Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.
Ülésnapok - 1922-547
88 A nemzetgyűlés 547. ülése 1.926. gyen és a külügyi tárca felett és a kormány külpolitikája felett birálatot mondjon. Igen sok képviselőtársamnak távolléte — határozottan azt kell mondanom — kormány ttámogató jellegű.^ (Derültség.) A Népszava legutóbb azzal szórakozik csekély személyemmel kapcsolatban, hogy zárójelben a nevem után — nehogy valamelyik munkás, aki olvassa a Népszavát, eltévessze., hogy ki, mi vagyok — mindig hozzáteszi, hogy: kormányttámogató pártonkivüli. (Derültség.) Hát, felhívnám a Népszava figyelmét a távollevőkre is, akik sem az igazságügyi tárca, sem a keres-' kedelemügyi tárca bírálatánál nem voltak jelen (ügy van! jobbfelöl.) és egyáltalában nem hallatták a szavukat, holott közöttük szakemberek is vannak, van közöttük például vérbeli iparos, aki azért kapta meg annak a városnak bizalmát, amelynek 'követe ebben a nemzetgyűlésben, mert iparos és épen az ipar és kereskedelem fontosságának hangoztatásával lett képviselővé megválasztva. (Szabó Imre: Ebben igaza van!) Ezek távol vannak. Felhivoim a Népszava figyelmét arra, hogy nyugodtan teheti az ilyen távollevők neve után azt, hogy: kormánypárti. (Szaibó Imre: Titkos kormánytámogatók!) Őszintén sajnálom azt is, hogy a külügyi tárca tárgyalását meg kell kezdenünk, úgyhogy sem az igen t. kereskedelemügyi minister úrtól, aki jelenleg a külügyministerium vezetésével is meg van bizva, sem az igen t. ministerelnök úrtól, akit leginkább látunk külpolitikai kérdésekben ténykedni, sem az t egyik, sem a másik úrtól semmi nemű expozét nem h állottunk, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Egyedül és kizárólag az igen t. előadó ur felvilágosításai állanak előttünk a tárgyalások kezdetén, aki a maga felvilágosításaiban a külképviseleteinkben es a külügyministerium szervezetében beállott változtatásokat ismertette velünk, de természetszerűleg azokat a nagy irányvonalakat nem adta. de talán nem is adhatta, amelyekre kiváncsiak lehetnénk. (líothenstein Mór: Mert nincsenek! — Gr. Hoyos Miksa előadó: Szerdán a ministerelnök ur beszélt róla!) Van azonban a felszólalásomra mégis két támpont. (Halljuk! jobbfelől.) Az egyik támpont — ehhez már szinte hozzászoktunk az utóbbi években — egy vacsora-beszéd. (Erdélyi Aladár: Óh, azok a vacsorák az utóbbi években!) Hozzá kellett szoknunk ahhoz, hogy a magyar kormány feje nem a nemzetgyűlés üléstermében teszi meg a legfontosabb nyilatkozatokat. (Barthos Andor: Itt is beszélt!) Hozzászoktunk ahhoz, hogy a kormány elnök ur nem a nemzetgyűlést tiszteli meg azzal, hogy először itt hallatná szavát, hanem a legutóbbi gyakorlat szerint vacsorákon. így legutóbb is boldogult gróf Tisza István emlékvacsoráján hallatta a ministerelnök ur szavát külpolitikai kérdésekben. Van tehát támpontom: egy külpolitikai beszéd, amely bár egy vacsorán hangzott eL mégis kiinduló pontját képezheti minden külpolitikai bírálatnak. Ezenkívül van még egy támpontom: a frankhamisitási bűnügy tapasztalatai. Nekünk ugyanis, akiket képviselői voltunk ellenére sem tájékoztat senki sem Magyarország külpolitikájáról, ilyen szomorú ügy kapcsán, mint a frankhamisitási bűnügy, lehet és szabad megtudnunk például azt, hogy Magyarországnak kik a barátai, kik az ellenségei, vagy mondjuk, a Magyarországon jelenleg uralkodó kormányzati rendszernek mely állam vezető férfiai a barátai vagy ellenségei. Készint tehát a frankhamisitási bűnügy . évi május hó 