Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-559

A nemzetgyűlés 559, ülése 1926. évi május hó 25-én, kedden. 105 még van érré a kérdésre vonatkozóan a statisztikám, de az idő nagyon rövid és még több mondani valóm van, úgyhogy csupán azt kivánom megállapítani, hogy az iparosok, bányászok, kereskedők és hivatalnokok — mert ezeknek a statisztikájával is rendelkezem — nem veszítettek annyit, mint épen a mezőgazdasági munkások. Ez minden tekintetben indokolja, hogy a mezőgazdasági munkások védelmére minden tőlünk telhetőt elkövessünk. Intenziv nemzetvédelmi politikát kell követni, mert kétségtelen, hogy ha a megmaradt népünkről nem gondoskodunk a legnagyobb mértékben, ha testi és lelki javaikban nem istápoljuk őket, akkor itt Magyarországon nem lesz feltámadás. Szomorú, hogy ezekkel az adatokkal szemben olyan megállapításokat is kell tennem, amelyekért a felelősséget különben vállalom, mert hivatalos statisztikai adatok alapján fogom felsorolni az adataimat, mely megállapítások azonban azt igazolják, hogy Magyarországon a földbirtoklás eltolódása veszélyes mértéket öltött. Egy statisztikára hivatkozom 1839-ből; arról az időről beszélek, amikor Nyíregyházán és Debrecenben még egyetlenegy zsidó sem volt. Tiz évre rá következőképen alakult a népszámlálás: Tiz év múlva Mármaros megyében 7650, Ugocsa megyében 1419, Szatmár megyében 6943 és Szabolcs vármegyében 8889 zsidót számlátak össze. Ezeknek még ebben az időben abszolúte semmi földbirtokuk nem volt. Méltóztassanak megengedni, hogy ezzel szemben a hivatalos statisztikai adatok alapján csak egyetlenegy vármegyével, Szabolcs vármegyével foglalkozzam és az 1925. évi statisztikai adatok közül a következőket soroljam fel: Az 1840—45-ös esztendőkben Szabolcs vármegyében volt 21 ősi magyar birtok. Ebből a 21 ősi magyar birtokból 20 ősi magyar birtok már nincs a magyarok kezén, — az egyetlenegyről, a huszonegyedikről is számolni fogok. Hát kiknek a kezén van a 20 ősi magyar birtok? Kérem, méltóztassék megnegedni, amikor én nemzetvédelmi politikáról beszélek, (Graeffl Jenő: Egész Szabolcsban nem lehet!) akkor kell ismernünk azt a veszedelmet, amely nemzetünk tekintetében ténylegesen fennáll. A húsz ősi birtokot ma a következők birják (oldassa): »Katz Emánuel 273 kasztrális holdat, Kupfer stein Jakab 385 holdat, Kupferstein Jakabué 116 holdat, Kupferstein Nándor 283 holdat, Stern Jenő 449 holdat, Stern József 345 holdat, Stern Péter 1615 holdat, Rosenthal Ferenc 249 holdat, Blau Pálmái 255 holdat, Fodor Jenő 718 holdat, Fülöp Mór 230 holdat, Glanz Mi'ksá 305 holdat, Galla Ignác 300 holdat, Perlstein Hermann örökösei 464 holdat, Lichtmann Samu 142 holdat, Reismann Sándor 532 holdat, Grosz Miksa 116 holdat, Lichtmann Meyer 280 holdat, Löwi Kálmán 234 holdat, Propper Ignác 115 holdat, Roth Ferenc 167 holdat, Ungar Béla lés Ernő 200 holdat, Bhrenreich Lajos 467 holdat. Grosz Meyer örökösei 258 holdat, Propper Sámuel 306 holdat, Goldstein Mózes örökösei 463 holdat, Litíhtmiann Ferenc 117 holdat, Lichtmann Lajos 507 holdat, Lichtmann Meyer 157 holdat és Kron Ignácné 1369 katasztrális ihoMiat bírnak ebből a húsz ősi birtokból.