Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.
Ülésnapok - 1922-547
À nemzetgyűlés 547. ülése 1926. gyök a figyelmét arra felhivni, hogy ma már a vicinális vasúton utazóknak nagy türelmüeknek is kell lenniök. A vicinálison való utazásnak úgyszólván egyetlen indoka az, hogy a nép között az a hiedelem van elterjedve, hogy a ki vicinálison utazik, az a meny országba jut. (Derültség.) Ennélfogva az utóbbi két vagy három esztendőben az egyes vármegyei székhelyeken és a járási székhelyek környékén áthaladó fővonalakhoz az egyes állomásoknál nem a vicinálisokat használja a közönség, hanem az autóbuszt, amely már meglehetősen elterjedt, különösen a Dunántúlon. A mélyen t. kereskedelemügyi minister urnák bátor vagyok figyelmébe ajánlani, hogy ezeknek az autóbuszjáratoknak menetrendszerű beillesztését a néhány évvel ezelőtt kiadott kereskededelemügyi ministeri rendelet alapján szokták engedélyezni és hogy ugy fejezzem ki magam, egyszerűen simli szerint, tekintet nélkül az illető állomásra és az azzal összekapcsolódó járási székhelyre vagy községre, nem véve figyelembe az ottani utasok forgalmát és nem véve figyelembe az illető összekötő vonalnak forgalmi jelentőségét. Egyszerűen a kiadott ministeri rendelet alapján történik az engedélyezés. Nem akarom ez alkalommal megnevezni az állomást, mert feleslegesnek tartom, ahol érdeklődtem az állomásfőnöknél : 8000 utas van az illető állomáson havonta. Szóval, ha ennek a felét számítom autobuszutasként, ez kitesz havonta 4000 utast, évente körülbelül 50.000 utast. Már most ezeket az engedélyeket rendszerint monopóliumszerűén engedélyezik abból az indokból kiindulva, hogy annak a menetrendszerű járatnak fentartását biztositani kell. Ez, mint főelv, igen helyes, de tisztelettel vagyok bátor a mélyen t. kereskedelemügyi minister ur figyelmébe ajánlani, hogy vannak olyan állomások, amelyeken olyan óriási forgalom bonyolódik le, hogy lehetetlenség ilyen vállalkozást monopóliumszerűén kezelni, lehetetlenség azért, mert ez olyan hallatlan jövedelmet nyújt, hogy abból nemcsak egy, hanem két, sőt három család is meg tudna élni. Én azt gondolom, hogy az volna célszerű, ha nem általánosságban biráltatnék el ez a kérdés, hanem a helyi viszonyoknak és az illető állomás forgalmi viszonyainak megfelelően. De azon túlmenőleg is, ez nem célszerű abból a szempontból sem, mert az utazó publikumnak az az érdeke, hogy konkurrencia fejlődjék ki az utazás lehetősége tekintetében. T. i. igen magas viteldíjak vannak megállapítva, és bár a hatóság ellenőrzi ezeket a viteldíjakat és ezek dolgába beleszól, az alsóbbfoku hatóságok ezt igen gyakran nem mérlegelik azoknak a szempontoknak teljesen megfelelően, ahogyan az kivánatos volna és ahogyan az bizonyai minister ur intencióinak is megfelelne. Ezzel kapcsolatban az volna tiszteletteljes kérésem, hogy ezt mindig egyéni esetenkint méltóztassék elbíráltatni. Ezenkívül figyelemmel kell lenni arra is, hogy egy ilyen kérdés elintézése roppant hosszadalmas. Nem mondok mást, csak azt szeretném, ha azok az invenciók és azok az elintézési módok, amelyeket a mélyen tisztelt minister ur a kérdések elintézésénél alkalmazni szokott, érvényesülnének. Hiszen a minister ur igazán mellőzni szokta a felesleges adminisztrációs aktatologatást a kérdések elintézésében. A legnagyobb szomorúsággal egy mondatban csak azt akarom megemlíteni, hogy egy-egy ilyen apró kérdés elintézése sokszor egy esztendeig is eltart. Ez a kétségbeejtő és érthetetlen. E héten kezemben volt egy másodfokú határozat egy