátrányos szerződést kötöttek, amelyért felelősségre kell vonni a ministert. A végén ő maga is belátta, hogy helytelenül kritizált, mert őt rosszul informálták, hiszen a, Wekerle-kormány kötötte meg a szerződést és az csak 1938-ban fog lejárni. (Gaal Gaston: A ministerium kötötte!) Kedves képviselő ur, beszéljen a mostani állapotokról ne azokról, amelyek abból az időből j datálódnak, amelyekről tiszteletreméltó ! hölgy önt informálta és az adatokat rendelke- j zésére bocsátotta. A memorandumban felhozott adatok nem i helytállók, minden adat, amely a képviselő ur rendelkezésére áll, téves- Tessék hozzám jönni, ' megnézni és azután nyilt szinen palám et pub- i lice kritizálni. (Gaal Gaston: Bent ül-e a 8 tisztviselő, vagy nem?) Én szivesen állok elébe \ a helyes kritikának, de nem tudom tűrni a \ képviselő urnák ezt a helytelen kritikáját(Gaal Gaston: Bent ülnek-e, vagy nem? Ez a kérdés minister ur!) A képviselő újnak is valamibe bele kell évi május hó 26-án, szerdán. kapaszkodnia. Látja a képviselő ur is, hogy teljesen elvesztette a tétet. (Kabók Lajos: Amit lutrira tett, azt elveszítette! — Gaal Gaston: Az állam vesztette el a tétet, nemén!) Majd megmondom, hogy mennyire nem vesztette el az állam a tétet. A gubótermelés elérte azt a nívót, amelyet békében el tudott érni, Bezerédj vezetése alatt; sőt a gubóhozam nagyobb, mint volt a békeidőkben. A békeáraknál magasabb árakat fizetünk most a gubóért. Tessék, képviselő ur, ezt tudomásul venni ós tessék kritikáját ezen az alapon felópiteni és ne méltóztassék engem támadni azért, ami a múltban történt. Méltóztassék a mostani állapotokat venni, és ha itt kritizálnivalót talál, akkor meghajlok. De nem hajolhatok meg és nem akceptálhatom azt a kritikáját, amely a tényeknek nem felel meg és homlokegyenest ellenkező a helyzettel. Ismétlem, hogy a gubótermelés elérte azt a nivót, amely békeidőben volt. (Gaal Gaston: Ne arról beszéljen a minister ur!) Többet fizetünk a gubóért, mint békeidőben fizettünk. 1925-ben a termelőknek több mint 12 milliárd koronát fizettünk ki. Ebből 1.359,000.000 korona a tiszta felesleg. Ehhez még hozzászámítva az alapszabályszerü járulékot, állami haszonrészesedés címén 211 millió koronát, az 1925. évben kitett az összes tiszta jövedelem ennél az üzemnél 1.575,000.000 koronát. így vesztette el az állam a tétet, t. képviselő ur. Az állam nem vesztette

< el a tétet, mert ezek a jövedelmek meghaladják a békebeli nivót, meghaladják azt a nivót, amikor Bezerédj vezetése alatt állott az üzem. Ott minden rendben van és azok a < tisztviselők, akiknek anynyira szemére hányja a képviselő ur azt, hogy minden tisztviselői, minden egyéni etikával szemben ott vannak az igazgatóságban, ismétlem, a képviselők nem haszonlesésből, nem nyereségvágyból és nem azért vannak ott, hogy állásukkal ellentétben vagy hivatalos állásuknál fogva' önmaguknak akarnának hasznot harácsolni, hanem ki vannak rendelve nyolcan, mert tizenöt személyből áll az igazgatóság és hogy leszavazásnak kitéve ne legyünk. Ezért vannak ott a tisztviselők. Méltóztassék a képviselő urnák tudomásulvenni és megérteni, hogy az ön kritikája helytelen veit, mert ott semmi olyan intézkedés nincs, mely a kritikát ki nem állana. Ezt voltam bátor a t. képviselő ur felszólalására megjegyezni. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a: rovatot elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a rovatot elfogadják eredeti szövegezésében, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a rovatot elfogadta. Következik a 2. rovat. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Forgács Miklós jegyző (olvassa): »2. Kovát. Dologi kiadások 142.378 P.« — Gaal Gaston! Gaal Gaston: T. Nemzetgyűlés! Ennél a rovatnál kell reflektálnom a mélyen t. minister urnák arra a válaszára, amely nem arra volt felelet, amit én állitottam; és különösen válasza azon részére, amikor a t. minister ur azt mondta, hogv én a valóságnak meg nem felelő adatokkal állottam itt elő. T. minister ur, én azt állitottam és fentartom, amit állitottam, hogy a részvénytársasággal kötött szerződésnek 8. pontja értelmiében a; milanói átlagárakat kellett volna megfizetni. Állitottam, hogy ezzel szemben két éven keresz-