« A huszonegyedik birtoka (gróf Vay Tibor és Gáboré; ezt az 1634 katasztrális holdat hosszú 'bérlet alapján Perlstein Testvérek birják. (Paíay Tibor: Hol van ez, kérem?) Szabolcs vármegyében; előrebocsátottam. (Patay Tibor: Az egész megye? — Graeffl Jenő: Nem az -egész megye* csak egy része!) Méltóztassék elgondolni, hogy ha így végig-járunk az egész >an, miként fog alakulni ez a kérdés. Méltóztassék megengedni, hogy a szabolcsi töblbi birtoknak bérletére vonatkozólag egészen röviden csak pár adatot hozzak fel. Például LicMmann Jenő ás Meyer bérelnek 818 holdat, Klein Samu 284 holdat, Fried Sándor 234 holdat, Klein Rudolfné 570 holdat, — kihagyok sokat, csak a nagyobbakat mondom — Grünberg Lajos 720 holdlat, Klein Hermann 246 boldat. Csillag Hermann 862 holdat, Adler Géza 133 íholdat, (Viczián István: Ez a fehér terror!) Goldstein Ignác 1005 holdat és Hartstein Ernő 1542 katasztrális holdat. így néz ki Szabolcs vármegye. Méltóztassék a statisztika alapján végigmenni egész Magyarországon és épen ilyen elszomorító képet méltóztatnak találni. (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Az igen t. szociáldemokrata párthoz bátran lehetne azt a kérdést intézni: méltóztassék megmondani, hogy tehát kik a kapitalistáik? Nagyon egyszerű a válasz: ugyanazok a kapitalisták, akikkel ők a legnagyobb egyetértésben Magyarország politikai életében együttműködnek. (Ugy van! jobb felől. — Viczián István: És a fővárosnál együtt választottak!) A bevándorlások nagyrészt Galíciáiból, Lengyelországból, továbbá Sziléziáhtól történtek. Hiszen régebben helyesen mondták, hogy Polyákországból meg Sléziából jönnek a bevándorlók, mert innen ered a sok Pollák-Pollakovics meg Schlésinger-név. Ez komoly dolog, igenis, innen eredtek ezek a nevek. T. i. II. József császárnak volt egy pátense, amellyel utasította ezeket a zsidókat arra, hogy a maguk nevét németre változtassék, mert a felvétel alkalmával rem voltak képesek embereink róluk katasztert csinálni. Akkor az vált divattá, hogy földrajzi neveket vettek fel és aki Polyákországból jött, az Pollák, PoUakovics, aki pedig Sléziából jött, az Schlesinger nevet vette fel. Ez históriai tény, ez igy van. Ezek hiteles statisztikai adatokon nyugvó objektiv megállapítások, amelyek arra késztetnek engem, hogy féltsem nemzetemet, féltsem nemzetem faji tisztaságát az elzsidósodástól. Kiváló tudósok állapították meg, hogy csak a fajtiszta népekből erednek kiváló nagy emberek, a vérkeveredés mindig korososodáshoz visz. Én fajtisztán szeretném nemzetemet megtartani és féltve-féltem nemzetemet egy olyan természetű keveredéstől, amely a magyar nép kiváló fajiságát hovatovább meg fogja szüntetni. A magyar faj büszke lehet minden téren, a magyar faj Petőfit, Munkácsyt hozott a világra, igen kevés kultumemzet van, amely ilyen nagyságokkal dicsekedhetik, mint Petőfi és Munkácsy. (Graeffl Jenő: Nem volt egyik sem fajmagyar!) Fajmagyar volt; tessék elolvasni Petőfi költeményeit, akkor meg méltóztatik látni, hogy minek tartotta magát: kurucmagyarnak. A földmivelésügyi tárca költségvetésénél méltóztassék megengedni, hogy egy észrevételt tegyek. A földmivelésügyi tárca kiadási tétele 25,726.856 pengővel zárul, ezzel 4,185.856 pengő bevétel áll szemben. Én nem habozom kijelenteni, hogy ezt a bevételt, gondolva az állam gyönyörű birtokaira és a földmivelésügyi tárca egyéb bevételeire, kevésnek tartom. En azt hiszem, hogy ezeknek a földbirtokoknak intenzivebb kezelése és a költségeknek apasztása kedvezőbb eredményt tudna felmutatni. Feltűnő jelenség, — ami különben minden