Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-547

A nemzetgyűlés 547. ülése 1926. alatt lévő költségvetési évben nem igényel ujabb beruházást. Ezzel szemben állítanom kell, hogy mozdonyparkunk hasonlóan rendkivüli rossz álla­potban van. Mozdonyainknak száma igen csekély, és igy szükséges lett volna az 1926/27-es költség­vetési évben is tekintélyes összegeket előirányozni mozdonyok beszerzésére. Ezzel kettős célt szolgált volna a minister ur. Elérte volna azt, hogy az amúgy is rosszul foglalkoztatott államvasuti gép­gyárak megfelelőbb foglalkoztatási lehetőségekhez juthattak volna. A helyzet az, hogy a Magyar Államvasutak Gépgyárának már nincsen állami megrendelése, és most kénytelen olyan iparcikkek gyártásával foglalkozni, amelyeknek gyártásával a magánvállalkozóknak csinál konkurrenciát. Ha ezzel még az járna, hogy az államvasutak gép­gyárában talán több munkás nyerne alkalmazást, akkor ez még nem is adhatna okot különösebb kifogásra, de mivel ez sem következik be, hely­teleníteni kell azt a politikát, amely politika mind­jobban összezsugorítja a beruházásokat. A mozdonyszerkezetek tökéletesítésére fel­vett 208.000 pengő, megközelitőleg sem olyan összeg, amellyel ezt a célt tényleg szolgálni lehetne. Épen az a baja az államvasutaknak, és épen e miatt kell igen nagy mértékben porosz szenet használnia, — különösen a mozdonyoknál és főleg a gyorsvonata mozdonyoknál, — mert a fűtő szerkezetek nincsenek olyan módon átala­kítva, hogy silányabb minőségű fűtőanyaggal is lehessen a mozdonyokat fűteni. Épen ezért erre a célra nagyobb összeget kellett volna forditani, hogy amennyire lehetséges, kiküszöböltessék a porosz szén használata, és hogy az amúgy is szomorú sorsra jutott bányamunkásoknak ily módon munkaalkalom adassék. így folytathatnám tovább ezirányu vizsgála­taimat. Ha az uj állomások és kitérők építésére szánt összeget nézem, itt is azt látom, hogy 8000 pengőt irányzott elő erre a célra a kereskedelem­ügyi minister ur. Ez olyan elenyésző összeg, hogy alig lehet vele valamit kezdeni s komolyan nem is lehet számba venni, különösen olyan nagy Programm után, amely itt a pénzügyminister ur részéről elhangzott. A végén kiderül, hogy pro­grammokat adnak ugyan itt a ministerek, ezek­ből azonban nagyon kevés valósul meg. Épen ezért joggal merül fel az a kérdés, mi van a be­ruházásokkal, és miképen vannak azok végre­hajtva ? Én nem hagyhatom magamat azzal meg­téveszteni, hogy ne itt keressem ezt, hanem majd megtalálom az appropriációs javaslatban. Itt is meg kellene találni ezt, mert külön fejezet van a beruházásokról. Látom az előirányzott összege­ket s ez indit arra, hogy ezeket az összegeket kifogásoljam, miért is felkérem az t. kereske­delemügyi minister urat, hogy a kifogásolt ösz­szegeknél szíveskedjék odahatni, hogy ezek helyett olyan összegek vétessenek fel, amelyek a célt sokkai jobban és megfelelőbben fogják szolgálni. A 12. rovatban hasonló jelenségeket észlelünk. Egészségügyi és jóléti berendezésekre 24.800 pengő van felvéve. Ha megnézzük az 1925/26. évi költ­ségvetést, azt látjuk, hogy a múlt évben erre a célra 81.600 pengőt irányzott elő a minister ur, tehát majdnem egy negyedére redukálták ezt az összeget. Pedig jóléti és egészségügyi berende­zések tekintetében rendkívül rosszul állunk ebben az országban, olyan rosszul, hogy nem lenne sza­bad ilyen szűkmarkúan kezelni ezt a kérdést, hanem itt is sokkal jobban meg kell erőltetni magunkat s ezekre a célokra nagyobb összegeket kell áldoznunk. Hallottuk az uj vonalak építésére vonatkozó ígéreteket is. Erre a célra ma be van állitva 22.800 pengő. Ha valakinek fogalma van arról, hogy egy kilométeres vonal megépitése mibe évi május hó 8-án, szombaton. 