Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-560

A nemzetgyűlés 560. ülése 1926. évi május hó 26-án, szerdán. 155 hogy ez az oktatás ezt a gondolatot foglalja magában ebben az 1920 pengőben kifejezve. Mennyivel sokkal eredményesebb munkát tudnánk végezni, ha ösztöndíjak nemcsak egy látszatát, egy fogalmat adnának, hogy ösztökéljük őket a tanulásra, a tudás elsajátítására, hanem ha ennek a gondolatnak a lényegét is oda tudnánk adni. Márpedig 1920 pengő menza-segélyre és ösztöndíjakra olyan minimális összeg, amellyel még csak a gondolatát sem tudjuk megvalósítani annak, ami itt szóban kifejezésre jut a költségvetésben. E gondolatok által áthatva előterjesztem, annak ellenére, hogy a földmivelésügyi minister ur elutasító álláspontra helyezkedik ezzel a javaslattal szemben is, a következő javaslatomat (olvassa) : »Javaslom a fenti rovaton ösztöndíjakra és menza-segélyekre előirányzott 1920 pengő helyett 5000 pengő előirányzását.« Elnök: Kíván még valaki szólni ? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A minister ur kíván nyilatkozni. Mayer János földmivelésügyi minister : T. Nemzetgyűlés! Téved a t. képviselő ur, mikor azt hiszi, hogy én azért nem fogadom el az ő javaslatait, mert nem látom azokat helyeseknek. A lehetőségek szabnak határt ezeknek az összegeknek, amelyeket a költségvetésbe beállítottunk. Amint méltóztatnak látni, négyszerannyi összeg van beállítva a folyó évi költségvetésbe, mint az előző évi költségvetésben volt. Ha pénzügyi lehetőségek volnának arra, hogy ezt az indítványt elfogadhassam, én yolnék a legboldogabb, ha elfogadhatnám. Miután azonban a pénzügyi viszonyok olyanok, hogy nem tudunk fedezetet találni, és a költségvetés olyan szükkörü ezidőszerint, hogy nem áll módunkban ezen tágítani, azért nem járulhatok hozzá a t. képviselő ur indítványához, nem pedig azért, mintha én elvileg azt nem helyeselném. Nagyon szívesen járulnék ehhez hozzá, és én szeretnék nagyobb összeget beállítani. Miután annak pénzügyi lehetősége nincs meg, és amint méltóztatnak látni, ismétlem, négyszeres összeget vettünk fel az előző évi költségvetéshez képest, azért kérem, hogy a címet változatlanul elfogadni méltóztassék. (Helyeslés.) Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem, méltóztatnak-e a 12. rovatot eredeti szövegében elfogadni, szemben Szeder Ferenc képviselő ur módosításával, igen vagy nem ! (Igen !) A Ház a rovatot eredeti szövegében fogadta el és Szeder Ferenc képviselő ur módosítását elvetette. Forgács Miklós jegyző (olvassa) : 13. rovat. Népkönyvtárak felállítására 2151 pengő. Szeder Ferenc ! Szeder Ferenc : T. Nemzetgyűlés! Láng János képviselőtársunk is szóvátette itt felszólalása alkalmával a népies kiadványok megjelentetését. Én a népkönyvtárak felállításával kapcsolatban teszem ezt a kérdést szóvá. A népkönyvtárak felállítása címén 2151 pengő van felvéve a költségvetésben, tehát ismét olyan minimális összeg, amely megközelítőleg sem áll arányban azzal a nagy szükséglettel, amellyel ezen a téren találkozunk. Darányi Ignác földmivelésügyi ministersége idején nagyszerű akciót kezdtek abban az irányban, hogy azok, akik szaktanfolyamokon nem jelenhetnek meg, vagy nem rendelkeznek a műveltségnek azzal a minimális fokával, amely a mezőgazdasági munkásoknál is elengedhetetlen feltétel, ezt könyveken keresztül megszerezhessék s ha nincs szaktanító, álljon rendelkezésükre szakkönyv vagy más irányú könyv, amelyből tanulhatnak, művelődhetnek s amelyből megszerezhetik legalább azt a minimális tudást, amely