8-án, szombaton. kapcsán szerzett tapasztalatok, részint pedig ez a vacsora alkalmával tartott beszéd lehetnek külpolitikai bírálatunk kiinduló pontjai. Az igen t. ministerelnök ur a Tisza István emlékvacsorán ezeket mondotta (olvassa): »A mi érdekeinknek csak olyan berendezkedés felel meg Európa ezen pontján, amely egyfelől teljes mértékben biztositja nemzeti függetlenségünket, lehetővé teszi nemzeti erőinknek teljesen szaibad kifejtését, másfelől gazdasági szabad mozgást nyújt nekünk a Duna medencéjében, egy olyan nagy területen, amely mindnyájunknak biztositja a gazdasági fejlődést és prosperálást.« Ha a kormánynak ez a külpolitikája, akkor ezt ellenzéki oldalról is egészen bátran alá lehet irai. Ellenzéki oldalról sem lehet más külpolitikai követelés, mint az, amely egyrészt biztositani kívánja nemzeti függetlenségünket, követeli nemzeti erőink szabad kifejlődését és gazdasági szabad mozgásunkat. Kendben van, aláírjuk s ha a kormánynak ez a külpolitikája, vagy ez volna a külpolitikája, akikor bírálat nélkül is elhaladnánk e tárca felett, mert hiszen ennek ellene nem lőhetünk. A valóiság azonban a t. mi!nist ( erelnök ur kijelentéseivel szemben az, hogy a kormíáiny külpolitikai ténykedései ezzel ellentéteseik. Ha egyebet nem veszünk, mint az itt jelenlévő kereskedelemügyi minister urnák, mint az egyik gazdiasági ministernek ténykedését és sorban a többi gazdasági ministerek, pl. a velem szemben ülő föld!mivelésügyi minister ur ténykedését, akkor bizony nem látunk semmi olyan külpolitikai akciót; vagy ténykedféist, amely gazdasági szabad mozgást Európa nagy részében számunkra biztosítani tudott volna. Éppeín ellenkezőleg, olyan kiváló gazdasági kapacitás, mint Hegedűs Lóránt volt pénzűgyminister rój ja fel bűnéül a jelenlegi kormányzatnak 1 például a francia kereskedelmi szerződést, amikor azt mondja, hogy ezen szerződés elfogadása folytán a mi szabad mozgásunk megszűnt,, nincs meg" többéi az a függetlenségünk sem, amelyre olyan nagyon hivatkoztunk, amikor boldogan^ hirdettük, hogy a sok rom közül egy eredmény mégis kicsillant és ez az eredmény az, hogy gazdasági tekintetben önimagunjkinalk szabadon rendelkező urai vagyunk, A francia-magyar kereskedelmi szerződés szempontjából tehát ez a helyzet senil óill fenn. A t. ministerellnök ur azt. a kijelentését, hogy a monarchia történelmi hivatást, amelyet évszázadokon keresztül jól-rosszul betöltött, többé nem teljesíthet, tökéletesen aláírom. Ez az első nyilt színvallás a minis tor ein ölk ur részéről abban a tekintetben, vájjon a kormány a távolabbi jövőben gondol-e valaha a monarchia visszaálillitására. Jól esik hallani, hogy a ministjeirelnök ur önmagja konstatálta, hogy a monarchia feladatát befejezte és hogy a monarchia azt a hivatást, amelyet a háiboru előtt betöltött, többé nem töltheti be. (Ugrón Gábor: Az Osztrák-Magyar monarchiáról van szó!) Igen, a volt osztrák-magyar monarchiát értem alatta- Megmondom,, nehogy félreértés legyen. Az Osztrák-Magyar monarchia tehát a ministerelnök ur szerint is megszűnt ós többé ninlcs jogosultsága. Ezt jó volt hangoztatni, mert igy tiszta a helyzet ebben a tekintetben is. Azt mondja a ministerelnök ur, hogy (olvassa)); »ami ma van, az állandó alig lesz, mert igy élni nem lehet, mert a mai élet nem élet, hanem inkább lassú halál, lassú sorvadás és pusztulás.« Ugyanezt mondja és viszhangozza az egész ország, ennek az országnak nyolc milliónyi lakossága. « Mindenkinek átment már húsába, vérébe, hogy ez igy nem
