Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-560

A nemzetgyűlés 560. ülése 1926. évi május hó 26-án, szerdán. 147 Láng János jegyző (olvassa): »5. Rovat. A gödöllői baromfitelep és munkásnőket képző iskola összes kiadásaira 5536 pengő.« Szeder Ferenc! Szeder Ferenc: T. Nemzetgyűlés! Ennél a rovatnál javaslom, hogy a gödöllői baromfitelep és munkásnőket képző iskola összes kiadásaira a fenti rovaton előirányzott 5536 pengő emeltessék fel 10.000 pengőre. Ez a tétel a tavalyi költségvetésben ugyanilyen összeggel szerepel. Én nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy mindenütt, ahol annak csak a lehetősége megvan, a szakértelmet fejleszteni és nevelni kell. Itt, amint a tétel mondja, munkásnőket képző iskolával állunk szemben. Ezt én sokkal jobban dotáltnak szeretném látni, mert szeretném, ha ezt a szakértelmet nemcsak szórványosan kapnák meg azok, akik megszerezni akarják a baromfitenyésztés terén is, ami a mezőgazdaságnak egyik ága, hanem lehetőség adatnék minél több és minél nagyobb számban olyan szakértőknek kiképzésére, akik ezt a szakértelmet a nemzetgazdaság, az ország gazdasága szempontjából eredményesen fel fognák használni. Engem az a gondolat vezetett, mikor javaslatomat előterjesztettem, hogy ezt a szakértelmet hathatósabban fejlesszük és ennek a szakértelemnek kifejlődését hathatósabban elősegítsük és lehetővé tegyük. Épen azért kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy javaslatomat elfogadni méltóztassék. Elnök: Kivan még valaki szólni? (Senki!) Ha szólni senkisem kivan, a vitát bezárom. A minister ur kivan nyilatkozni. Mayer János földmiveiésügyi minister: Teljesen egyetértek Szeder Ferenc t. képviselőtársammal abban, hogy a baromfitenyésztés fejlesztésére szintén kiváló gondot kell fordítani. Ha külkereskedelmi mérlegünket nézzük, azt kell látnunk, hogy olyan jelentős tétel az, amely ezen a címen a külkereskedelmi forgalomból származik, hogy ennélfogva megérdemli ez a cím, hogy minél behatóbban gondoskodjunk arról, hogy a fejlesztés szempontjából is megtegyük a magunk kötelességét. 29 milliárd koronát fogok kapni, mint emiitettem, az állattenyésztés fejlesztésére, ez összegből baromfitenyésztés fejlesztésére is fogok bizonyos összeget fordítani. És épen a gödöllői baromfitenyésztés beruházásaira és fejlesztésére is nagyobb összeg fog rendelkezésemre állni. Kérem épen ezért a t, Nemzetgyűlést hogy az eredeti tételt érintetlenül méltóztassék meghagyni. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom, következik a határozathozatal. Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatik-e a tételt eredeti szövegében elfogadni szemben Szeder Ferenc képviselő ur módosításával, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a rovatot eredeti szövegében fogadta el, Szeder Ferenc képviselő ur módosítása tehát mellőztetett. Következik a 6. rovat. Láng János jegyző (olvassa): »II. Állatnevelés. 6. Rovat. Személyi járandóságok 30.133 pengő.« Elnök: Meg nem támadtatván, elfogadtatott. Láng János jegyző (olvassa): »7. Rovat. Dologi kiadások 228.212 pengő.« Elnök: Meg nem támadtatván, elfogadtatott. Láng János jegyző (olvassa): »8. Rovat. Gazdasági kiadások 592.935 pengő.