Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-547

82 A nemzetgyűlés 547. ülése 1926. képen a bővítésen, nem pedig u.i állomások létesítéséin van. Ami mármost a villamosítás kérdését illeti, erre vonatkozólag tegnap már bővebben nyilatkoztára, csak megfeledkeztem arról, amit Peyer képviselőtársam emiitett, hogy t. i. mi a helyzet a Budapest Nyugati pályaudvar— Dunakeszial agi vonalon. A diollog ugy áll, hogy itt nem az volt a terv, hogy külön választva egyéb villamosítástól, a Nyugati pályaudvar— aíagi vonal villamosittassék. Azok a vezetékek nem is erre készültek és nem is olyanok, hogy erre alkalmasaik lennének. Itt is tisztára az, történt, hogy miutáín mi mindig számolunk azzal a lehetőséggel, hogy idegen tőke segitségével előbb-utóbb meg lesz a lehetősége annak, hogy elsősorban a budapest—hegyeshalmi vonalát, esetleg később más vonaliakat is villamosítani fogunk, ezen a rövid darabon, Budapest és Alag között már előre is meg akartuk: adni a lehetőséget a Ganz-gyár szlániára, hogy megfelelő próbákat csináljon villamos mozdonyokkal;, és Kai) dó Kaiméin, aki — mint a nemzetgyűlés tagjai tudják, — e téren legelsőrangu szaktekintély, (Igaz! Ugy van! — Szilágyi Lajos: A magyar nemzet büszkesége!) itt bizonyos kísérleteikéit folytasson. Az államvasutaknak nines is villamos mozdonya. Az a mozdony, amelyet Kandó készített, a Ganz-gyár mozdionya, amellyel

1 ő most is kísérleteket folytat. Nem szabad azonbam abba a tévedésbe esnünk, hogy az lenne a terv, hogy a közeli időiben ezen a néhány kilométernyi vonalon villamosításra térnénk át. (Peyer Károly: Elég baj !) Ez nem volt intenció és ez idő szerint sem ez az intenció. (Peyer Károly: Nem: nagyon örülnek majd ennek a környék liakói!) Arra vonatkozólag, ami a mozdonyvezetőkkel és fűtőikkel kapcsolatosan szóvá tétetett, kijelentem, hogy mi is azon igyekszünk, hogy a műink aidő tényleg a lehető kevésre szabass ék meg, mert valamennyien elismerjük, hogy az a munka, melyet a mozdonyvezetők és fűtők végeznék, igazán rendkívül ér deines és terhes munka. (Igaz! Ugy van!) Meg van az igyekezetünk, hogy munkaidejüket megfelelően) oszszuk be, és én azt hiszem, hogy most már aránylag mégis jobb állapotok vannak, mint a régebbi időkben. Ami még ugyancsak az államvasutakra vonatkozólag a közutak szintjén levő átjárók kérdését illeti, mi ezzel a kérdéssel már hoszszabb idő óta foglalkozunk a budapesti részeken. A kalkulációk szerint körülbelül 5 millió aranykoronát igényelne az, hogy megcsináljuk a Budapest perifériáin levő összes ilyen átjáróknak vagy olyan süllyesztését, vagy pedig olyan emelését, hogy az átjárat meg legyen. Ezt mi a közeli időre vesszük tervbe. Az idei budgetben tényleg nincs benne, de ez mindenesetre egyike azoknak a kérdéseknek, melyekkel az államvasutaknak legsürgősebben foglalkoznia kell és amelyekkel foglalkozni is fog. Ami végül azokat az egyes lokális ügyeket illeti, melyeket Peyer képviselőtársam a kerületére vonatkozólag megemlített, ezeknek utána fogok nézni és majd érdeklődöm a Vasúti és Hajózási Felügyelőségnél. E pillanatban nem tudnék erre választ adni. (Peyer Károly: Remélem, addig, mig én leszek képviselő!) Ami a tarifakérdést illeti — amint épen tegnapi beszédemben emiitettem — épen a szénre vonatkozólag ez most van ujabb megfontolás alatt és azt hiszem, már a közeli hetekben el is készül az uj tarifa. (Helyeslés jobbfelől.) évi május hó 8-án, szombaton. Kérem ezek után, hogy az államvasutakra vonatkozó budgetet méltóztassanak elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem, méltóztatnak-e az államvasutak költségvetésének a kiadásokra vonatkozó részét elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház az államvasutak kiadásaira vonatkozó részét elfogadta. Következik az államvasutak. Sommázat. Bevétel. Hebelt Ede jegyző (olvassa): »Bevétel. Rendes bevételek 284,223.760 P.« Elnök: Megszavaztatik. Következik XXII. fejezet. Állami vas-, acél- és gépgyárak. Hebelt Ede jegyző (olvassa): »XXII. Fejezet. Állami vas-, acél- és gépgyárak. Sommázat. Kiadás. Rendes kiadások. 31,306.243 P.« — Szabó József! (Nincs jelen.) Elnök: A képviselő ur nincs jelen. Töröltetik. Ki következik? Hebelt Ede jegyző: Kabók Lajos! Kabók Lajos: T. Nemzetgyűlés! Az állami vas-, acél- és gépgyáirák költségvetéséinél első pillanatra egy örvendetes jelenség mutatkozik, mert a sommázatból kitűnik, hogy a rendes kiadások 31,306.243 pengőt tesznek ki, ezzel szemben a bevétel 31,582.700 pengő, tehát 276.000 pengő felesleg mutatkozik. Ha nem tekint be az ember a részletekbe, akkor — ismétlem — örvendetesen állapitható meg, hogy bizonyos felesleggel sikerült a vas- és acélgyáraknak költségvetését elkészíteni. Azonban elszomorítóbb a helyzet a részletekbe való betekintés után, mert a részletekbe való betekintésnél azt lehet tapasztalni, hogy ez a felesleg csak ugy állhatott elő, hogy igen nagymértékű redukció történt az üzemi, gyártási és termelési költségek téréin. Az indokolás ugyanis azt mutatja, hogy az 1925/26. évre megvolt állapítva 30,708.995 pengő, ezzel szemben az 1926/27. évre elő van irányozva 23,568.800 pengő, vagyis 7,140.915 pengővel kevesebb, mint az előző költségvetési esztendőben. Ez a mai pénzérték szerint 87

Va milliárd koronát tesz ki kerek összegben. Felszólaláson! egyik lényeges része oda irányul, hogy az ilyen takarékoskodást kifogásoljam, mert mit idéz el ez a takarékoskodás? Két dolgot tudok feltételezni: vagy azt csinálják ezekben az állami vas- és acélgyárakban, hogy a létszámot továbbra is lecsökkentik, vagy pedig á fizetéseket, a munkabéreket anynyira leszállítják, hogy igy áll elő az ilyen nagy differencia, amely egy költségvetési esztendőben 87 Va milliárdot tesz ki. Ez az, amit az általános vitánál — nemcsak ennek a tárcának általános vitájánál, hanem az egész költségvetés általános vitájánál is — kifogásoltunk, hogy t. i. nem lehet az államnak, magának a kormánynak az ilyen ténykedésekben elől járnia. Mert mit tapasztalhatunk általánosságban az egész országban? A sokszor hangoztatott munkanélküliséget. És a kormány a helyett, hogy a munkanélküli állapotnak fokozatos megszüntetésére törekednék, saját üzemeiben a létszámcsökkentéssel a munkanéküliek számát szaporítja vagy pedig előljár a munkabérek megállapításánál olyan módon, hogy azokat a lehető legminimálisabban állapítja meg, olyan mértékben, hogy a legelemibb létfeltételeit sem