Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.
Ülésnapok - 1922-559
Ä nemzetgyűlés 559. ülése 1926. évi május hó 25-én, kedden. 103 delik, (Ugy van! a jobboldalon és a balközépen.) megrendeli a kapitalista akkor, amikor áruinak árát tartani kívánja. A télen is volt három-négy szénsztrájk, amely specialiter magán viselte a megrendelt sztrájk jellegét. Amikor a szénbányák bejáratánál nagy hegyekben halmozódott össze a szén, amikor a kapitalista szénbárónak teher volt az, hogy a szén ott szaporodik, de viszont a piacon nem helyezhető el, akkor neki igen kedvező volt, hogy többhetes szénsztrájk szerveztessék. Ennek több haszna volt. Először nem kellett a munkásoknak három-négy hétre munkabéreket kifizetni, másodszor el lehetett hitetni a fogyasztó közönséggel, hogy nagy kapkodás van a szénért, mert sztrájk van. Ezek a sztrájkok, amelyek sorozatosan előfordultak a legutóbbi időben, megrendelt sztrájkok és nem a munkásság önvédelmi harca érdekében folytatott sztrájkok voltak, amit a magam részéről tényleg elfogadok és elismerek. ÍRothenstein Mór: Ez egy megrendelt beszéd!) Én, aki a magyar munkásokkal igen hosszú időn át foglalkoztam mesterségemből kifolyólag, — 30 esztendeig dolgoztam magyar munkásokkal — talán kompetens vagyok, amikor azt állitom, hogy a magyar munkásnak nincs párja. Dolgoztam különböző nemzetiségekhez tartozó munkásokkal, szerbekkel, németekkel, oláhokkal, természetesen elsősorban magyarokkal és megállapitom, hogy a magyar munkásnak nincs párja a világon, (Ugy van! ügy van!) Ha földmunkáról, ha kubikolásról, ha aratásról, ha nagy súly emeléséről, ha nehéz teljesítményről van szó, akkor — akár a földön, akár a föld mélyében — a magyar munkás a legelső helyen van. Ezt a nemes és kiváló munkásanyagot eminens kötelességünk megvédelmezni minden megtévesztés ellen és erről a nemes anyagról nekünk feltétlenül gondoskodnunk kell. (ügy van!) Meg kell találni a kormányzatnak a módozatokat arra, hogy az emberek, akik valóban dolgozni szeretnek, dolgozhassanak is. Munkaalkalmakat kell megteremteni. Hiszen abban a tekintetben egyetértünk még a szociáldemokrata párt részéről elhangzottakkal is, hogy munkanélküli segély nyújtása veszedelmes expediens, abban meg abszolúte véve egyetértünk, hogy lehetetlenség, hogy Magyarországon, ebben a még ma is jóltermő országban, amely még ma is minden ember számára megtermi a kenyeret, éhező emberek legyenek. Átérzem és tudom, hogy a segitség módja és lehetősége megvan és e tekintetben a kormányt megint nagyon-nagyon kérem, hogy a munkanélküliség kérdésével behatóan méltóztassék foglalkozni. Amilyen kiváló a magyar munkásember — az egyszerű munkásembert értem alatta, — éppen olyan kiválóak iparosmunkásaink is. A cipők eszi tő ipar és asztalos ipar az egész világon hires. Olyan cipőt, mint Magyarországon, nem tudnak Londonban sem csinálni. Ha a kézművesipart összehasonlítom a külföldi államok kézművesiparával, akkor kétségtelenül megállapithatpm, hogy a magyar munkás veretlen ezen a téren. Még az angol kézműves sem múlja felül a magyar kézművest, nem beszélek természetesen a gyáriparról, amely tekintetben természetesen a nyugati kulturállamok felettünk vannak. Ezeknek a kézműveseknek istápolasa mindenképen nemes feladat. A földbirtokreform kérdésével kapcsolatban bátor vagyok a kormány szíves figyelmét felhívni arra, hogy minden eszközzel azon kell lennünk, hogy a földmunkás megmaradjon a maga