Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-547

A nemzetgyűlés 547. ülése 1926. alatt lévő költségvetési évben nem igényel ujabb beruházást. Ezzel szemben állítanom kell, hogy mozdonyparkunk hasonlóan rendkivüli rossz állapotban van. Mozdonyainknak száma igen csekély, és igy szükséges lett volna az 1926/27-es költségvetési évben is tekintélyes összegeket előirányozni mozdonyok beszerzésére. Ezzel kettős célt szolgált volna a minister ur. Elérte volna azt, hogy az amúgy is rosszul foglalkoztatott államvasuti gépgyárak megfelelőbb foglalkoztatási lehetőségekhez juthattak volna. A helyzet az, hogy a Magyar Államvasutak Gépgyárának már nincsen állami megrendelése, és most kénytelen olyan iparcikkek gyártásával foglalkozni, amelyeknek gyártásával a magánvállalkozóknak csinál konkurrenciát. Ha ezzel még az járna, hogy az államvasutak gépgyárában talán több munkás nyerne alkalmazást, akkor ez még nem is adhatna okot különösebb kifogásra, de mivel ez sem következik be, helyteleníteni kell azt a politikát, amely politika mindjobban összezsugorítja a beruházásokat. A mozdonyszerkezetek tökéletesítésére felvett 208.000 pengő, megközelitőleg sem olyan összeg, amellyel ezt a célt tényleg szolgálni lehetne. Épen az a baja az államvasutaknak, és épen e miatt kell igen nagy mértékben porosz szenet használnia, — különösen a mozdonyoknál és főleg a gyorsvonata mozdonyoknál, — mert a fűtő szerkezetek nincsenek olyan módon átalakítva, hogy silányabb minőségű fűtőanyaggal is lehessen a mozdonyokat fűteni. Épen ezért erre a célra nagyobb összeget kellett volna forditani, hogy amennyire lehetséges, kiküszöböltessék a porosz szén használata, és hogy az amúgy is szomorú sorsra jutott bányamunkásoknak ily módon munkaalkalom adassék. így folytathatnám tovább ezirányu vizsgálataimat. Ha az uj állomások és kitérők építésére szánt összeget nézem, itt is azt látom, hogy 8000 pengőt irányzott elő erre a célra a kereskedelemügyi minister ur. Ez olyan elenyésző összeg, hogy alig lehet vele valamit kezdeni s komolyan nem is lehet számba venni, különösen olyan nagy Programm után, amely itt a pénzügyminister ur részéről elhangzott. A végén kiderül, hogy programmokat adnak ugyan itt a ministerek, ezekből azonban nagyon kevés valósul meg. Épen ezért joggal merül fel az a kérdés, mi van a beruházásokkal, és miképen vannak azok végrehajtva ? Én nem hagyhatom magamat azzal megtéveszteni, hogy ne itt keressem ezt, hanem majd megtalálom az appropriációs javaslatban. Itt is meg kellene találni ezt, mert külön fejezet van a beruházásokról. Látom az előirányzott összegeket s ez indit arra, hogy ezeket az összegeket kifogásoljam, miért is felkérem az t. kereskedelemügyi minister urat, hogy a kifogásolt öszszegeknél szíveskedjék odahatni, hogy ezek helyett olyan összegek vétessenek fel, amelyek a célt sokkai jobban és megfelelőbben fogják szolgálni. A 12. rovatban hasonló jelenségeket észlelünk. Egészségügyi és jóléti berendezésekre 24.800 pengő van felvéve. Ha megnézzük az 1925/26. évi költségvetést, azt látjuk, hogy a múlt évben erre a célra 81.600 pengőt irányzott elő a minister ur, tehát majdnem egy negyedére redukálták ezt az összeget. Pedig jóléti és egészségügyi berendezések tekintetében rendkívül rosszul állunk ebben az országban, olyan rosszul, hogy nem lenne szabad ilyen szűkmarkúan kezelni ezt a kérdést, hanem itt is sokkal jobban meg kell erőltetni magunkat s ezekre a célokra nagyobb összegeket kell áldoznunk. Hallottuk az uj vonalak építésére vonatkozó ígéreteket is. Erre a célra ma be van állitva 22.800 pengő. Ha valakinek fogalma van arról, hogy egy kilométeres vonal megépitése mibe évi május hó 8-án, szombaton. 