Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-556

 nemzetgyűlés 556. ülése 1926. a nagy népbetegségek ellen való küzdelmet ugy, amint eddig is tette, fokozottan, mindig nagyobb hatállyal fogja fejleszteni. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a Ház minden oldalán. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Kühne Lóránt! Kühne Lóránt: T. Nemzetgyűlés! A tegnapi nap folyamán az általános vita során a tuberkulózis elleni küzdelemnek nagy és nemzetmentő jelenségét a Ház minden oldaláról nyomatékosan hangsúlyozták. Ha meggondoljuk, hogy még ma is a magyarságunk 20 és 24 év közötti néprétegére vonatkozólag a tuberkulózis általi halálozási arányszám 4-01 ezer lélekre számítva, ugy fel kell ismernünk, hogy ebben a nagy és fontos kérdésben minden percnyi várakozás ezer veszélyt rejt magában. Engedtessék meg nekem, hogy ezen, a lehető legrövidebbre fogott általános megjegyzéseimmel kapcsolatosan a mélyen t. minister ur figyelmét felhívjam a tuberkulózis elleni küzdelem fokozottabb támogatására a közigazgatásilag egyelőre egyesitett Győr-, Mosón- és Pozsonyvármegyékben. Ezt a fokozottabb küzdelmet elsősorban a nyugati határszélnek klimatikus és hidrográfiai viszonyai teszik indokolttá, amelyek a tuberkulózis továbbterjedését úgyszólván elősegítik. Ezt a küzdelmet azonban fokozottan indokolttá teszi az a körülmény is, hogy az ország nyugati határszé lén arra kell törekednünk, hogy a politikai határ ne jelentse egyúttal a kulturális határt is. (Ugy van! a középen.) A közigazgatásilag egyelőre egyesitett Győr-, Mosón- és Pozsonyvármegyékben feltétlenül szükséges volna egyrészt tüdőbeteggondozó intézetek, úgynevezett dispensaire-k létesitése járó betegek számára, nemkülönben — és ezt különös nyomatékkal vagyok bátor hangsúlyozni — egy modern tüdőbeteg-pavillon létesitése a magyaróvári Karolina-kórházzal kapcsolatban. Különösen ez utóbbira vagyok bátor nyomatékosan rámutatni. A szükséges előmunkálatok megtörténtek, a tervek megvannak és a minister ur vonatkozó leiratában örömmel vette tudomásul, hogy a közgazdaságilag egyelőre egyesitett vármegyék ezzel a tervvel foglalkoznak. A minister ur a legteljesebb megértéssel tudomásunkra hozta, hogy nem fog észrevételt tenni a vármegyei törvényhatóság olyan értelmű határozatának jóváhagyása ellen, amely az erre a célra felvett kölcsön egy része törlesztési részletének és kamatainak a kórház költségvetésébe való beiktatását fogja kimondani. Én arra kérem a mélyen t. minister urat, hogy ennek a tüdőbeteg-pavillonnak létesítését egy állami segély engedélyezésével és folyósításával tegye lehetővé, mert attól kell tartanunk, hogy egyedül egy kölcsön felvétele, nemkülönben a városnak megígért és minden bizonnyal bekövetkező pénzbeli hozzájárulása nem fogja e kérdés kedvező megoldását lehetővé tenni. Az erre a tüdőbeteg-pavillonra vonatkozó terveket és műszaki leírásokat a vármegye alispánja már beterjesztette a népjóléti minister úrhoz és én arra kérem a minister urat, hogy amidőn ezeknek a terveknek felülbírálására, nemkülönben pedig

