Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-559

112 A nemzetgyűlés 559. ülése 1926, vizveszedelemről ugy beszélnek, mint amely kérdés csak az ártéri birtokosokat érinti. Tény az,, hogy itt öt helyen történt árvizszerencsétlenség. Tény az, hogy részint a gyors hóolvadásből keletkeztek ezek, részint pedig jégtorlódások okozták ezeket az árvizekéit. Ellenben annyi bizonyos, hogy jól megmunkált területek, tanyákkal sürün beépített területek pusztultak el, nemcsak Békés- és Biharmegyében, — mert hiba, hogy mindig csak ezekről a területekről beszélnek az emberek — hanem a Tisza és a Bodrog partjain és mellékfolyóiknak vidékén, valamint a borsodi és a bodrogi nyílt árterületen és a Szamos, a Tisza és a Tur közén is jelentékeny károkat okozott az árviz. (Ugy van! a jobbfelől.) T. Nemzetgyűlés! Ugy hiszem, hogy nekünk ezek az események kötelességünkké teszik, hogy az okokat kutassuk. Kötelességünkké teszik, hogy fontolóra vegyük, miként lehet megvédeni az országot attól, hogy megismétlődjenek az árvizveszedelmek. És ha itt arra gondolunk, — amit már Buday Dezső t. képviselőtársam is szóvátett — hogy Magyarország ezideig meglehetősen kivette a maga részét az árvizekből és elsőrangú árvízvédelmi berendezkedéseket csinált, ezekre büszkék lehetünk még akkor is, ha más nemzetekével öszszehasonlitjuk őket. Ez tényleg igy van. Ámde az uj, változott viszonyok, az uj határok' és csonka Magyarország jelenlegi határai folytán nekünk most egész más szempontokból kell újra berendezkednünk. Annyi bizonyos, hogy ezidő szerint ugy vagyunk, hogy egyszerre csak nyakunkon az árviz. Annyi bizonyos, hogyha szomszédaink akarják, mint az ürgéket kiönthetmek bennünket erről a területrőlmert csonka Magyarországnak legnagyobbrészben csak az a területe maradt meg, amely valamikor hajdan vízzel boritott terület volt. Tény az, hogy nem kapunk értesítéseket, vagy ha kapunk is, nem kapjuk meg idejében az értesítéseket vagy pedig ezek az értesítésiek nem megbízhatóak. 1924 április 16-án Romániával Bukarestben — mint nagyon jól méltóztatnak tudni — egy egyezményt kötöttünk. Mikor utána néztem annak, hogy ez az egyezmény mennyiben véd meg az árvizveszedelem ellen, őszinte sajnálattal láttam, hogy ennek a bukaresti egyezménynek az értéke nagyon is problematikus, mert az oláhok ebben a szerződésben a mi irányunkban csak azt vállalták, hogy árvizveszedelem esetén a gyulafehérvári, aradi. kisjenői, borosjenői, tenkei, csúcsai, nagyváradi, margittai nagymajtényi, szatmári és dési vízállásokat táviratilag közlik velünk, illetőleg közlik a budapesti országos vízépítési igazgatósággal. Nyilvánvaló tehát, hogy a nevezett helyekről bizonyos vízállásokat és csak árvízveszedelem esetén közölnek, vagyis ők mondják meg azt. hogy mikor érzik az árvizveszedelmet, s mikor áll be az a kötelezettségük, hogy bizonyos vízállásokról bennünket sürgönyileg értesítsenek, s még ekkor is ez az értesítés nem a veszélyeztetett helyekre megy először, hanem az értesítés először Budapestre, az Országos Vízépítési Igazgatósághoz jön és csak annak intézkedése folytán megy tovább. Egyetlenegy közvetlen értesítés van, amennyiben kötelezettséget vállaltak arra, hogy a Fehér-Körösnek a honctői vízállását a gyulai folyammérnöki hivatallal közvetlenül tudatják. T. Nemzetgyűlés! Az ilyen tudósításoknak vajmi csekély értékük van. Az ilyen tudósítás csak ugy ér valamit, ha közvetlenül azonnal kapják azt az érdekeltek és nemcsak akkor, amikor a hullámok tetőznek, szóval a vízállás a legmag*asabb, hanem már idejében kapnak évi május hó 25-én, kedden. értesítést az árhullámnak megindulásáról, szóval a veszély fenyegetéséről. (Ugy van! Ugy ùan!)