földszeretetéiben, még akkor is, ha az földéhség és bizonyos irigység alakjában nyilvánul meg-, mert én mindennél fontosabbnak tartom a mezőgazdasági munkás sorsával való törődést. Én tehát azokat a mezőgazdasági munkáisokat, akik a földosztás során mostohán jártak, továbbra is gondozásomban tartanám. Ezt a kérdést nem tudnám röviden és egyszerűen lezárni, mert ismerem a kérdés nagy jelentőségét és ha csak idézetképen említem fel azt, amit egy nagybirtkos t. barátomtól hallottam, hogy egy gazdasági cselédnek évi eltartása 10 katasztrális hold jövedelmét abszorbeálja — én ugyan a magam részéről ezt a számot nagynak tartom, — mindezek ellenére, szembeállítva azokkal az eredményekkel, amelyek a földbirtokrendezés során mutatkoznak, nem tartom kielégítőnek az itteni eredményeket, amelyek a földbirtokrendezés során mutatkoznak. Két-három hold jutott a legtöbb helyen az embereknek és ezzel a 2—3 holddal nem tudtuk még azt a minimumot sem nyújtani, amit a gazda, a nagybirtokos akar nyújtani a munkásságnak — a cselédeket értem alatta, —• amikor 10 katasztrális hold jövedelmét szánja a cseléd megélhetésére. Ahol még 2—3 hold jutott, ott valamennyíire megnyugvással vették ezt, de igen sok helyen egyáltalában nem jutott semmi. Ezeken a helyeken is tenni kell valamit. Ahol nem volt nagybirtok, közbirtok, szóval nem volt alkalom a földosztásra, ezeken a helyeken is segíteni kell és segíteni is lehet, nemcsak a munkás, hanem az uradalmak érdekében is és pedig lehet segíteni a helyes telenitéssel. (ügy van! a balkozéven*) A helyes telepítéssé] ugyanis el tudom a eselédembert ugy és oda helyezni, ahogyan és ahol az egyszersmind hasznára váljék annak a nagybirtokosnak, akinek földjét megművelni hivatva van. Én tehát az igen t. kormány szíves figyelmét félbiynám arra, hogy ezt a telepítési kérdést méltóztassék napirenden tartani és a lehetőség szerint megoldani, mert ez érdeke a gazdatársadalomnak is. A földbirtokrendezés során 1,200.000 katasztrális holdat osztottak szét. Egészen meglepő, hogy a jelentések értelmében 100.000 katasztrális hold még ma is parlag-on fekszik és nein vétetett igénybe azok által, akiknek juttatták. Keresem az okát ennek a körülménynek, amelyet kétségtelenül igen hátrányos körülménynek kell minősíteni, mert hiszen lehetetlenség, hogy ebben a kicsiny országban, ahol minden talpalatnyi föld drága, 100.000 katasztrális hold parlagon heverjen és azt hiszem, hogy ennek magyarázatát két körülményben kell keresni. Az egyik körülmény az, hogy azokat a kisembereket, akiknek a juttatás történt, nem tudtuk ellátni a szükséges tőkével, ahhoz, hogy ezeket a nekik juttatott területeket üzemben is tart<sálr, De azt hiszem, hogy a másik ok még fontosabb. T. i. én ugy tapasztaltam, hogy egyes nagybirtokos ik, nan érezvén át kellőképen a kérdés fontosságát, a birtoknak a gyengébb részét, nagyon sok esetben a szikes, vizjárta homokos és agyagos részét juttatták oda és a Földbirtokrendező Bíróság ebben a kérdésben nem volt eléggé rigorózus. Ezeket akceptálta és ezek a felel-? 1 : !>-Tűitek kiosztásra. Az ilyen módon való kiosztásnak két értelemben állapítom meg a hátrányát. Az egyik az, hogy akinek juttatott, nem tud vele semmire sem menni, a másik az, hogy a nemzeti vagyon szempontjából ért bennünket kár. Mert ha ezt a 100.000 katasztrális holdat a hozzáérő «-ódának, a nagygazdának kezében hagyjuk meg, aki megfelelő modern mezőgazdasági gépekkel 15*