75 kerül, az azonnal tisztában van azzal, hogy ez az összeg milyen kevés annak a programúinak a végrehajtására, amelyet a kormány részéről nieg­valósitani Ígértek. A vonalak villamosítására szánt összeg 23 200 pengő. Ez olyan összeg, amellyel csak pepecselő munkát lehet végezni, azonban a célt szolgálni nem lehet. Pedig e téren is kivánatos volna, hogy komoly munkálkodás történjék a hazai szén meg­felelő kihasználhatása céljából, mert ha centralé­kat épitenek és ezekből látják el nagyrészt a von­tatást, akkor a silányabb minőségű fűtőanyagot is fel lehet majd használni és^ sokkal jobban lehet mellőzni a porosz szén használatát. így a hazai szénbányászatot is jobban fel tudnók lendíteni. Ezek lettek volna különösebb kifogásaim, s ezekre vonatkozólag kívántam volna beterjeszteni módo­sításokat. Miután azonban a tanácskozás rendje ezt kizárja, ettől el kell állnom. Végezetül azt kell kijelentenem, hogy a ma­gam részéről szükségét látom annak, — és lássa be a nemzetgyűlés is — hogy a költségvetés tár­gyalása ebben a formában nem maradhat, hogy meg kell tenni azokat a változtatásokat, amelyek megadják a módot a törvényhozónak arra, hogy kötelességét teljesítse. Elnök : Szólásra következik 1 Hebelt Ede jegyző : Berki Gyula ! Elnök: A képviselő ur nincs jelen,töröltetik! Következik? Hebelt Ede jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza : T. Nemzetgyűlés ! Az állam­vasutak munkásainak két kategóriáját bátorko­dom u minister ur figyelmébe ajánlani, amely két kategória meglehetősen mostoha elbánásban részesül. Ezek a mozdonyvezetők és fűtők. Köz­tudomású dolog, hogy ezek végzik a legrettene­tesebb és legfelelősségteljesebb munkát. Sokszor milliárdokat érő vonatrakomány áru és utasok­kal telt vonat van annak a mozdonyvezetőnek a személyére és idegeire biz va. Felelősségében osz­tozik a fűtő is, akinek munkája ugyan nem any­nyit érő, mint a mozdonyvezetőé és nem végez olyan idegmunkát, mint a mozdonyvezető, mun­kája fizikailag mégis annál nehezebb. Közismert panasz, hogy a mozdonyvezetők a legutóbbi bér­mozgalma óta — amely sztrájkkal végződött és a melyet a kormány hatalmi erőszakkal tört le — az államvasutak igazgatósága rossz szemmel néz erre a két kategóriára és minden alkalmat meg­ragad, hogy ezt éreztesse is velük. Helytelen munkabeosztás következtében egy-egy mozdony­vezető túlságosan hosszú időt tölt a vonaton. Nem ritkán 13—14 órát is. Elképzelhető, hogy micsoda biztosítékot nyújt az utazószemélyzetnek egy ilyen mozdonyvezető, akinek ilyen hosszú munka teljesítmény és rossz fizetés mellett természetesen rossz a táplálkazása is. E mellett természetesen a társadalmi szükségletei is megvannak. Tessék elképzelni, hogy agyongyötört, silány táplált test­tel kell az ilyen mozdonyvezetőnek 13—14 órán át szolgalatot teljesíteni. Van még egy másik bajuk is a mozdony­vezetőknek és ez a ruházkodás kérdése. T. kép­viselőtársaim is és a minister urak is utaztak már olyan vonalon, amelyen határállomás van. Ha meg méltóztattak nézni azt a cseh-szlovák fűtőt vagy mozdonyvezetőt — de ne vegyük a cseh-szlovák alkalmazottakat, mert hiszen a csehekről esetleg fel lehet tenni, hogy átvették a régi osztrák kormányzati politikát s jó ruhába bujtatják alkalmazottaikat —, de tessék meg­nézni például a jugoszláv mozdonyvezetőket, hogy milyen ruhában járnak azok. Ezzel szem­ben nézzék meg Komáromban vagy más állo­máson a magyar vonat vezetőket. Siralom rájuk nézni, nem is szólva emberi és más szempontok­10*

Next

/
Thumbnails
Contents