r Amint hallom, szomsziklaink közül az osztrákok és a távolabibi bajorok kifogástalanul látják el árvízvédelem tekintetében a vízjelző szolgálatot. A csehekről is. azt hallom, hogy azok is, habtár kevésbé pontosan és többnyire hiányosan, de mégis csak adnák tájékoztatást, a románok azonban értesüléseim- szerint gyakran teljesen megfeledkezne k ebbeli kötelezettsiágeikről. Ezek az árvizveszedelmek kell, hogy bennünket foglalkoztassanak és kell, hogy a történtekből levonjuk a tanulságokat. Mint a trianoni béke jóváhagyásának és aláírásának elvi ellensége, első következtetésként csak azt vonhatom le, hogy ezzel a szörnyű szerencsétlenséggel rendkívüli és egyúttal szomorú bizonyítékot kaptunk arra, hogy békedelegációnk érvelése mennyire komoly, helytálló és indokolt volt, amikor görcsösen ragaszkodtunk Magyarország természetes határainak fentartásáihoz. (Ugy van! Ugy van!) Ha ez igy van, s most bizoiiyitékokat kaptunk, kovetkeznek a kormány kötelezettsége: egy elvi tiltakozás bejelentése az ellen, ami itt történt, következnék az, hogy a kormány részéről jegyzék intéztessék oda, ahova kell és következnék a kormány részéről egy nagy propaganda a trianoni béke tarthatatlanságának bebizonyitására az árvízveszélyek miatt. (Ugy van! Ugy van!) Elismerem, hogy az igen t. kormánynak az elmúlt hónapokban belpolitikai nehézségei voltak. Sajnos, sokan nem látták be azt, hogy épen amikor ilyen helyzetbe jutott a kormány, amikor erélyesen kellett volna fellépnie a románok ellen, akkor nem lett volna szabad gyengíteni a kormányt, (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) de sokan belpolitikai, sőt pártpolitikai szempontokat toltak előtérbe akkor, amikor ilyen o'rszágos jelentőségű kérdésről volt szó. Levonom azt a tanulságot ebből az árvizveszedelemből, hogy szomszédainktól nem várhatunk semmit. Állandó vízügyi ,és műszaki bizottság ide-oda bukaresti egyezmény ide-oda: nem bízom bennük és nem várok tőlük semmit sem, még akkor sem, ha irásbelileg kötelezik magukat, hiszen a kisebbségi érdekek védelménél is írásban kötelezték magukat, hiszen a határkiigazitások kérdésében is volt nekünk a francia ministerelnöktől egy kísérőlevelünkMindezek tehát nem érnek semmit és nem nyugtatnak meg engem, ellenkezőleg számítani kell ebben a tekintetben a legrosszabb, a leglelkiismeretlenebb gonoszságra, olyan gonoszságokra, amelyek normális időkben casus belli-k volnának, sajnos, azonban mai helyzetünkben nem tudunk ezekből casus belli-t csinálni, tehát segítenünk kell magunkon ugy, ahogy tudunk. Ebben a tekintetben, ahogy én vagyok tájékozva és ahogy az idevágó tanulmányokat átólvasg-atíani, azt látom, hogy védgátaink megerősítését kérik mindenütt, f ahol annak szüksége a szakértők szerint ^beállott, bizonyos községek számára pedig r egész vársáncokhoz hasonlóan körgátak felépítését tartják szükségesnek maguk a szakértők is, mert hogy bizonyos községek nem estek teljesen áldozatául a téli árvizveszedelemnek, ez tisztán annak tulaj donitható, hogy a régi időkből a véletlen folytán a régi Körös-töltés megmaradt s ez meglévén, csekély átalakításokkal az ár>űzveszedelem gátjaiul fel tudták azt használni. Mondják még a szakemberek, hogy az élesebb kanyarulatokat és az esésben mutatkozó holt szögeket ki kell küszöbölni mindé-