« — Szilágyi Lajosi Szilágyi Lajos: T. Nemzetgyűlés! Nagyon örülök, hogy az igen t. pénzügyminister ur momentán a tárgyalásnál jelen van, mert felszólalásom egy része az igen t. pénzügyminister urnák azt a törekvését érinti, hogy minden »be, be az állampénztárba« és minden be az álpénztár feneketlen örvényébe. Feltűnik nekem ennek a rovatnak szerény dotálása, feltűnik az, hogy mindössze 592.935 pengő van előirányozva. Ezt a csekély összeget annak tulajdonítom, hogy itt bizonyos bevételek nem folytak be, pedig a bevételek bekövetelése tekintetében a pénzügyminister ur és a pénzügyi hatóságok meglehetős rigorózusan járnak el akkor, mikor egyszerű, szegény, gyenge adófizetőképes adóalanyokról van szó. Az 1913. évi XIII. te. értelmében 4'5%-át a kölcsönös fogadásokra,vagyis a totalizatőrre feltett összegeknek az állampénztárba kellett volna beszállítani, mert az idézett törvény értelmében »azt ott alapszerüen kezeltetik és az a földmiveiésügyi minister ur által kizárólag a lótenyésztés emelésére fordittatik. Az alap állásáról a földmiveiésügyi minister ur évenkint a költségvetés beterjesztése alkalmával a törvényhozásnak előterjesztést tesz.« T. Nemzetgyűlés! Megállapítom, hogy az igen t. földmiveiésügyi minister ur a költségvetés beterjesztése alkalmával ennek a kötelezettségének eleget nem tett, (Gaal Gaston: Egyik, mint a másik!) a lótenyésztési alapról el nem számolt. Ebben a tekintetben elibénk semminemű képet nem tárt, die viszont tegnapi felszólalásában oda nyilakozott a földmiveiésügyi minister ur, hogy a Lovaregylet ezt a pénzt, amely az állampénztárba kellett volna, hogy befolyj

on, nem fizette be, hanem a Lovaregylet ezt részben vagy egészben levonta, — a füidmivelésügyi minister ur ezt a kifejezést használta. (Mayer János földmiveiésügyi minister: Dehogy használtam !) — hát visszatartotta. (Mayer János földmiveiésügyi minister: Miért nem mondják, hogy ellopta!) T. földmiveiésügyi minister ur, vagy azt a kifejezést méltóztatott használni, hogy levonta, vagy hogy visszatartotta. Ha jól emlékszem, tényleg azt mondta a minister ur, hogy a Lovaregylet ezt az összeget visszatartotta és nem fizette be. Akár az egyik, akár a másik kifejezést méltóztatott is használni, a lényeg az, hogy a Lovaregylet nem fizetett, a lényeg az. hogy a totalizatőr-bevételieknek 4;5°/V-a az állampénztárba nem folyt be. (Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon.) Az igen t. pénzügyminister urat ez nem ingerli, ez nem bosszatja, belenyugodott, (Bud Jénos pénzügyminister: Biztos ebben a képviselő ur!) hogy nem folyt be, a földmiveiésügyi minister ur pedig tegnap egész könnyen siklott át a kérdésen és azt mondj a, hogy visszatartotta a Lovaregylet s mikor, mi emiatt felszisszentünk az ellenzéki oldalon, hogy ez hogy lehetséges, azt a választ kaptuk, hogy a Lovasregylet mostani pályája fentartására, vagy a pályahelyreállitása, vagy a pályamunkálatok befejezése céljából tartotta ezt vissza. Érdekes, hogy erre a megjegyzésre is megadja a választ maga az 1913 : XIII. te, mert hiszen azt mondja, hogy a totalizatőr-bevételeknek 6%-a a versenyt rendezőknek pélnztára javára, még pedig a totalizatőr kezelésével járó költségekre, a versenypálya fentartására és versenydíjak kitűzésére fordittatik, tehát a 6%-ot az állam, a törvény alapján hagyja meg Lovaregyletnék ezekre a célokra. A további 4'5% az államkasszáé: annak be kellett volna oda folyni és már fel is kellet volna azt használni, még pedig kizárólag — határozottan megvan mondva a törvényben — a lótenyész-