Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-547

A nemzetgyűlés 547. ülése 1926. élet, ez igy nem maradhat meg-, ámde akkor, amikor a magyar kormány feje, akinek kezében hatalom és ennek az országnak sorsa van, ezt igy látja és hangoztatja, kérdezem: hol vannak a cselekedetek, amelyek ezt a megítélést követelik. A ministerelnök ur azt mondja, hogy »állandó alig lesz.« Én ez ellen az »alig« szó ellen a leghatározottabban tiltakozom, mert semmiesetre sem semmiféle vonatkozásban nem maradhat a helyzet igy, ahogy most van, tehát ez az »alig« kifejezés olyasvalami, amelyet nem szivesen olvasok a ministerelnök ur beszédében. Azt kérdezi a ministerelnök ur: mi lesz velünk! Valamely más, nagy nemzetektől függő, kérész-életet folytató rabnemzet leszünk-e, — kérdi tovább — belekényszerittetünk valamilyen föderalisztikus államalakulatba vagy pedig képesek leszünk Magyarországot újból tekintélyes, másoktól tisztelt és barátul keresett állammá tennil Könnyű a felelet. A felelet pártkülönbség nélkül nem lehet más, mint az, hogy rab nemzet nem akarunk lenni, kérész-életet folytató nemzet nem akarunk lenni semmi esetre sem, belekényszerittetni magunkat semmiféle államalakulatba hajlandók nem vagyunk; sem föderalisztikus államalakulatba, sem akármilyen néven nevezett államalakulatba kényszer utján belemenni nem akarunk, ellenben képeseknek kell lennünk arra — és az igen t. kormánynak a lehetőséget meg kell teremteni, hogy képesek legyünk — hogy Magyarországot újból tekintélyes, mások által tisztelt s barátul keresett állammá tegyük. (Szabó Sándor: Nemcsak a kormánynak kötelessége! Ez hazafiúi kötelesség!) Ha a t. ministerelnök ur azt mondotta, hogy »uj idők pirosló horizontjain uj viharok jeleit láthatjuk, amelyek könnyen elseperhetik azt, ami van, mint a kártyavárat,« kijelentem, hogy igenis, ezeket a viharokat mi ellenzéki oldalon már régen látjuk, régen jelezzük és régen figyelmeztetjük a kormányt ezekre a viharokra és folyton hirdetjük azt is, hogy ami most van, az csak kártyavár. Igy tehát, ha találkozunk a megítélésben, találkozzunk a t. kormánnyal és többségi párttal a cselekedetekben is. Elvárjuk, hogy ezeket a világios, félre nem érthető, határozott szavakat,^ amelyeket a ministerelnök ur a Tisza István emlékvacsorán hangoztatott, tettek kövessék, céltudatos, komoly külpolitika induljon meg ilyen irányban és ha ez megindul, ez ellen természetesen egyetlen magyar embernek sem^ lehet ellenvetése. Én a kormány külpolitikáját, sajnos, mozdulatlannak látom, sajnos, iránynéjkülinek, passzivnak, könnyen alkalmazkodónak látom és önérzetnélkülinek, inkább meghnnyászkodónak, mint önérzetesnek. Inkább azt látom, hogy feladja még azokat a pozíciókat is a függetlenség tekintetében, amelyek megmaradtak; fokozatosan feladja, mint ahogy legutóbb feladta a francia-magyar kereskedelmi szerződéssal is gazdasági függetlenségünket. Most az a helyzet van a kormány kötelékében, hogy a külügyministerium vezetésével megbízott minister ur egyazon személy a kereskedelemügyi ministerrel. Ilyen körülmények között az igen t

