Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-559

106 A nemzetgyűlés 559. ülése 1926. évi május hó 25-én, kedden. tárcánál megismétlődik — hogy a tárca kiadási részének csaknem 20%-a a nyugdíjasokra megy. 1925/26-hoz képest a nyugdíjasok számára ez idén 4,382.887 pengő van felvéve a költségvetésben, a múlt évivel szemben 324.873 pengővel több. Én azt hiszem, hogy ez a több kiadás nem azért állott elő, mert újból B-listát szándékozunk csinálni és megint a tisztviselőknek egész sorát elboesájtani, hanem azért, .hogy végre mindnyáj anknak óhajtása érvényesül, hogy a nyugdíjasok is kapják meg a maguk szabályszerint is megérdemelt nyugdíjukat. Azt hiszem, hogy a i'öldmivelésügyi minister ur e tekintetben megnyugtathatna bennünket, hogy a nyugdíjasok számára itt jelentkező többkiadás tényleg a nyugdíjak emelésére fog fordíttatni. Kénytelen vagyok még egy kérdést szóvátenni. Tudniillik a földmivelésügyii tárca beruházási részénél összesen 2,368.720 pengő van feltüntetve. (Forster Elek: Ez ugyancsak sovány!) Ez engem nemcsak abban a tekintetben ejt gondolkodóba, hogy igen csekély összegnek tartom ezt a tárca fontosságához mérten, hanem abban a tekintetben is, mert ugy látom, hogy ez egyszerű kopirozás, ezt az összeget az 1925/26. évi költségvetésből hoztuk át. Már pedig ilyen beruházási igénylést csak megfontolt tervek alapján lehet felállítani, úgyhogy az én nézetem az, hogy nem megnyugtató, hogy per analogiam az 1925/26. évről egyszerűen áthoztuk ezt az összeget az 1926/27. évre. (Forster Elek: Sok meg nem nyugtató van abban a költségvetésben !) Méltóztassanak megengedni, hogy a vízügyi szolgálattal kapcsolatban pár dologra megtegyem észrevételei met. A vízügyi szolgálatnál örömmel látom azt, hogy 120.068 pengővel való emelkedést kell regisztrálnom a inult évi költségvetéshez képest. Kétségtelennek tartom,, hogy ez a több-beruházás az ármentesitéssel, a belvízrendezéssel és majdan esetleg az öntözéssel is kapcsolatos. Ennél a kérdésnél bátor vagyok a t. Nemzetgyűlés figyelmét felhívni, hogy Magyarország a vizrendezés terén az utolsó 70 év alatt Európában a legkiválóbbat és a legnagyobbat alkotta, úgyhogy a mi vízrendezési műveink például szolgálnak ma az összes kulturnemzeteknek. Ennek a vízrendezési műnek kiegészítése, hogy ugy mondjam megkoronázása van küszöbön és én a magam részéről tisztelettel kérem a i'öldmivelésügyi minister urat, tegyen meg e tekintetben mindent, hogy ez a tökéletes és szépen megkezdett anű megfelelően fejeztessék be. A Tisza és mellékfolyói, a Maros és a Kőrös mentén, valamint a Duna völgyében 4 millió katasztrális holdat mentettünk meg a folyók árvizeitől és szereztünk meg a földmivelési kultúra számára. Egy ilyen óriási teljesítmény a legnagyobb mértékben megérdemli azt, hogy további gondozásunk tárgya legyen és hogy garantáltassák ennek a nagy vizi műnek, amely egységes vízrendszeren épült fel, a fenállása. Kénytelen vagyok megállapítani, hogy a trianoni határok meghúzása következtében az elimult szent karácsony ünnepén szörnyű katasztrófa következett el, a volt Aradmegye részein, értem ezalatt a Kőrös árvizét, értem alata Vésztőt, értem alatta azt a körülményt, hogy több százmilliárd vagyonban esett kár. A Dunarbiizotteág részéről is megállapítást nyert, hogy ez tulajdonképen ugy keletkezett, hogy hátbatámadt bennünket az árvíz s az egész dolog nem a mi vízügyi szolgálatunk Mányossá,gán, ármentesitő társulataink mulasztásán múlott, hanem