elengedhetetlen feltétele — ismét hangsúlyozom — a mezőgazdasági termelésnek is. Ez az akció abbahagyatott és ugy tudom, hogy azóte a költségvetésben most jelentkezik újra ez az akció kettőezer egynéhány száz pengővel. T. Nemzetgyűlés ! Nem az én kötelességem, hogy fedezetet találjak, amikor azokat a nagy célokat megjelölöm, amelyeket ilyen népkönyvtárak felállítása hivatva volna szolgálni Ez egész más tényezők feladata. Ha azonban akár ebben a költségvetésben, akár a múlt évi költségvetésben kutatunk, mindenütt találunk olyan improduktív tételeket, amelyek ezekkel a tételekkel szemben produktivitás tekintetében eltörpülnék, mert megközelítőleg sem szolgálják természetüknél fogva azokat a célokat ugy, mint szolgálná pl. ez a tétel. Egy világháború után, amikor lezüllött a termelésünk, s amikor úgyszólván főnixként újra akarunk feltámadni agyonnyomoritott mi voltunkból, minden lehetőt meg kell tenni, hogy a népművelést elősegitsük. Általában, de különösen a mezőgazdasággal kapcsolatban, meg kell minden lehetőt tennünk arra nézve, hogy a mezőgazdaság tudományát, amely ma már tudomány, a falusi lakosság elsajátíthassa. Amint ma már nem lehet hozzáfogni, hogy cipőt csináljon valaki megfelelő tudás nélkül, ép ugy nem lehet ma már szakszerűen termelni a mezőgazdaságban sem, ha a mezőgazdaság tudományát előzetesen el nem sajátítottuk. (Ugy van ! Ugy van !) Ezt a célt kellene, hogy szolgálja a mezőgazdasági népkönyvtárak felállítása is, és mikor ránézek az e célra beállított tételre, szomorúan látom, hogy milyen szerény lépést akarunk tenni ebben az irányban. Ismételten hangsúlyozom, nem az én kötelességem, hogy megkeressem erre a célra a fedezetet. A pénzügyminister urnák és a földmivelésügyi minister urnák volna ez a kötelessége. Ezt meg kell tenni annak a célnak az érdekében, amelyet a népkönyvtárak felállításával a népművelés és a népnevelés terén elérni akarunk. Épen ezért javasolom, hogy a népkönyvtárak céljaira előirányzott 2151 pengő 20.000 pengőre emeltessék fel. Még ez is minimális összeg, s még ezzel az összeggel sem tudjuk elérni azokat a célokat, amelyeket a népkönyvtárak felállításával megközelítőleg is el akarunk érni, de mégis valamivel több, mint a mennyit a költségvetés előirányoz. Ezért tisztelettel kérem javaslatom elfogadását. Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző : Saly Endre! Saly Endre : T. Nemzetgyűlés! A népoktatás kérdésével már több ízben foglalkoztam felszólalásaimban. Először akkor, mikor a kultusztárcát tárgyaltuk egy évvel ezelőtt és már akkor is kifejtettem álláspontomat, hogy a magam részéről nagy súlyt fektetek a földmivelő népesség megfelelő oktatására. Én ezt a problémát kétféleképen gondolom megoldhatónak, és pedig főleg télen. Először megfelelő előadásokat kellene tartani a falu népének, azután könyvtárakat kellene felállítani, hogy igy elsajátíthassák mindazt, amire nekik foglalkozásuknál fogva, — hogy ugy mondjam — mesterségüknél fogva szükségük van, amire már Szeder Ferenc t. képviselőtársam is hivatkozott. Nemcsak ez a kérdés az, amely felszólalásra késztetett, hanem különösen az a szempont késztetett, hogy felszólaljak, amelyet ugyancsak több ízben szóvátettem itt a nemzetgyűlésen, nevezetesen az alkohol nagy mértékben való pusztítása a földmivesek körében. Ennek oka és magyarázata egyrészt az, hogy a nép nagyon kultúráiban, másrészt pedig az, hogy az Alföldön,- — hogy ugy mondjam — még jó hideg ivóvizet sem lehet kapni, mert nincs jó ivóvíz és nincsenek megfelelő kutak és miután sokkal könnyebb