75 kerül, az azonnal tisztában van azzal, hogy ez az összeg milyen kevés annak a programúinak a végrehajtására, amelyet a kormány részéről niegvalósitani Ígértek. A vonalak villamosítására szánt összeg 23 200 pengő. Ez olyan összeg, amellyel csak pepecselő munkát lehet végezni, azonban a célt szolgálni nem lehet. Pedig e téren is kivánatos volna, hogy komoly munkálkodás történjék a hazai szén megfelelő kihasználhatása céljából, mert ha centralékat épitenek és ezekből látják el nagyrészt a vontatást, akkor a silányabb minőségű fűtőanyagot is fel lehet majd használni és^ sokkal jobban lehet mellőzni a porosz szén használatát. így a hazai szénbányászatot is jobban fel tudnók lendíteni. Ezek lettek volna különösebb kifogásaim, s ezekre vonatkozólag kívántam volna beterjeszteni módosításokat. Miután azonban a tanácskozás rendje ezt kizárja, ettől el kell állnom. Végezetül azt kell kijelentenem, hogy a magam részéről szükségét látom annak, — és lássa be a nemzetgyűlés is — hogy a költségvetés tárgyalása ebben a formában nem maradhat, hogy meg kell tenni azokat a változtatásokat, amelyek megadják a módot a törvényhozónak arra, hogy kötelességét teljesítse. Elnök : Szólásra következik 1 Hebelt Ede jegyző : Berki Gyula ! Elnök: A képviselő ur nincs jelen,töröltetik! Következik? Hebelt Ede jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza : T. Nemzetgyűlés ! Az államvasutak munkásainak két kategóriáját bátorkodom u minister ur figyelmébe ajánlani, amely két kategória meglehetősen mostoha elbánásban részesül. Ezek a mozdonyvezetők és fűtők. Köztudomású dolog, hogy ezek végzik a legrettenetesebb és legfelelősségteljesebb munkát. Sokszor milliárdokat érő vonatrakomány áru és utasokkal telt vonat van annak a mozdonyvezetőnek a személyére és idegeire biz va. Felelősségében osztozik a fűtő is, akinek munkája ugyan nem anynyit érő, mint a mozdonyvezetőé és nem végez olyan idegmunkát, mint a mozdonyvezető, munkája fizikailag mégis annál nehezebb. Közismert panasz, hogy a mozdonyvezetők a legutóbbi bérmozgalma óta — amely sztrájkkal végződött és a melyet a kormány hatalmi erőszakkal tört le — az államvasutak igazgatósága rossz szemmel néz erre a két kategóriára és minden alkalmat megragad, hogy ezt éreztesse is velük. Helytelen munkabeosztás következtében egy-egy mozdonyvezető túlságosan hosszú időt tölt a vonaton. Nem ritkán 13—14 órát is. Elképzelhető, hogy micsoda biztosítékot nyújt az utazószemélyzetnek egy ilyen mozdonyvezető, akinek ilyen hosszú munka teljesítmény és rossz fizetés mellett természetesen rossz a táplálkazása is. E mellett természetesen a társadalmi szükségletei is megvannak. Tessék elképzelni, hogy agyongyötört, silány táplált testtel kell az ilyen mozdonyvezetőnek 13—14 órán át szolgalatot teljesíteni. Van még egy másik bajuk is a mozdonyvezetőknek és ez a ruházkodás kérdése. T. képviselőtársaim is és a minister urak is utaztak már olyan vonalon, amelyen határállomás van. Ha meg méltóztattak nézni azt a cseh-szlovák fűtőt vagy mozdonyvezetőt — de ne vegyük a cseh-szlovák alkalmazottakat, mert hiszen a csehekről esetleg fel lehet tenni, hogy átvették a régi osztrák kormányzati politikát s jó ruhába bujtatják alkalmazottaikat —, de tessék megnézni például a jugoszláv mozdonyvezetőket, hogy milyen ruhában járnak azok. Ezzel szemben nézzék meg Komáromban vagy más állomáson a magyar vonat vezetőket. Siralom rájuk nézni, nem is szólva emberi és más szempontok10*