Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.
Ülésnapok - 1922-556
$ A nemzetgyűlés 556. ülése 1926. lamivel kevesebbet, 1925-ben és 1926-ban, azt hiszem, 300.000 pengőt vett fel. Van tehát egy igen jelentéktelen, kicsiny plusz, amelyet a népjóléti minister ur olyanképen indokol meg", hogy (olvassa): »Az emelkedés indoka ugyanaz, mint amely a fertőző betegségek elleni védekezés rovatnál előadatott. Évente 15 beteggondozó intézet felállitása szükséges s ezenfelül a lues elleni küzdelem szervezése céljából statisztikai felvételeket kell kósziteni. amely munkálatok költségeiről gondoskodnom kellett.« — mondja a népjóléti minister ur. Én azonban kételkedem abban, hogy ez a szerény előirányzat elegendő legyen még ehhez a vérszegény programúihoz képest is. Ha pedig a minister ur azt mondja, hogy fedezet nélkül hiábavaló dolog javaslatokat tenni- akkor én leszek bátor a fedezet kérdését is érinteni és rámutatok arra, hogy a hirhedt Bacher-féle 20 milliárd — pengőre átszámítva 16 millió pengő, ennek a tételnek egy része elégséges volna igen bőséges szociálpolitikára és a népbetegségek ellen való védekezésre. Méltóztassék megengedni, hogy ezeknek a Bacher-féle milliárdoknak és ennek a túlságosan sovány népjóléti előirányzatnak egymáshoz való viszonyátegyetlen képben rajzoljam meg, (Dréhr Imre előadó: A pénzügyi tárcánál tessék megcsinálni!) A nemzetközi kapitalizmus kitátotta a száját, hogy megkapja azt a differenciát, amelyet a nemzetközi kapitalizmusnak egy markáns magyar képviselője a chikagói börzén szerencsétlen játékával elvesztett. Erre a magyar kormánynak rögtön akadt 200 milliárdja, 16 millió pengője, ellenben a népbetegségek ellen való védekezésre egy kerek esztendőre... (Vass. József népjóléti és munkaügyi minister: A 200-nak egy negyedrészét adta kölcsön! Tessék ezt tudomásulvenni!) Ez is elég volna, a szociálpolitikához, t. minister ur. T. Nemzetgyűlés! A másik fedeizeti lehetőség volna talán a Nemzeti Munkavédelmi Hivatal megszüntetése, amiely szintén súlyos milliókba kerül az államnak, amelynek azonban semmi mais célja nincs, (Farkas István: Mint kitartani embereket!) mint egy politikai sine cura-testületet fentartani, ahol az elhelyezkedett embereknek talán a politikai álláspontját, vagy a politikai szolgálatait honorálják, mert ez a Nemzeti Munkavédelmi Hivatal soha, sehol semmiféle tevékeny, hasznos munkát nem végzett és nem is végez a jövőben sem. Nem látjuk őket soha, amikor szükség lett volna reájuk, pl. hogy csak egyet emlitsek, nem láttuk a Nemzeti Munkavédelmi Hivatal embereit a békési árviz mentési munkálatainál sem. Ezt a költséget szépen át lehetne ruházni népjóléti eélolklra és azokat az erős fiatalembereiket termékeny munkára lehetne beállítani. Valamikor a pénztárak is foglalkoztak prophilaxissal és ez a magyarázata annak, amit Lukács György igen t. képviselőtársunk felhozott, hogy a városi lakosság egészségügyi viszonyai kedvezőbbek a falu népességének egészségügyi viszonyainál. Sajnos, ma már a pénztárakra sem liehet számítani, mert a pénztáraik maguk ismerik be. hogy tehetetlenek a népbetegségek elleni védekezésnél. (Vass József népjóléti- és munkaügyi minister tagadólag int.) Ne méltóztassék nem-et inteni, t. minister ur, rögtön föl fogom olvasni a pénztár Mentését és dezavuálni leszek kénytelen a minister urat. (Vass József népjóléti- és munkaügyi minister: Kérem, tessék!) Az országos pénztár 1924. évi jelentésében szószerint a következők állanak a népbetegségek elleni küzdelmek címe alatt (olvassa): »A tuherkulótikus megbetegedések rohamos, évi május hó 20-án, csütörtökön. nagyarányú fejlődésével széniben az elmúlt válságos években a pénztári intézmény is úgyszólván tehetetlen volt (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Tehát »úgyszólván« tehetetlen volt!) és csak a rendes segélyezés keretén belül foglalkozhatott a tüdőbetegékkel. