Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-560

154 'A nemzetgyűlés 560. ülése 1926. évi május hó 26-án, Szerdáit. mészetes is, ha magyar állam megmutatná, bogy lojális ezekkel a kisebbségekkel szemben, ugy ahogy természetes az is, hogy ugyanazt a lojalitást és hűséget a másik oldalról is megköveteljük. Jobb volna ha nem idegenből jutnának hozzá ezekhez a kiadványaikhoz, hanem a magyar kor­mány juttatná azt az ő számukra. Sok félreértést küszöbölnénk ki és sok nyugtalanságnak vennők el az élét, ha minden állampolgárt egyformán közös erővel juttatnánk a közös pénzből a kultúra for­rásához. A tiszteletteljes kérésem összegezve az, hogy méltóztassék a kisgazda-iskolákat szaporitani, a népies kiadványok kiadását folytatni és azokat szintén szaporitani, valamint kisebbségi nyelveken is kiadni. (Helyeslés.) Elnök : Szólásra következik. Forgács Miklós jegyző : Gubieza Ferenc ! Gubieza Ferenc : T. Nemzetgyűlés ! Bizonyos oknál fogva én is ugyanazzal a tiszteletteljes kérés­sel fordulok a földmivelésügyi minister ur Öexcelen­ciájához, mint az előttem szóló képviselőtársam és én is csak arra kérem, hogy a gazdasági szakok­tatást minél jobban fejlessze ki az országban. Az én vidékemen ott van gróf Jankovich-Bt'sán Endrének egy ilyen téli szakiskolája. Amikor ő megnyitotta ezt a szakiskolát, alig lehetett kis­gazdafiukat találni bele, mig most a jelentkezők­nek csak 20%-át tudjuk elhelyezni, olyan nagy a jelentkezők száma. A dolog ugyanis ugy van, hogy amikor azok a kisgazdafiuk, akik elvégeznék a téli szakiskolát hazamentek, a szomszédok otthon lát­ták, hogy akik nem végezték el a szakiskolát, nem versenyképesek a termelés körül. Ez olyan arnbiciót keltett a lobbi falusi kisgazdában — mert azoknak a szegény szülőknek nincs módjuk hozzá, hogy mint az előttem szólott Láng János t. képviselő­társam mondotta, iskoláztassák őket — hogy meg­alakították az önképzőkört. Ez minden ősszel, amikor az iskola megkez­dődik, kiállítással nyilik meg. Amikor ezt végig­nézték, működésbe kezd az önképzőkör. Akik el­végezték a szakiskolát, választanakegyet közülök. aki minden nyáron másodmagával köteles végig­járni minden szakiskolát. Azok kötelesek vetés­forgót vezetni és elszámolni, hogy termésük mi­lyen eredményeket hozott. Amikor ezeket az eredményeket felolvassák ott és előadást tarta­nak, mindenki bámul azon és ez annyira ambi­cionálja a kisgazdák gyermekeit is, hogy azt mondják: megmutatom, hogy én még jobban fogok tanulni az iskolában. Mint az előttem szólott t. képviselőtársam, én is ugyanazzal a kéréssel já­rulok a földmivelésügyi minister ur elé, hogy kegyeskedjék ezeket a gazdasági szakoktatásokat minél jobban kifejleszteni ebben az országban. (Helyeslés.) Elnök: Kivan még valaki szólani 1 ? (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A minister ur kivan nyilatkozni. Mayer János földmivelésügyi minister : T. Nemzetgyűlés! Az általános vita befejezése után voltam bátor már erről a kérdésről részletesen nyilatkozni. Amint méltóztatnak a költségvetés­bea is látni, a folyó évben 21.000 pengővel vettünk fel többet hasonló célra, mint amennyi az előző költségvetésben be volt állítva. Jeleztem már az általános vita befejezése után is, hogy mezőgaz­dasági szakoktatási intézmények gazdasági fel­szerelésére nagyobb összeget fogok fordítani. Célunk az, hogy a mezőgazdasági szakoktatást és szaktudást általánosítsuk, és ezekre a népies gaz­dasági szakoktatási célokra 1 millió aranykoronát fogok kapni a jövő költségvetési évre. Épen ezeket a téli gazdasági