azon, hogy a román hatóságok idejében nem tették meg a kellő intézkedéseiket és igy ez a katasztrofális jelenség hibáinkon, mulasztásainkon kivül állott be és egy hátulról keletkezett árvíz árasztotta ei területeinket. Ez olyan jelenség, amelyet nemcsak mi szenvedtünk meg, hanem azok is, akik, tőlünk ezeket a területeket elrabolták:. Kétségtelen dolog, hogy a Duna-bizottság, amely ennek a kérdésnek rendezésével tartozik foglalkozni, ebben a kérdésben nem tudott rendet teremteni. A vízügyi szolgálat tekintetében a minister urnák oda kell hatnia, hogy a főosztály állandóan figyelemmel kísérje a vizjelző szolgálatot, bár megállapítom, hogy teljesen lehetetlen dolog, hogy ebben a mai szétszakított állapotban árvizbiztonBáeról beszélhessünk. Én egészen más expediensre gondolok. Kétségtelen, hogy Nagy-Magyarország ezt az expedienst 100%-ig hozza, különböző módok és intézkedések lehetőséget nyújtanak arra, hogy vízügyi munkálatainkat ugy terjesszük ki, hogy legalább valamennyire védettek legyünk. Nem tudnám azokat a gondolatokat elfogadni, amelyeket a vizépitési osztály uraitól hallottam, hogy az ideiglenes határokon töltések épittesseneík

h Ezeknek a töltéseknek építését, amelyek a trianoni határok míentén azért emeltetnének, hogy az árvizek hátbatámadásától a magyar területeket megvéddék, ellenzem. Ellenzem pedig azért, mert ezek a gátak rövid pár esztendő alatt mint holt gátak úgysem teljesitenék azokat a szolgálatokat, amelyekért létesíttettek, másodszor és főleg pedig azért, mert ezeket a határokat a könnyenhivő nép nagyon egyszerűen ugy magyarázhatja: no, most már vége Nagy-Magyarországnak, már csinálják az eigátolásokat a határ mentén köröskörül. Ma mindenütt halljuk, hogy az a dülőut, az a mesgye, amely határul szolgál, nemi komoly dolog, hogy az meg nem maradhat, hogy a természet által egybekapcsolt vízrendszert nem lehet darabokra szerteszaggatni anélkül, hogy győző és legyőzött egyaránt bele ne pusztuljon. (Ugy van! jobb felől.) Ha már a vízügyeknél tartok, engedje meg a t. minister ur, hogy figyelmét felhívjam egy körülményre. A vízügyi szolgálatban azt tapasztaltain — illetőleg a költségvetésből az világlik ki, — hogy a vízügyi szolgáilatban a mérnöki karhoz tartozó egyének az V. rangosztály fölé nem emelkedhetnek. Igen t. minister ur, ma, amikor valamennyien abban a hitben élünk, hogy a régli jogászvilágból kiemelkedően a gazdasági élet számára termeljünk mérnököt, gazdát, orvost szóval a gyakorlati élet számára készítjük elő embereinket, amikor ezekhez az emberekhez a legnehezebb problémákat utaljuk, amikor a gazdától, a mérnöktől az ország gazdasági fellendülését várjuk, amikor az orvostól a nemzet egészséges generációjának nevelését várjuk, akkor mostoha elbánás azi, hogy ezeket az előrendü szakemberéket, akiknek ugyanaz az egyetemli képzettségük van, mint a jogászoknak, egy második kategóriába állítjuk és nem nyitjuk meg számukra ugyanazokat az előléptetési lehetőségeket, amelyekkel a jogászok ezidő ezerint bírnak. Én igen kérem a minister urat, hogy a legközelebbi költségvetésben, de általában is méltóztassék elfogadni azt az álláspontot, amelyet tagadásba venni nem lehet, hogy t. i. a gazdasági, a gyakorlati életben foglalatoskodók becsét legalább is annyira kell értékelni, mint amenynylire értékeljük azokat &i igen t. jogász barátainkat, akiknek előléptexését nemcsak, hogy nem irigylem, hanem kivánom is, de viszont követelem a magam részéről azt is, hogy azok