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Ugy van!) A táppénz, gyógyszer és orvosi segélyen kivül a csekély számban rendelkezésre álló üdülők, szanatóriumok és kórházaik szolgálták még a népbetegségek, kiváltképen a tüdő vész elleni küzdelem nagy célját; ezeken a helyeken azonban a fenti okból — amint ezt szomorúan tapasztalnunk kellett — az üdülő- és gyógyintézeti elhelyezésre váró'k félét sem lehetett elhelyezni, illetve, ha később sorra is kerültek volna, a bekövetkező téli idő s még inkább a hosszú várakozás már megritkította soraikat s az igy maradtak már csak a következő esztendőben, a melegebb időszak beálltával jelentkeztek ismét beutalásra. Addigra azonban már jelentékenyen rosszabbodott a 'beteg állapota, nem egyszer az alacsony bérosztályu segélyezésben ^ elszenvedett nélkülözés, még többször a munkábaállás, túlerőltetés és az egészségtelen pusztitó életmód következtében, családjukat pedig időközben szintén fertőzték.« T. Nemzetgyűlés! A pénztár tehát, amely ma két kormánybiztos és a népjóléti minister ur fenhatósága alatt áll (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Többet tesz, mint tett az autonómia idején!) kénytelen^ a saját maga működéséről egy ilyen jelentést kiadni és egy ilyen csődbejelentést a nyilvánosság elé bocsátani. T. Nemzetgyűlés és t. minister ur, hogy a pénztár mikor tett többet, most-e, vagy az autonómia alatt, erre az illető címnél leszek bátor még reflektálni, (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Nagyon helyes. Majd kontrolláljuk!) mert a házszabályok nekem erre módot most nem adnak. Itt csak azt akarom dokumentálni, hogy az ipari réteg is minden lehetőséget elvesztett most már s a Pénztárak nincsenek abban a helyzetben, hogy az államfeladatok egy részét vállalják ós elvégezzék. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Ez nem felel meg a valóságnak!) T. minister ur! Itt épen ebben a pillanatban olvastam fel a minister urnák a Pénztár jelentését, (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Az 1924. évi jelentést és mégis azt méltóztatik mondani, hogy ebben a pillanatban!) Ujabb jelentés azonban nincs, t. minister ur. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Ne tessék akkor azt mondani, hogy ebben a pillanatban! Szóval, nem felel meg a valóságnak. — Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) T. minister ur, hogy ha szép szavakkal el lehetne intézni ilyen súlyos kérdéseket, akkor nem volna okunk a panaszra. (Vass József: De valótlan állításokkal sem lehet!) Szép szavakkal és vitatkozó készséggel nem lehet ezeket a súlyos szociálpolitikai kérdéseket elintézni. (Vass József: Ügy van! Tökéletesen igaz! De valótlan állításokkal sem lehet!) Én felolvastam a t. minister urnák a jelentést és meg fogja látni, hogy a következő esztendők jelentései se fognak egyebet mondani. Kéthly Anna t. képviselőtársam egy túlságosan szerény javaslatot tett, 2 millió pengőt javasolt felvenni a népbetegségek elleni küzdelemhez, akkor, amikor tudjuk, hogy ez sem áll arányban a szükségletekkel és követelményekkel és én ugy érzem valahogyan, hogy még ez a szerény javaslat is kilátástalan. Egészen bi:
