Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-547

A nemzetgyűlés 547. ülése 1926. koronás vámmal védekeznek a magyar szénbevitel ellen. Tizenegyezer koronás vám mellett nem versenyképes a magyar szén; ha még ezenfelül ezt egy lényegesen magasabb fuvartétel is terheli, mint a környező országokban akkor kell, hogy olyan válság álljon elő, amilyennek egyik kirobbanását éppen a legutóbbi időben láttuk. Tudom, hogy a kérdés tárgyalás alatt áll és én csak nyomatékosan felhivom a minister ur figyelmét arra, hogy necsak az üzleti politikát méltóztassék figyelembe venni, hanem azt is, hogy a magyar szén versenye milyen nehéz. Ha ez a kérdés megoldást nyer, ez lehetővé teszi sok ezer ember megélhetését, azt, hogy az emberek munkát találjanak. Elnök: Kivan még valaki szólani! (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A minister ur kivan szólani. Walko Lajos kereskedelemügyi minister: T. Nemzetgyűlési Az államvasutakkal kapcsolatosan ismét szóba került az autóbusz-kérdés, amelyről tegnap volt alkalmam nyilatkozni. Mint emiitettein, a mi tervünk az államvasutak és a posta részéről az, hogy rendszeres autóbuszjáratokat csináljunk mindazokon a helyeken, ahol egyelőre vasutvonalakat épiteni nem tudunk és ahol ezidőszerint is olyan forgalom van, hogy indokolt egy autóbuszjárat létesítése. (Helyeslés.) Már eddig is több esetben adtunk engedélyt autóbuszjárat létesitésére, de tervünk az, hogy átnézzük, hogy hol bir a kérdés nagyobb fontossággal s ott magánosoknak nem fogunk engedélyt adni, hanem az autóbuszjáratokat az államvasutak és a posta részéről fogjuk lebonyolítani. Ebben látom a garanciáját annak, hogy meg lesz a kellő összeköttetés az egyes vasúti helyekkel. Egyébként a vicinális vonalokon arra törekszünk, hogy a teherforgalmat a személyforgalomtól elválasszuk. Ezt már néhány helyen meg is tettük igen jó eredménnyel és határozottan látjuk azt is, hogy a rezsi kevesebb, mint azelőtt volt és jóval rövidebb idő alatt tudjuk a személyforgalmat lebonyolítani. Éppen ezért ebben a költségvetésben is megfelelő összeget irányoztunk elő arra, hogy ilyen motorkocsikat szerezhessünk be. Ami most azt a kérdést illeti, hogy azokban az esetekben, amikor engedélyt adunk autóbusz-járatra, azt monopóliumszerűén adjuk-e vagy nem, erre nézve nem állitottunk fel határozott elveket. Vannak esetek, amikor csak egy-egy cég vagy vállalkozó kapja meg az engedélyt, más esetben pedig többen kapják meg. A jövő héten, amikor épen véglegesen összeakarjuk majd állitani, hogy mely vonalakon legyen meg a vasúti autóbuszközlekedés, ezt a kérdést is revizió tárgyává fogom tenni. Ami a nyugdíjaskérdést illeti, ez az államvasutaknak egyik legnagyobb kérdése. Ha igaz is az, hogy aránylag egy-egy nyugdíjas nagyon kevés nyugdíjat kap, mégis azt hiszem, nem lehet szemet hunyni az előtt, hogy az államvasutaknak összesen mintegy 270 millió pengőt kitevő budgetjéből közel 50 millió megy a nyugdíjasok nyugdíjkielégitésére. Ha tehát azt látjuk, hogy az államvasutak összbevételeinek közel egyötöde a nyugdíjasok számára megy, akkor nem mondhatjuk, hogy az államvasút mostohán bánik a nyugdíjasokkal. Elismerem, hogy a nyugdíjasok nyugdíja tényleg, ha egyénenként vesszük a dolgot, kevés, épen ezért állandóan foglalkozunk ezzel a kérdéssel. Egyebekben teljesen fennáll mindaz^ amit nemrég egy alkalommal, Szilágyi t. képviselőtársam NAPLÓ. XLIII. évi május hó 8-án, szombaton. 