tanfolyamokat akarom nagyobb mértékben elterjeszteni, amelyekről itt szó van és amely^ tanfolyamok felállítását az összes fel­szólaló képviselő urak ennél a címnél sürgették. Teljesen igazat adok Gubieza Ferenc kép­viselőtársamnak, hogy felébresztjük az ambiciót az emberekben. Ezek meg fogják látni, hogy mi a különbség abban, ha valamelyik jobban ért a mesterségéhez, s hogy ugy fejezzem ki magamat, jobban ismeri a modern termelés módozatait. A tanulni és tudnivágyást ébresztjük fel abban az ifjúságban, ami azután ösztönzést ad az ő szomszédainak és a többi gazdaifjunak is. Én a földmivesiskolák szaporítását igenis elkerülhetet­lenül szükségesnek tartom és még ott sem kívá­nok megállani, amit Láng János t. képviselő­társam mondott, hogy minden vármegyében leg­alább is egy földmivesiskola legyen. Ezt feltét­lenül el akarom érni. Ami mármost a kiadványoknak a nép között való szétosztását illeti, ezt szintén tervbevettük. Ha az általam emiitett összegeket rendelkezésemre bocsátja a pénzügyi kormány, akkor ezeket a kiadványokat ugyanúgy, mintahogy békében tör­tént, az ismeretterjesztés fejlesztése szempontjá­ból szintén ki fogom adni. Ezeket voltam bátor tisztelettel megjegyezni, és kérem a cím válto­zatlan elfogadását. (Helyeslés.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvá­nítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a 6. cím. III. fejezet 11. rovatát eredeti szövegében elfo­gadni, szemben Szeder Ferenc képviselő ur módo­sításával, igen vagy nem 1 (Igen ! Nem !) Kérem azokat, akik az eredeti szöveget fogadják el, szí­veskedjenek felállani. (Megtörténik) Többség. A Ház a rovatot eredeti szövegében fogadta el, Szeder Ferenc módosító indítványát pedig el­vetelte. Következik a 12. rovat. Forgács Miklós jegyző (olvassa): 12. rovat. Ösztöndíjakra és menza-segélyekre 120 pengő. Szeder Ferenc ! Szeder Ferenc : T. Nemzetgyűlés ! Ösztön­díjakra és menzasegélyekre a költségvetésben 1920 pengő van felvéve erre a költségvetési évre. Amikor végignézem ezeket a tételeket sorban, ezekhez részben felszólalok, részben nem szólalok fel, pusztán abból a szempontból, hogy ebben a pillanatban ezekről a kérdésekről úgyis hiába beszélek, mert összegszerűség szempontjából a költségvetésben az én beszédem nyomán egy fél fillér változás sem fog történni. Mégis köteles­ségem felszólalni (Mayer János földmivelésügyi minister: Nem azért, hanem azért, mert gon­doskodtunk mindarról, amit a képviselő ur indít­ványoz ! Megelőztük!) nem azéi"t, mert a föld­mivelésügyi minister ur azt mondja, hogy ők gondoskodtak és megfelelőnek tartják, hanem épen azért, mert azoknak a céloknak a szolgála­tában, amelyeket a mezőgazdasági oktatás fej­lesztése terén el akarunk érni, ezeket az összege­ket én olyan minimálisnak, kevésnek és agrár szempontból olyan garasosaknak tartom, amelyek­nek sokkal jobb dotálása elsőrangú országos agrár­érdek. Pusztán ezért szólalok fel ezeknél a téte­leknél. Itt is be van állítva ösztöndíjakra és menza­segélyekre az általam már említett 1920 pengő. Elhiszem azt, amit a képviselőtársaim előbb mon­dottak, mert gyakorlati tapasztalatok alapján nekem is van tudomásom arról, milyen hatása van a nevelésnek és oktatásnak akkor is, ha az a nevelés és oktatás időleges, és ha az a nevelés és oktatás csak a tél folyamán történik. De mennyi­vel inkább van annak nevelőhatása, ha ösztönöz­zük és oktatjuk őket arra, hogy tanuljanak. Ezeket a célokat szolgálj ci £XZ, hogy ösztöndíjakat tűznek ki a jobb tanulóknak. Legalább is azt hiszem,

Next

/
Thumbnails
Contents