% kereskedelemügyi minister úrhoz intézett kérelmem' majdnem azonos a külügyminister úrhoz intézett kérelmemmel. A kettős ministeri tárcát betöltő minister úrtól azt kérem, hogy minden alkalmat használjon fel arra, hogy gazdasági helyzetünket a mindenütt jelentkező gazdasági válságokkal NAPLÓ. XLIII. évi május hó 8-án, szombaton. 89 kapcsolatba hozva, a megingott világgazdasági egyensúlyra és a megzavart világgazdasági rendre rámutatva, bizonyitsa mindenütt és mindenkor, mint külügyminister, a békeszerződések igazságtalanságait, aránytalanságait és tarthatatlanságát, (Ugy van! Ugy van!) hirdetve mindenütt, ahol ezt meg kell tennie az igen t. külügyminister urnák, hogy uj, ideális gazdasági életre, számottevő, nagy gazdasági alkotásokra egész Európa csak akkor számithat, ha a trianoni békeszerződést megváltoztatják. Isten büntetése a hatalmasokon, az úgynevezett győző országokon, hogy amikor a háború után újjá akarnak építeni, akkor náluk is a leépítés lett a magángazdaság irányadó jelszava. íme, náluk is megicsökkent a fogyasztóképesség, náluk is megduzzadtak az üzleti költségek és náluk is megvan az a körbeforgás, az a circulus vitiosus, amelynek hatása

1 alatt áll a világgazdaság. A trianoni béke káros kihatásai azonban nem mentik előttem a kormány felelősségét egészben, csak részben, gazdasági elszigeteltségünket nagyrészt a kormány helytelen politikájának tudom be és épen azért előttem dupla a felelőssége kormányunknak. Nálunk, háboruvesztett országban, ugyanis még* nagyobb a tőkeszegénység, mint máshol és fokozattanban reákényszerülünk a külföldi hitelforrásokra, már pedig itt nálunk olyan belpolitikát csináltak az elmúlt esztendőkben, hogy a külföldi hitelforrásokat nemcsak hogy nem nyitották meg szivesen számunkra, hanem épen ellenkezőleg a külföldi hitelforrásokat inkább elriasztották, mint vonzották. Az egész magyar nemzet a legnagyobb érdeklődéssel szokta kisérni azokat a tanácskozásokat, amelyek Genfben játszódnak le. Igénytelen nézetem szerint már az sem helyes, hogy ezek a tanácskozások Genfben vannak. Valahogy az az érzésem, hogy az 52 hónapos világháború után ezeket a tanácskozásokat nem olyan ország területén kellene tartani, amely semleges volt, amely a háborúban nem vett részt s amely r a háború káros hatásait nem látta és nem érezte, hanem ezeket a tanácskozásokat véráztatta területen, volt hadszintereken, a legnagyobb temetők közelében, például a doberdói temetők közelében, ilyen helyeken kellene tartaniok a nagyoknak és hatalmasoknak. Hogy a Népszövetség milyen célt van hivatva szolgálni mindannyian tudjuk, sajnálattal kell azonban látnunk nekünk magyaroknak, hogy a Népszövetség ezideig előttünk ugy mutatkozott, mint az entente határozott akaratának végrehajtó szerve Márpedig ez ne-m az az ideál, amelyet Amerika akart. Ha a Nép szövetség az lett volna, amit Amerika akar!, akkor Amerika tagja volna a Népszövetségnek, mivel azonban a Népszövetségből nem az lett, aminek szándékoltatott, következőképen távol tartják magukat tőle az Északamerikai Egyesült-Államok. Mielőttünk, magyarok előtt, a, kormány sok hibája folytán Genf amúgy is ugy áll. mint egy mumus. Genfre szoktak hivatkozni a magyar kormányférfiak, amikor elzárkóznak előttünk. Ez tehát kellemet! an valami. Genf felé fordult az érdeklődés legutóbb, amikor az igen t. ministerelnök ur kint volt és Genf felé irányul megint az érdeklődés, amikor a növő hónapban a magyar kormány képviseletében a ministerelnök ur megint kimegy. Érdeklődéssel kisértük épen a frankhamisitási bűnügy kipattanása óta, hogy milyen 12