81 j egy inerpellációja alkalmából ebben a kérdésben elmondottam. Ami mármost ezzel kapcsolaatosan a nyugdíjintézeti zárszámadásokat illeti, az idei esztendő június 30-ával ki fogunk adni egy ujabb zárszámadást és ezentúl minden esztendőben pontosan meg fogjuk csinálni. Nem tartom szükségesnek, hogy ezt az elmúlt évre pótlólag megtegyük. Abban az időben, amikor annyira változott a pénz értéke, a nyugdíjintézet eltekintett a megfelelő zárszámadások kiadásától, de hiszen, ha az idei, június 30-ával végződő budget-esztendőben ezt megcsináljuk s a jövőben is meg fogjuk tenni, ezzel — azt hiszem — eleget teszünk a felmerülő kívánalomnak. Ami azt a kórelmet illeti, hogy a jövőben az államvasuti budget itt a parlamentben ismét részletesebben tárgyaltassék, ez ellentétben áll a ma fennálló szabályokkal. Mi ugyanis talán épen másfél évvel ezelőtt változtattuk meg a korábbi szabályokat, az államvasutak kommereiálizálása alkalmával, olyképen, hogy itt csak a sommázat kerüljön tárgyalásra és ezzel is nagyobb mozgási szabadság adassék az államvasutaknak a részletek tekintetében. Ez a rendszer bevált és nem is látnék okot arra, hogy a jövőben másképen csináljuk. Hiszen emellett is mindig meg van a lehetősége annak, hogy a t. képviselőtársaim felvilágosítást kérjenek olyan ügyekre vonatkozólag, amelyekben felvilágosítást kivannak kapni, mint ahogy ezt néhányan ebből az alkalomból is megtették, így Kabók képviselőtársam kérdést intézett a kocsik beszerzése tekintetében. Erre nézve már tegnap nyilatkoztam. Az ő felvilágosítására még csak azt közölném, hogy az indokolásban tényleg mintegy 200 uj kocsi beszerzése szerepel, azonban a tényleges kocsibeszerzések ennél jelentékenyebben nagyobbak. Az államvasutaknál ugyanis mindig folyik bizonyos selejtezés és ez alkalommal megfelelő uj kocsibeszerzés is történik, ugy, hogy ezidőszerint a helyzet az, hogy körülbelül ezer teherkocsi van megrendelve. Ezek már vagy munkában vannak, vagy legközelebb munkába vétetnek, ugy hogy az a szám, amely az indokolásban ennél a rovatnál van megemlítve, nem tekinthető a teljes kocsibeszerzés számának. Ezzel szemben a mozdonyoknál ezidőszerint feleslegünk van. Amennyire hiányunk van a teherkocsiknál és amennyire igyekezni kell a teherkocsiparkot megfelelően pótolni, épen ellenkező az eset a mozdonyoknál. Ezidőszerint közel 300 mozdonyunk van leállítva és igaz ugyan, hogy ha uj mozdonyokat szereznénk be, ezzel bizonyos megtakarítást tudnánk elérni a szónfogyasztásban, de ez aránylag igen nagy tőkebefektetés lenne és a megtakarítás ezzel nem állana arányban. Ez a magyarázata annak, hogy — sajnos — a vasgyárakat ezidőszerint mozdonyok megrendelésével alig tudjuk foglalkoztatni. Pillanatnyilag összesen két uj tipusu mozdony az, melyet az államvasutak részéről megrendeltünk. Ami azt illeti, hogy ebben a részletes összeállításban aránylag nagyon csekély összeg van bevéve uj állomások épitésére, ennek magyarázata abban van, hogy többnyire nem uj állomás építéséről van szó, hanem meglevő állomás bővítéséről. Ilyen állomásbővitésre pedig 3 millió pengő van előirányozva, és pedig közvetlenül az a tétel, amely a másik tétel mellett van, úgyhogy a kettőt együttesen kell tekintetbe venni. Azt hiszem, hogy a súly mindenit