r az állami hozzájárulás mérvének megállapítására kerül a sor, a minister ur legyen szíves és az ország nyugati határszélére való tekintettel e kérdés iránt tanúsítson szeretetet és megértést. (Helyeslés jobb felől és a középen.) Melyen t Nemzetgyűlés! Az ország nyugati határszélének kulturális és ennek keretéévi május hó 20-án, csütörtökön. 7 ben közegészségügyi meg'erősitését és fejlesztését azért tartom szükségesnek, mert a megszállott Burgendandban Ausztria részéről úgyszólván egy osztentativ kulturtevékenység észlelhető. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Csak arra vagyok bátor rámutatni, hogy annak a Fertő-tónak partján, amelynek vidéke a magyar impérium alatt egy sivatag jellegével bírt, ma fürdőhelyek létesülnek és érdekében az osztrák kormány minden lehetőt megtesz. Mi, akik Nyugat-Magyarországon élünk, bizonyos aggodalommal tekintjük ezt a jelenséget. (Propper Sándor: A vörös Ausztria!) Azt hiszem azonban, hogy igen fontos, hogy ezt a fokozott kulturális tevékenységet Ausztria részéről ne csak tudomásul vegyük, hanem a versenyt vele fel is vegyük. (Ugy van! Ugy van! — Propper Sándor: A vörös Ausztria!) Nagyon kérem a mélyen t. minister urat, legyen kegyes ezt a kérdést megértéssel és szeretettel kezelni. Azt hiszem, a nemzetgyűlés osztatlan megértésével találkozom akkor, amidőn azt mondom, hogy a nyugati határszél ilyen megerősítése nemcsak parciális érdek, hanem mindent átfog'ó nemzeti érdek is, mert a Nyugattal állunk szemben és eminens érdekünk, hogy a politkai határ ne jelentsen egyúttal kulturális határt is. Kérem a minister urat e kérdés mielőbbi elintézésére és arra, hogy e tekintetben szeretetet és megértést tanusitöon. (Általános, élénk helyeslés.) Elnök: Szólásra következik! Forgács Miklós jegyző: Propper Sándor! Propper Sándor: T. Nemzetgyűlés! Kühne Lóránt és Lukács György képviselőtársaim meg fognak nekem bocsátani, ha olyasvalamit fogok mondani, ami reájuk nézve nem kellemes és ami talán őket némelyek szemében kompromittálni fogja. Én t. i. Lukács György képviselőtársunk előadásának minden mondatát aláírom és aláírok igen sokat abból is, amit Kühne Lóránt képviselőtársunktól hallottunk. Lukács képviselőtársunk statisztikai adatait nem akarom bővíteni és nem akarom színezni _ Azok önmagukért beszélnek. Konzekvenciájuk pedig valóban az volna, hogy a népjóléti tárca költségelőirányzata arányban álljon a szükségletekkel és a követelményekkel. A népbetegségek elleni védekezés, az én szerény felfogásom szerint, ma az állam legelső kötelessége volna. (Farkas István: Legelső nemzeti érdek!) A népjóléti tárcát minden más hatalmi tárcának elébe kellene helyezni és a hatalmi tárcák költségvetésének az erőteljes fejlesztése helyett igen alaposan fel kellene duzzasztani a népjóléti tárca költségvetését. Mert nemcsak a tüdővész pusztít, hanem a venereás betegség, (Malasits Géza: Az alkoholizmus!) a gyermekbetegségek, a görvélykór, a sápkór. Hiszen, ha valaki beletekint a statisztikákba vagy látja magát az életet, amely sokkal inkább mutatja a helyzetet, azt kell látnia, hogy egy hanyatló társadalom él itt ma Magyarországon. (Farkas István: Degenerálás folyik itt Magyarországon!) Hanyatlás következett be, amelynek szomorú következményeit egyelőre ma statisztikai számokban, a társadalom betegségében látjuk elvétve, amely azonban — miután folyamat — nem érlelődött még meg egészen. Én nagyon félek attól, hogy néhány esztendő múlva, e folyamat megérése után, megdöbbenve fogunk megállani egy olyan jelenség mellett, amelyen akkor talán már nem is lehet segíteni. A népbetegségek elleni védekezésre a nép* jóléti tárca felvesz 500.000 pengőt; J925-ben va-