iparügyben, amelynek rendelkező része egy oldal, indokolása pedig három oldal volt. (Peyer Károly: Ez aztán alaposan meg volt csinálva !) Nincs évi május hó 8-án, szombaton 79 módom beavatkozni ebbe. Jelentéktelen bagatellügy volt ez, konstatálom azonban, hogy az ország ügyei sokkal gyorsabban mennének előre, ha a felesleges adminisztrációs akta tologatásokat és felesleges irka-firkákat kikapcsolnák az adminisztráció keretéből. Ezeket voltam bátor a mélyen t. minister ur figyelmébe ajánlani. Egyébként a tételt elfogadom. (Helyeslés jobb felől). Elnök : Szólásra következik f Hebelt Ede jegyző : Peyer Károly. Peyer Károly : T. Nemzetgyűlés ! A kereskedelemügyi tárca általános vitájánál szóvá tettem az a tervezett elektromos berendezést, amely a nyugati pályaudvartól, ugy tudom Dunakeszi— Alagig terjed, a minister ur azonban erre nem adott felvilágosítást, úgyhogy kénytelen vagyok ezt a kérelmet újból megismételni és kérdezem, tervbe vette-e a magyar államvasút, hogy ezt a vonalat elektromos-üzemre alakitsa át és körülbelül mikorra várható ennek a vonalnak üzembehelyezése 1 ? Nem akarom ismetelni, amit az általános vitánál már elmondottam, hogy ehhez milyen nagy érdekek fűződnek, csak arra legyen szabad rámutatnom, hogy az egész Podmaniczky-utea környéke a nyugati pályaudvar füstje miatt úgyszólván lakhatatlanná válik, az ablakokat kinyitni, a padláson ruhát szárítani, nem lehet, mert azok a padlások rosszabbak, mint a falusi házak, amikor még a régi füstös kemencéket használták. Ugy vélem, hogy miután ott a vezeték már megvan, a mozdonyoknak a beszerzése - nem tudom, megvannak-e, vagy nincsenek — nem« jelentene olyan nagy költséget, hogy ezt a kérdést már végre ne oldják meg, a forgalmat gyorsabbá, kényelmesebbé ne tegyék s ezáltal a Duna mentén fekvő községeket Budapesthez valamivel közelebbre hozzák. Kivánatos volna, ha ez a nagy rejtély végre megoldódnék. Az emberek látják a nyugati pályaudvaron az elektromos póznákat s mindenki kérdezi, mikor lesz már ebből valami és sok ember egyáltalában megéri-e, hogy Magyarországon is elektromos mozdonyok fogják vontatni a vontokat 1 Megvan már a sin, megvan a vezeték, áramfejlesztő telep is van, ugy tudom, próbamozdonyok is vannak, tisztelettel kérdezem tehát, mi az akadálya annak, hogy ezt a vonalat üzembe helyezzék ? Ezzel kapcsolatban legyen szabad még két helyi természetű kérelmet előterjesztenem, amelyek választókerületem egyik pályaudvarára vonatkoznak. Főképen a dorogi pályaudvart ajánlom a minister ur szíves figyelmébe. Ebben az ügyben már egy beadványban felhívtam a kormány figyelmét az ottlevő tarthatatlan állapotokra. A helyzet az, hogy a dorogi pályaudvar egyúttal az Esztergom-szászvári Kőszénbányának is pályaudvara s igy ott igen sok sin pár van — hiszen el lehet képzelni, hogy egy bánya rakodópályaudvara nagy területet foglal el. A bányatelep a pályaudvar egyik oldalán van, a munkáskolónia pedig a pályaudvar túlsó oldalán, ugy, hogy merem mondani, több ezer munkásnak naponta a nyilt síneken kell keresztülhaladnia, amely keresztül haladás állandóan életveszélyes. Csináltak valami lehetetlen megoldást, hogy az átjáró lejjebb legyen s ne ott legyen, ahol a tehervonatokat tolatják, de ezt az emberek nem nagyon veszik tekintetbe. Nem egy esetben megtörtént már, hogy amikor a vonatok tolatnak, munkások mennek ott keresztül és halálos szerencsétlenség történik. Ugy emlékszem, hogy eddig körülbelül négy halálos baleset történt, majdnem egy és ugyanazon a helyen s ezek mindig ugy történtek,
